Egy furi "sün" és az éhes jaguár

Egy furi "sün" és az éhes jaguár.

Az armadillo egy különleges kis állat, amelynek páncélos bőre van, és mint a sün képes összegömbölyödni védekezés céljából. Most éppen a budapesti állatkert sztárja! Íme egy történet arról, hogy honnan származik!

Élt egy hosszú, éles karmú sündisznó a zavaros Amazonas partján, rövid lábaival meglepően gyorsan futott, kagylós csigákat meg egyéb dolgokat evett. Volt egy barátja, egy teknősbéka, a neve Lassú Páncélos volt, aki zöld salátát evett. De ugyanabban az időben élt a közelükben egy kis Jaguár is, ami mindent megevett, amit csak tudott. Amikor nem tudott szarvast vagy majmot fogni, békákat és bogarakat evett; és amikor nem tudott békát és bogarat fogni, elment az Anya Jaguárhoz, és az elmondta neki, hogyan kell sünt és teknősbékát elkapni.

A Jaguár anyja a farkát előkelően felfelé tartva és csóválva a következőket tanácsolta a kis Jaguárnak: - Fiam, ha sünt találsz, a vízbe kell dobnod, és akkor előbújik a tüskéi alól, mert nem tud úszni, ha teknőst fogsz, a húsát a mancsoddal kell kikaparni a páncéljából. Ezt jól jegyezd meg!

Egy gyönyörű éjszakán a zavaros Amazonas partján a Jaguár egy kidőlt fa törzse alatt ülve talált egy fura sündisznót és Lassút, a teknőst. Nem tudtak elszaladni, de a süni gyorsan összegömbölyödött, mert ugye ő sün volt, Lassú teknős pedig behúzta a fejét és a lábait a páncéljába, amennyire csak lehetett.

Most pedig figyeljetek rám! - mondta nekik a kis Jaguár előttük állva-,mert ez nagyon fontos! Az anyukám azt mondta, hogy ha sünnel találkozom, dobjam bele a vízbe, és akkor majd előbújik, és ha teknősbékával találkozom, akkor a mancsommal kaparjam ki a páncéljából. Na, most melyikőtök a sün és melyikőtök a teknősbéka, mert nem tudom megállapítani?

Biztos vagy benne, hogy ezt mondta az anyukád? - kérdezte a süni. Talán azt mondta, hogy amikor egy teknőst találsz, akkor egy lapáttal kell kihalásznod a vízből, és amikor egy sünt megtapogatsz, akkor a páncéljából ki kell csalnod.

Szerintem egyáltalán nem így volt - mondta a kis Jaguár, de ekkor már kissé összezavarodott-, de kérlek, mondd el még egyszer, érthetőbben.

Amikor a mancsoddal vizet lapátolsz-mondta a fura sün, ezt jegyezd meg jól, mert ez fontos. De, -szólt közbe a teknősbéka -,amikor a húsodat mancsba fogod, mélyeszd bele egy lapátkanalas teknősbe. Ezt nem érted?'Ilyen badarságokat mondtak a kis jaguárnak a sün és teknős, hogy megtévesszék.

Fájnak a foltjaim tőletek!-mondta a Jaguár -a zagyvaság hallatán, -és különben is, egyáltalán nem kértem a tanácsotokat. Csak azt akartam tudni, melyikőtök a sün, és melyikőtök a teknősbéka.

Nem fogom megmondani.-mondta a "fura süni", de ha akarod, kibújhatok a páncélomból.-kacsintott rá a süni a teknősre.

Aha!-mondta a Jaguár. Most már akkor tudom, hogy te vagy a Teknősbéka. Azt hitted, hogy nem fogom kitalálni! Most már meg is teszem. És a Jaguár éppen akkor akarta megfogni a tappancsával a sünit, amikor az összegömbölyödött, és persze a tappancsa tele lett tüskékkel. Felüvöltött fájdalmában és visszament az erdőbe a bokrok közé, ahol már túl sötét volt ahhoz, hogy meglássák. Aztán nyalogatni kezdte a sebeit, mert persze a tüskék egyre jobban fájtak neki. Amint meg tudott szólalni, azt mondta: - Most már tudom, hogy ő egyáltalán nem is a Teknőc. De" -és ekkor megvakarta a fejét a nem tüskés mancsával - "honnan tudom, hogy az a másik tényleg teknősbéka?"

De én tényleg a teknősbéka vagyok! - mondta Lassú teknőc, amikor a Jaguár visszatért hozzájuk. Anyádnak teljesen igaza volt. Azt mondta, hogy a mancsoddal kell kikaparnod a páncélomból. Kezdd el!

Miért nem mondtad ezt korábban?-zsörtölődött a kis Jaguár, és próbálta kiszívni a tüskéket a tappancsából.

Nos, tegyük fel, hogy te mondod, hogy én mondtam, hogy ő valami egészen mást mondott, nem látom, hogy ez bármi különbséget jelentene; mert ha ő azt mondta, amit te mondtál, hogy én mondtam, hogy ő mondta, az ugyanolyan, mintha én mondtam volna, amit ő mondott. Másrészt, ha azt hiszed, hogy azt mondta, hogy te kanalazz ki engem, ahelyett, hogy egy kagylóval kivájnál, akkor nem tehetek róla, hogy mindent félre értettél".

De azt mondtad, hogy azt akarod, hogy a mancsommal szedjelek ki a páncélodból.- mondta a Jaguár.

Ha még egyszer átgondolod, rájössz, hogy semmi ilyesmit nem mondtam. Azt mondtam, hogy az anyád azt mondta, hogy te ki fogsz szedni a házamból.- mondta Lassú teknőc.

És mi lesz, ha megteszem? -kérdezte a Jaguár szipogva és óvatosan.

Nem tudom, mert engem még sohasem lapátoltak ki a páncélomból; de megmondom őszintén, ha azt akarod ellenőrizni, hogy tudok-e úszni, csak bele kell dobnod a vízbe.

Ezt nem hiszem el.- mondta a Jaguár. 'Összekeverted mindazt, amit az anyám mondott nekem, azokkal a dolgokkal, amiket kérdeztél tőlem, hogy biztos vagyok-e benne, hogy nem mondta; és most jössz és mondasz nekem valamit, amit megértek, és ettől még jobban összekavarodok, mint azelőtt. Anyám azt mondta, hogy egyikőtöket a vízbe kell ejtenem, és mivel úgy látom, hogy nagyon szeretnétek, ha a vízbe dobnálak titeket Ugorjatok a zavaros Amazonasba, de gyorsan!

'Figyelmeztetlek, hogy az anyukád nem fog örülni.-mondta Lassú teknőc.

Ha még egy szót szólsz arról, amit anyám mondott - felelte a Jaguár, de még be sem fejezte a mondatot, amikor Lassú beugrott a zavaros Amazonasba, hosszan úszott a víz alatt, majd kijött a partra, ahol a süni már várta. Ez egy nagyon ügyes menekülés volt.-gratulált a süni a barátjának. Mit mondtál neki, hogy te teknőc vagy?'

'Őszintén megmondtam neki, hogy igen én egy Teknősbéka vagyok, de ő nem akarta elhinni, és belelökött a folyóba, hogy lássa, az vagyok-e. És az voltam, mire ő erre meglepődött. Most elment, hogy elmondja a mamájának. Hallgassuk csak!

És hallották, ahogy a Jaguár fel-alá üvölt a fák és a bokrok között a zavaros Amazonas partján, amíg a Mamája meg nem érkezett.

Fiam, fiam!- mondta az anyja, kegyesen meglegyintve kicsinyét a farkával -,mit csináltál, amit nem kellett volna?

Megpróbáltam a mancsommal kikaparni valamit, ami azt mondta, hogy kaparjam ki a héjából, és a mancsom tele lett tüskékkel! -mondta a Jaguár.

Fiam, fiam! -mondta az édesanyja, legyezve magát a farkával -,a tappancsodban lévő tüskékből látom, hogy az bizonyára egy sün lehetett. A vízbe kellett volna dobnod. '

Ezt tettem a másik dologgal, és azt mondta, hogy ő teknősbéka, és én nem hittem neki, pedig igazat mondott, és alámerült a zavaros Amazonasba, és nem jön fel többé, és nekem egyáltalán nincs mit ennem, és anya azt hiszem, hogy jobb, ha máshol keresünk szállást, -mert szegénykémnek túl okosak voltak a zavaros Amazonas állatai!

Fiam, fiam –mondta a Jaguár anyja, kegyesen integetve a farkával -,most pedig figyelj rám, és jegyezd meg jól, amit mondok. A sün gömbölyödik össze, és a tüskéi mindenhol kiállnak. Erről ismerheted meg a sünt.

Egy cseppet sem kedvelem ezt az öregasszonyt!- mondta a süni egy nagy levél árnyékában  hallgatózva. Vajon mit tud még?

Egy teknősbéka meg nem tud összegömbölyödni.- folytatta Jaguár mama, egyre-másra, kegyesen csapkodva a farkával. Csak a fejét és a lábait húzza be a páncéljába. Erről ismerheted fel a teknőst.'

Egyáltalán nem szeretem ezt az öregasszonyt- mondta most Lassú teknős. Mert a Jaguár szerintem most már megjegyezte mindazt, amit az anyja tanított neki. Nagy kár, hogy nem tudsz úszni, süni barátom.'-mondta Lassú teknőc

Most bogarat ültettél a fülembe.-mondta a süni. Gondolj csak bele, mennyivel jobb lenne, ha te meg össze tudnál gömbölyödni. Ez kész őrület! Hallgasd csak a Jaguárt. És a Jaguár a zavaros Amazonas partján ült, és a tüskéket próbálta kiszedni a mancsából és azt énekelte.

"Nem tud fodrozódni, de úszni tud. Lassú, ez ő a teknő-c!

Összegömbölyödik, de úszni nem tud- Szúrós-csiklandós, ez meg a süni!

Ezt soha nem fogja elfelejteni.- mondta süni a teknőcnek, mert már éneket talált ki rólunk. Van egy ötletem, taníts meg úszni! Tartsd az államat, Lassú légyszíves. Megpróbálok megtanulni úszni. Talán hasznos lesz.

Kitűnő! -mondta Lassú Teknőc, és tartotta a kis süni állát, miközben az a zavaros Amazonas vizében rúgkapált.

Még egy nap és jó úszó lesz belőled -nevetett Lassú teknőc. Most pedig, ha egy kicsit meglazítanád a hátlapomat, meglátom, mit tehetek a gömbölyödés érdekében. Talán hasznos lehet.

És a süni segített levenni a teknős páncélját, úgyhogy Lassú teknőcnek erőlködéssel sikerült egy icipicit összegömbölyödnie.

Kitűnő -örvendezett a süni -,de most kérlek hagyd abba, mert az erőlködéstől fekete lesz a fejed. Egyúttal légy szíves, vezess be még egyszer a vízbe, hogy gyakoroljam azt az oldalúszást, amelyről azt mondod, hogy olyan könnyű. Így hát a süni szorgalmasan gyakorolt, és Lassú teknőc mellette úszott.

Kitűnő! - mondta Lassú teknőc. Még egy kis gyakorlás, és úgy úszol majd mint egy delfin. Most pedig, ha megkérhetlek, hogy segíts megint kikapcsolni a páncélomat, hogy kipróbáljam azt a lenyűgöző hajlongást, amiről azt mondod, hogy olyan könnyű. A Jaguár meg fog lepődni!' Így hát a süni lemerült, és Lassú teknőc mellé ugrott.

Kitűnő -mondta Lassú teknőc. Egy kicsit jobban figyelj arra, hogy visszatartsd a lélegzetet, és máris a zavaros Amazonas fenekén maradsz. Most pedig kipróbálom azt a gyakorlatot, hogy a hátsó lábaimat a fülem köré teszem, amiről azt mondod, hogy olyan különösen kényelmes. A Jaguár meg fog lepődni!

Kitűnő -mondta a süni. De ez egy kicsit megterheli a hátsó lemezeidet. Most már egymáson vannak, ahelyett, hogy egymás mellett feküdnének.

Ó, ez az edzés eredménye.- mondta Lassú Teknőc. Észrevettem, hogy neked meg a tüskéid mintha egymásba olvadnának, és egyre inkább úgy nézel ki, mint egy fenyőtoboz, és kevésbé, mint egy gesztenyeburok, amilyen korábban voltál.

Valóban? -mondta süni. Ez a vízben való ázás miatt van. Ó, hát meg fog a Jaguár lepődni!

És így folytatták tovább a gyakorlatokat, és segítettek egymásnak, amíg el nem jött a reggel; és amikor a nap már magasan járt, megpihentek és megszárítkoztak. Akkor látták, hogy mindketten egészen máshogy néznek ki, mint amilyenek voltak.

Süni Münikém-mondta Lassú teknős kedvesen a reggeli után -,már nem vagyok az, aki tegnap voltam, de azt hiszem, hogy ilyen formában megtréfálhatom a Jaguárt.

Éppen erre gondoltam én is az imént - mondta a korábban Szúrós Csiklandós süni. Szerintem az, hogy pikkelyes lettem óriási előrelépés a tüskékhez képest -nem is beszélve arról, hogy úszni is tudok. Ó, hát mit szól majd a Jaguár ha meglát minket? Menjünk és keressük meg. Hamarosan megtalálták a Jaguárt, aki még mindig az előző este megsérült tappancsát nyalogatta. Amikor meglátta az átváltozott sünit és a teknőcöt annyira megdöbbent, hogy háromszor hanyatt esett a saját farkán, anélkül, hogy megállt volna.

Jó reggelt! - mondta a korábban Csiklandós-Szúrós süni. És hogy van ma reggel a te drága kegyes mamád?

Egész jól, köszönöm -mondta a Jaguár -,de bocsáss meg, ha ebben a pillanatban nem emlékszem a nevedre.

Ez nem túl kedves tőled!- mondta Csiklandós Szúrós süni -,tekintve, hogy tegnap ilyenkor a mancsoddal akartál kikaparni a burokból.

De neked nem volt burkod. Csupa tüske voltál! - mondta a Jaguár. Tudom, hogy az volt. Csak nézd meg a mancsomat!'

Azt mondtad, hogy pottyanjak a zavaros Amazonasba, és fulladjak meg!- mondta Lassú Teknőc. Miért vagy ma ilyen goromba és feledékeny?

Nem emlékszel, mit mondott neked az anyád? - mondta a süni.

"Nem tudsz görögni, de úszni tudsz...Szúrós-csiklandós ez ő! Felfekszik, de úszni nem tud...Lassú-Teknőc, ez ő!"

Aztán jót nevettek, hogy megint összezavarták a kis Jaguárt és mindketten összegömbölyödtek, és körbe-körbe gurultak a Jaguár körül, amíg annak a szemei valósággal szekérkerékké nem váltak és szédelegni nem kezdett. Aztán a Jaguár elment az anyjáért.

Anyám!- mondta -,ma két új állattal találkoztam az erdőben, és az, amelyikről azt mondtad, hogy nem tud úszni, az úszik, és amelyikről azt mondtad, hogy nem tud összegömbölyödni, az gömbölyödik; és azt hiszem, a tüskéikben is osztoztak, mert mindketten pikkelyesek mindenütt, ahelyett, hogy az egyik sima lenne, a másik pedig nagyon szúrós; és különben is, körbe-körbe forognak. Jaj, anya nem érzem jól magam.

Fiam, fiam -mondta Jaguár mama-, a sün az sün, és nem lehet más, csak sün; a teknősbéka pedig teknősbéka, és nem lehet más.

'De ez nem sün, és nem teknősbéka. Egy kicsit mindkettőből van, és nem tudom a rendes nevét.

Badarság!-mondta Jaguár mama. Mindennek megvan a megfelelő neve. "Armadillónak" kellene hívni a páncélos kinézete miatt, amíg ki nem derítem az igazi nevét. És békén kellene hagynom.

A Jaguár tehát úgy tett, ahogy mondták neki, békén hagyta őket; de az a különös, hogy attól a naptól kezdve mindmáig a zavaros Amazonas partján senki sem hívta a Szúrós Csiklandós süninek és a Lassú-páncélos bárminek a teknőcöt, csak Armadillónak. Vannak persze sünök és teknősök másutt is (pl.az én kertemben is van néhány); de az igazi öreg és okos fajtát, amelynek pikkelyei egymáson fekszenek, mint a fenyőtoboz pikkelyei, és amely a zavaros Amazonas partján él már évszázadok óta mindig is Armadillónak hívták, mert olyan okos és igen! Páncélos volt! Innen kapta hát a nevét!