A Kisbetyár lovarda rémei és filmcsillagjai


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/
  • 2023.
    júl
  • 17

Slepp, aki nevét Odin, skandináv főisten lováról kapta, mert külsőre nagyon hasonlított rá, szürke szőrzete, úgy nézett ki, mint a mennydörgő felhők az égen, és olyan erő társult hozzá, amelyhez nem volt fogható. A legjobb volt a lovak között, mivel k...

Kép forrása: ttps://stock.adobe.com/search?filters%5Bcontent_type%3Aphoto%5D=1&filters%5Bcontent_type%3Aillustration%5D=1&filters%5Bcontent_type%3Azip_vector%5D=1&filters%5Bcontent_type%3Avideo%5D=1&filters%5Bcontent_type%3Atemplate%5D=1&filters%5Bcontent_type%3A3d%5D=1&f

Slepp, aki nevét Odin, skandináv főisten lováról kapta, mert külsőre nagyon hasonlított rá, szürke szőrzete, úgy nézett ki, mint a mennydörgő felhők az égen, és olyan erő társult hozzá, amelyhez nem volt fogható. A legjobb volt a lovak között, mivel képes volt minden más lovat megelőzni galoppban, rúgásban, ugrásban és nyüszítésben.

A lovarda másik fenegyereke, azaz fene-lova Ökörfej névre hallgatott. Állítólag a tulajdonosa a saját birtokán tenyésztette ki a csikót és nemes tulajdonságait, melynek vállai közül ökör fejhez hasonló fej nőtt ki. A név illett rá, mert valóságos szörnyeteg volt. Vadnak és kezelhetetlennek tartották, lehetetlen volt megülni, mert aki csak a közelébe merészkedett rúgta vagy harapta. Ezek után azt kezdték terjeszteni róla, hogy Ökörfej egy megzabolázhatatlan emberevő!

A vad ló azonban a hibái ellenére csodálatosan nézett ki, hollófekete, fényes sörényével, fekete áramvonalas testével, homlokán fehér csillaggal. Végül egy 12 éves fiúnak sikerült betörnie, aki hosszas tanulmányozás után rájött, hogy a ló azért ilyen vad, mert fél a saját árnyékától. Először elkezdett megnyugtató hangon beszélni hozzá, majd lassan úgy fordította a fejét, hogy a ló ne lássa a saját árnyékát, amelytől mindig megijedt és megvadult. És amikor felült rá, a ló fejét is a nap felé fordította és megtörtént a csoda. Ettől kezdve elválaszthatatlanok lettek. A kisfiúnak még arra is sikerült rávennie Ökörfejet, hogy részt vegyen a lovas iskola terápiás programjában.

Aznap azonban Ökörfej zaklatottan tért vissza az istállójába.

„Na, milyen volt a gyerektábor?”-kérdezte tőle jó barátja, Slepp.

„Kussolsz!”-válaszolt ingerülten az agyongyötört, szivárványszínű szalagokkal felcicomázott ló. Elegem van már a sok üvöltöző kölyökből. A kis görények még a sörényemet is copfba fonták, de amikor a patáimat is ki akarták lakkozni, besokalltam. Nekem a macsó lónak!

„Nyugodj meg barátom, tudom, hogy csak azért beszélsz ilyen csúnyán, mert dühös vagy! De gondolj arra, hogy vége a tábornak és úgy hallottam, hogy a jövő héten megkezdődik a selejtezés a filmgyári produkcióhoz. És akkor beintünk a porontyoknak meg a lovardának is, mert hollywoodi karrier vár ránk!”

„Kitől tartasz leginkább?”-kérdezte Ökörfej.

„Hát szerintem a gyorsaságban Dübörgő, szépségben meg Stella az esélyes!”

„Valamilyen trükkel be kéne jutnunk a külföldi csapat istállójába! Ott aztán közelről tanulmányozhatnánk, hogy melyik küzdőtársunknak mi a gyengéje!”

„Ez kiváló ötlet!”-nyerített fel Ökörfej zabot habzsolva.

Még nem említettem, hogy Ella és Miló éppen ebbe a Kisbetyár lovasiskolába járt lovagolni. Miló Dübörgőn, Ella meg Stellán gyakorolt. Aznap feltűnt a gyerekeknek, hogy mindkét ló olyan fáradt, hogy csak szédelegve poroszkáltak a manézsban. Az istállómestertől később megtudták, hogy azért, mert már két nap óta a hollywoodi filmforgatásra tréningezték őket. Ella és Miló lovagló órája így idő előtt véget ért. Mivel a gyerekek alaposan megéheztek, a lovarda büféjében rendeltek maguknak egy-egy vegán burgert, sült krumplival. Jóízűen elfogyasztották, megitták a somszörpjüket és már épp indulni készültek, hogy elbúcsúzzanak Dübörgőtől és Stellától, amikor a lovardába megérkezett a harcos jelenetek szakértő bizottsága, hogy kiválasszák azokat a lovakat, melyek az amerikai-európai cooprodukció jövendőbeli szereplői lesznek.

Amikor a tréner meglátta Ellát és Milót, hogy még ott téblábolnak az istálló körül, megkérte őket, hogy segítsenek kivezetni Dübörgőt és Stellát. A gyerekek persze boldogan vállalták a feladatot. És megkezdődött a mustra, amin a következő lovak vettek részt: a feketeszínű, magyar pej, Noniusz, és a barnaszínű, pompás szintén magyar Pepita, a mexikói Pedro, a belga Artois, egy cirkuszi ló, Marengo, az angol telivér, Wellington, a román ló, Vámpíria, és az olasz Espresso. Mikor a gyerekek meghallották a nevét, egymásra nevettek és a jól ismert George Clooney reklámot idézve így folytatták, hogy: Espresso, What else-mi más? És jót nevettek. Őket követte az andalúz Extrémene, a német Hattyúnyak, az orosz Nyikoláj, a török Tulipán és végül Hunnu a mongol vadló. A harcművészek és lószakértők elégedetten szemlélték a felhozatalt,

Szombaton aztán megkezdődött a nagyközönség számára nyilvánossá tett selejtező.

Először a zsűri tisztázta a verseny szabályokat, hogy az ügetőverseny nyertese az a ló, amelyik a célvonalat először érinti az orrával, majd teljes testhosszával áthalad azon. Ha ezt két ló egyszerre teszi, akkor holtversenyben nyernek. Csak az első 3 helyezett ló kap főszerepet a Napóleon filmben. 

Ezután mindössze négy perc állt rendelkezésre a lovasoknak starthelyeik elfoglalására, ha valaki az időkorlátot túllépte, akkor a starter dönthetett a ló, versenyből való kizárásáról. És megkezdődött a lovak bevonulása a startboxba.

De mi történt? A lovak láttán a nézőtéren kitört a kacagás, ugyanis azok fura maskarákban jelentek meg. Ez csakis a két gézengúz, Slepp és Ökörfej műve lehetett. Noniusz kolbász nyakláncban érkezett és olyan erős fokhagymaszagot árasztott, hogy több méteres körzetben érezni lehetett.

Pepita egy türkizkék tütüben, a balett táncosok könnyű tüll szoknyájában állt be a csatasorba.

Pedrónak, a mexikói lónak bajusza volt és sombrero kalapban állt a rajthoz taco chipszet zabálva.

A francia ló, Ariége fején egy barett sapka volt, erős parfümszagot árasztott, a sörénye csillogott a hajzselétől, és komikusan kapkodta fel a patáját minden egyes lépés után, nehogy koszos legyen.

A belga ló, Artois sörszagot árasztott és sült krumpli hullott ki a nyerge alól, cikkcakkban galoppozott be a pályára.

A cirkuszi ló, Marengo a napóleon kalapban, fekete, szürke és kék színű testtel, úgy nézett ki, mint a nedves aszfalt.

Az angol csataló, Wellington csizmába bújtatott lábai szintén mókásan hatottak.

Vámpíria, a román ló, vámpír fogait mutogatva nagyokat nyerített, sápadt bőre foszforeszkáló festékkel volt bekenve, hogy még kísértetiesebb látványt nyújtson.

Az olasz Espresso a verseny előtt megivott egy vödör kávét, amitől olyan ideges lett, hogy hatalmasakat rúgott jobbra, balra, de mivel a kávé doppingnak számított, azonnal kizárták a versenyből.

Extrémene, az andalúz ló flamenco tánclépésekkel jött ki a karámból. Megnyerő barokkos külsejét egy nagy spanyolgallér torzította el.

A német ló, Hattyúnyak, állandóan áriázott és néha sípolt.

Az orosz lónak, Nyikolájnak medveszőr volt a hátán.

Tulipán, a török ló, aki máskor a szépség és az elegancia megtestesítője volt, most kicsi, száraz csukafeje volt, széles tarkóval és homlokkal. Kint ülő nagy szemeivel úgy nézett ki, mintha állandóan jobbra és balra kancsítana.

Csak a két magyar ló, Stella és Dübörgő néztek ki "normálisan", sőt mi több pompásan. Nagy, erős csontozatú példányok voltak, melyek köztudott, hogy a legértékesebbek, mert kevesebb van belőlük a világon. Elegánsan lépegettek egymás mellett. Mozgásuk tetszetős, dinamikus volt. Széles homlokuk, nagy szemeik, szépen ívelt nyakukból széles vállak nyúltak ki, erős lábaik, dús, selymes tapintású, hullámos sörényük és farok szőrzetük fényesen csillogott a napfényben. Az egyik ló barnaszínű volt a másik fekete. Messze lerítt róluk, hogy intelligens állatok.

A mongol Hunnu szintén tökéletes külsővel jelent meg. Világosbarna szőrzete, felálló sörénye, fehér hasa, világos orra, valamint jól kivehető áll és pofaszakálla volt. Stellához és Dübörgőhöz hasonlóan őt sem sikerült megközelíteniük a gonosz lovaknak, mert a Hunnu gazdája elmondta Ellának és Milónak, hogy létezik egy mongol mondás, mely szerint a mongol vadlovak hátát csak a szél és az eső képes megérinteni. Mivel a vadlovak féktelenek és határozottan csökönyösek, ezért nem sikerült Sleppnek és Ökörfejnek megkörnyékezni őket.

Már csak két ló hiányzott a versenyről, hogy elfoglalja a helyét a startboxában, igen pontosan a két gézengúz, Slepp és Ökörfej. És Slepp, amikor bemondták a nevét a mikrofonba, viking harcos páncélban lépkedett be a küzdőtérre, míg Ökörfejnek meg úgy tűnt, mintha szárnyai nőttek volna, melyek a nyereg két oldalához voltak erősítve, a ravaszdi ló így akarta fokozni a gyorsaságot. A zsűri eleinte tanácstalan volt, hogy mit is csináljanak a fura csapat láttán, de végül úgy döntöttek, hogy megtartják a versenyt. Egyszerre nyíltak ki az boxajtók és megkezdődött a verseny. Az ütemes lépteket, ügetés, majd lapos vágta követte. A francia ló, Ariége miután egy pocsolyába lépett és koszos lett a patája, abbahagyta a versenyt. Őt a belga Artois követte, aki szintén hamar feladta, mert a túl sok sörtől elaludt a versenypálya szélén.

Pedró lemaradt, a cirkuszi ló, Marengó is kidőlt, aztán amikor Vámpíria a kolbászszagú Noniusz mellé került menten elájult az erős fokhagymaszagtól. Hattyúnyak, Nyikoláj mellett fej-fej mellett haladt egy darabig, de amikor Hattyúnyak a valkűr énekébe kezdett, Nyikoláj nem bírta tovább megvadult és kihajtott a pályáról. Stella sajnos lesántult, Hunnu, Tulipán, Dübörgő, Slepp és Ökörfej maradt már csak az utolsó körben. És ekkor több váratlan dolog történt. Slepp a győzelmét elbukta, mert a nézőtérről hirtelen mellé szegődött egy kutya és háborgatni kezdte. Hunnut és Tulipánt a külsejük miatt győzelem nélkül is kiválasztották, így már csak két ló maradt versenyben, Dübörgő és Ökörfej, és a két kapitális mén közül az egyikre végzetes vereség várt. Az izgalom a tetőfokára hágott, amikor Dübörgő lovasa visszatartotta a lovát, hogy az ne boruljon fel egy váratlan akadályban. Közben Ökörfej jelentős előnyt szerzett, de robogás közben leváltak a szárnyai, így végül Dübörgő fölényesen megnyerte a 3200 méteres távot. Magabiztosan vágtázva maga mögé utasította vetélytársát a cél előtt. A filmgyáros banda teljes extázisban rohant a győztes telivér gondozójához, hogy néhány szál sörényszőrt hazavihessen emlékbe. A Kisbetyár lovardában aznap mindenki Dübörgőt ünnepelte és a jó hír még az volt, hogy végül Stellát, a szépsége miatt szintén beválasztották a filmbe.

 

Sylvette, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

Irodalom és nyelvszakos gimnáziumi tanárként kezdtem a pályafutásomat, de mindössze 7 év tanítás után az életem hirtelen 180 fokos fordulatot vett. Legalább tízszer költöztem, négyszer váltottam országot, kétszer kontinenst. Minden kezdet nehéz volt, de mégis jó volt valamire! Megtanultam 6 idegen nyelvet, rengeteg barátot szereztem, és tulajdonképpen minden nap tanulok valami újat, amit szeretnék másokkal is...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!