Virágszirom, a mókus és a Nagyerdői Divatverseny

Virágszirom, a mókus és a Nagyerdői Divatverseny.

Egy nap megszületett Virágfülű mókus testvére, Virágszirom. A nevét onnan kapta, hogy a fülein minden tavasszal különleges, színes virágok nyíltak – és mivel az erdőben csak a két testvérnek volt ilyen csodás ékessége Virágszirom nagyon büszke volt rá, néha kicsit túl büszke is...

Meg kell hagyni, hogy Virágszirom aprócska, bolyhos bundájában, a fülein színes virágokkal tényleg gyönyörű látványt nyújtott. Ráadásul ezek a virágok az évszakokkal együtt változtak:

Tavasszal: orgona és tulipán virágzott rajtuk, nyáron: napraforgó és százszorszép. Ősszel: krizantém és csarab, télen pedig hószirmokat viselt, amelyek fagyott harmatként csillogtak apró fülein. 

Amint felserdült a Tündérliget mélyén, egy rejtett tölgyfa odvába költözött, mohapárnák között aludt. Egy nap szokás szerint egy tarka, virágos koronával a fején szökdécselt az erdőben, miközben mindenkit lenézett, mert az ő fülét aznap ritka, vad orchideák díszítették.

„Én vagyok az erdei divat nagykövete!”- kiabálta teli torokból.

„Nézzétek csak a manófülű nyuszit! Hát hogy néz már ki anélkül, hogy lenne rajta egy kis ibolya vagy százszorszép?” –nevetgélt kárörvendezve Virágszirom, miközben a réten ugrándozott.

Az erdő állatai persze megsértődtek, és egy nap úgy döntöttek, hogy megleckéztetik a hencegő Virágszirom fülűt és megrendezik a Nagyerdői Divatversenyt. Mindenki izgatottan készült rá – a borz kecses tánclépésekkel sétált levélszoknyában, a sün pedig mohos kalapot tett a tüskéire. Virágszirom persze azt hitte, hogy ő lesz a győztes, hiszen „nincs még egy ilyen divatos teremtmény a világon!” – mondogatta hangosan minden bokornál.

Ám amikor a verseny napja eljött, egy apró, csendes mezei egér lépett a színpadra. Nem viselt semmi különlegeset – csak egy fűből font kis karkötőt, meg egy nyakláncot és egy mosolyt. Az állatok tapsviharban törtek ki.

„Az igazi szépség az egyszerűségben és a kedvességben rejlik!” – kiáltotta a baglyokból álló zsűri, és az egér lett a győztes.

Virágszirom először nagyon mérges lett... aztán leült egy mohos kőre, és elgondolkodott. Talán mégsem csak a virágfülek számítanak? Talán a barátság és a szerénység még fontosabb?

Ettől a naptól kezdve Virágszirom nem nevetett ki senkit, sőt – segített másoknak saját kis természetes díszeiket készíteni. Hamarosan barátai lettek Álmodó Bagoly, aki minden éjjel meséket súgott a szélbe. Aztán a Harmatbéka, aki reggelente dallal ébresztette az erdőt. Így lett Virágsziromfülű az erdő egyik legkedveltebb lakója – vad orchidea fülekkel és nyitott szívvel.

Virágszirom és a Nyári Kuckóvarázs

Miután Virágszirom ráébredt arra, hogy a belső szépség legalább olyan fontos, mint a külső, úgy döntött: ideje valami egészen különlegeset tenni az erdőért. Így született meg az ötlete – megrendezi a Nyári Kuckóvarázst, ahol minden állat együtt díszítheti saját otthonát természetes kincsekkel. A kisegér, aki megnyerte a divatversenyt, boldogan csatlakozott hozzá. A nyuszik színes levelekből függönyt fontak, a harkályok pedig csillogó köveket gyűjtöttek a kalyibák elé. Még a morcos borz is mosolygott, miközben mohát illesztgetett a házikója tetejére!

Virágszirom eközben egy kis meglepetést készített elő: saját kuckójának kertjében elültette a legszebb virágokat, amiket valaha talált, majd meghívta az egész erdőt egy „Nyitott Szirom” napra, ahol mindenki megcsodálhatta a virágfülei mellett a virágokat is, de már nem büszkélkedésből, hanem örömszerzésből.

A Nyári Kuckóvarázs estéjén az állatok összegyűltek a virágzó tisztáson, táncoltak, nevetgéltek, végül a bagoly egy aranylevél-díjat adott át Virágsziromnak a következő szavak kíséretében:

„Annak adom aki megtanult nemcsak szépnek lenni, de jónak is – megérdemli hát a legfényesebb falevelet.” Virágszirom elpirult (már amennyire egy mókus képes rá), és boldogan ölelte át az egészet – nem csak a díjat, hanem a pillanatot is.