Barion Pixel

Robotcica és a gyerekek


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

A 10 éves EllaLuna az iskolai sakkversenyen első helyezést ért el, ezen kívül matematikából is emelt szintű osztályba került. Innen már csak egy lépés választotta el attól, hogy kiváló tanulmányi eredményeinek köszönhetően a Különleges Képességű Diákok csoportjába sorolják, egy olyanba, ahol a tanulók az intelligenciájuknak megfelelő feladatokat kapnak. És egy hónap múlva EllaLuna már ott folytathatta a tanulmányait.

Sok érdekes dolgot tanult az új osztályában, de mindközött a kedvence a legó robotizálása volt, ahol egyszerre ismerkedett meg a programozással és a robotikával. Az egyik nap pl. 840 legóelemből kellett motorizált építményeket alkotni. A tanárok meglepetésére hihetetlen könnyedén ment neki, pedig a feladata eléggé komplex volt, ugyanis az informatika tanár által kiválasztott csomagja nemcsak két motort, de egy mozgásérzékelő szenzort és egy fényforrást is tartalmazott. Ezt egészítette ki a több száz, hagyományos lego kocka, illetve a készletben található másik motor, ami a színeket és a távolságot is tudta érzékelni, ha valaki aktiválta azt. A feladatát ráadásul még az is megnehezítette, hogy semmiféle tanári segítséget nem kapott. Mondjuk választhatott a mérnökök és dizájnerek által előre megálmodott öt lehetőség közül, illetve azok felépítésével begyakorolhatta, hogyan is kell megalkotni egy legórobotot. A legkomplexebb feladata egy harminc centiméter magas „életre kelthető” legócica építése volt, de Ella összerakott még egy gitárt, meg egy futurisztikus traktort is, illetve még egy olyan gépezetet, amit beprogramozhatott arra, hogy magától illessze össze a kockákat, mert Ella ilyen éleseszű kislány volt!

Harmonikázó robotmacska

Ella a cicarobot építése során megtanította azt táncolni, harmonikázni, rumbatököt rázni, célba lőni, sőt még azt is sikerült megoldania, hogy a cica reagáljon a felé érkező hangokra. És ez még csak a kezdet volt, mert miután Ella felépítette a csomagban megadott öt többi robotvariánst, annyira belejött a programozásba, hogy nem állt meg a dizájnerek által megálmodott robotoknál, hanem belekezdett a saját ötletei megvalósításába is. Amikor hazavitte a robotcicát, Milónak szörnyen tetszett.

És miket tud csinálni?-kérdezte a nővérétől irigykedve, aki még azt sem engedte meg neki, hogy megérintse.

Táncolni, harmonikázni, célba lőni.

Csak ennyit?

Miért te tudsz jobbat alkotni?

Nem tudom, de te jársz a különleges képességű gyerekek iskolájába, nemde?

És akkor mi van? A veszekedésüknek végül az édesanyjuk hívószava vetett véget:

Gyerekek, későre jár! Bújjatok pizsamába és mossatok fogat!

És a gyerekek érdekes módon azonnal engedelmeskedtek, mert Ella nagyon fáradt volt a megfeszített koncentrálás miatt, de elalvás előtt még azért annyit mondott az öccsének, hogy hozzá ne merjen nyúlni a robotcicájához!

Ella hamar elaludt, de Milót nem hagyta nyugodni a robotcica. Elöntötte a sárga irigység, mert ő is akart egy robotot. Amikor még éjfélkor is nyugtalanul vergődött az ágyában, felkelt és a földön kúszva beosont Ella szobájába majd az ágya melletti kisszékről leemelte a Cica robotot. Utána visszakúszott a szobájába, becsukta az ajtót és elhatározta, hogy megtanítja a robotcicát pár praktikus műveletre.

Reggelire készíts keménytojást, pirítóst és menta teát!-adta ki a parancsot a cicának.

És pontban fél nyolc előtt öt perccel keltsd fel Ellát, engem csak háromnegyed nyolckor, jó? Ezután visszavitte a robotot Ella szobájába és a helyére tette.

Másnap reggel valóban a robot keltette Ellát.

Fél nyolc lesz öt perc múlva, Ella kelj fel!-nyávogta a cica.

Mi van? Pattant ki az ágyából a kislány…Ki beszél?

Én.

Ki az az én?

Hát én, mert még nincs nevem…Ella megdörzsölte a szemét.

Álmodom, vagy a robot magát építette tovább az éjszaka folyamán? De Ella hamar rájött a turpisságra és a reggelinél dühösen rátámadt Milóra.

Ugye hozzápiszkáltál a robotomhoz?-vonta felelősségre az öccsét.

És ha igen, akkor mi van?-replikázott Miló pimaszul.

Azt hittem, hogy aki a különlegesen tehetségesek iskolájába jár az több mindenre be tudja tanítani a robotját, nem csak táncolni, meg rumba-bumba-töközni...

Ella válasz helyett hirtelen haragjában csak prüszkölt egyet, mint a macska, mert sietniük kellett, nehogy elkéssenek. Az iskolában aztán egész nap azon törte a fejét, hogy hogyan tudná a macska robotját úgy átprogramozni, hogy egyrészt az mindig jelentse neki, hogyha valaki hozzányúl, másrészt meg rázza meg egy kicsit az illetőt, üssön a kezére, és ő meg visszanézhesse, hogy mi történik akkor, amikor távol van…

Egyszerű a dolog webkamerát szerelek a szemeibe és slussz passz. Ettől a megoldástól aztán meg is nyugodott. Ideje volt, mert aznap annyira szétszórt volt, hogy a matematika tanára is észrevette.

Jól vagy EllaLuna?

Igen semmi baj..csak egy feladat megoldásán gondolkodom.-válaszolta, mire a tanárnő megsimogatta Ella, Tizián vörös hajkoronáját.

És Ellának sikerült tovább fejlesztenie a cicarobotot, betanította a kedvenc ételei elkészítésére, úgy mint pizzát és sült krumplit sütni, spagettit főzni, a mosást betáplálni a mosógépbe, és főként a szobáját kitakarítani. Miló meg napról-napra egyre jobban irigykedett a nővére robotcicájára, mert ő is szeretett volna egy ilyen automatizált lényt, aminek utasításokat adhatna, ha nincs kedve valamilyen szülői parancsot teljesíteni, vagy megíratná vele a leckéjét stb.

De nem kapott még egy icipici robotot sem és még csak be sem ígérték neki a szülei, hogy kap majd egyet, ha jókisfiú lesz, vagy a nyuszi tojik egyet neki, így Miló éjszakai hadműveletei tovább folytatódtak. Először betanította a robotot, hogy amikor nem tud elaludni olvasson fel neki esti mesét, de csak neki. Sajnos a program nem sikerült tökéletesre, mert a robotcica minden mondat után nyávogott, így odacsalta a szomszéd összes macskáját. Ezzel hát hamar felhagyott.

Aztán beprogramozta a cicát, hogy locsolja meg a virágokat és készítsen neki friss mentából mentateát, mert azt nagyon szerette. És csúfolódjon Ellával, mondja neki azt, hogy: Ella Bella Mozzarella!

Ella reakciója Miló trükkjeire viszont az volt, hogy minden este magára zárta a szobája ajtaját és megpróbálta elrejteni különböző helyekre a cicarobotját, mert persze rájött, hogy Miló éjszakánként kölcsön veszi. Az életét így teljesen kitöltötte a robotra való vigyázás, de Miló mindig megtalálta, mert nyomkövetőt szerelt a legócicába. Egy nap, amikor Ella a zongora órájáról tért haza, természetesen első dolga volt, hogy ellenőrizze a robotmacskáját, ami csoda módon ugyanott állt, ahova reggel letette.

Hm, szerintem ma minden rendben van vele, senki sem nyúlt hozzá, és hoppá Miló gyephoki edzésre ment suli után.-jutott eszébe, úgyhogy nem is volt még itthon. És ekkor csengettek. A postás volt az. Ella leszaladt az emeletről és kinyitotta az ajtót. Amikor hátralépett legnagyobb meglepetésére a robot ott állt szorosan mögötte.

Van egy kislibád, ami mindig követi a gazdáját?-kérdezte a postás nevetve.

Nem, dehogy ez az én robotcicám!-mondta Ella kissé sértett hangon. Én építettem.

Azonban amikor a postás átnyújtott egy neki szóló levelet, örömmel kiáltott fel: Jaj de jó! A magyar barátnőmtől jött! Erre a robot megszólalt: Levél, erdőben található, nyáron zöld, télen lehullanak a fákról.

Ez nem olyan levél, te buta! –mondta neki Ella, ekkor a robotmacska meglepő dolgot művelt, kikapta a kezéből a levelet és eltépte!

Mit csináltál! Szégyelld magad, még el sem olvastam!

A robot ekkor örömtáncot lejtett.

Ez így nem mehet tovább!-dühöngött Ella, mert rögtön kitalálta, hogy Miló machinált rajta valamit!-. S mint kiderült valóban ez történt, ugyanis Miló a távvezérlés mellett még azt programozta be a robotcicának, hogyha leszidják vagy ellentmondanak neki, akkor csináljon valami hülyeséget! De persze a robot csak olyan "hülyeségeket" tudott csinálni, ami bele volt táplálva. És ekkor eljött az a pillanat, amikor a vacsoránál Ella bepanaszolta Milót a szüleinek, mire a komputer mérnök apukájuk, Simon a következőket tanácsolta:

Gyerekek, mi lenne, ha a sok, sok energiát, amit egymás bosszantására pazaroltok, -mert Ella szerint Miló a robotnak direkt gonosz utasításokat ad,-inkább együtt próbálnátok meg tökéletesíteni, aztán meg indulnátok egy lego-robot építő bajnokságon, ahova május elsejéig lehet benevezni. A teamnek két emberből kell állnia és 7 éves kortól-12 éves korig a korhatár…Milóka nyolcéves, te meg Ella szívecském 10 vagy, így tökéletes lesz a felállás.

Oké felőlem rendben!-mondta Ella békülékenyen.

Itt a kezem, nem disznóláb!-csapott bele Miló Ella kezébe, ahogy a nagyapjától látta.

Na mi van, elástátok végre a csatabárdot?-kérdezte az anyukájuk a gyerekektől…

Azt hiszem igen!-felelte Simon. Megoldottuk a gordiuszi csomót!

Milyen csomót?

Ez egy mondás, akkor szokták használni, amikor egy látszólag megoldhatatlan problémát valaki egy váratlan húzással egy csapásra megold! De hogy mi a története, azt kérdezzétek meg a robotcicától!

Hm. Jó ötlet, ugye Miló?-mondta Ella.

Este aztán a két testvér a legnagyobb egyetértésben, a szülők franciágyában fekve hallgatták a robotot, mert Ella megengedte Milónak, hogy megkérdezze a cicától, hogy mi is az a gordiuszi csomó?

És a robot a következőket mondta: Élt egyszer egy parasztember Görögországban, az ő neve volt Gordiusz. Ő csinálta azt, hogy egy szekér jármát egy tekervényes somfaháncsból készült csomóval illesztette a rúdhoz úgy, hogy a kötél végeit a csomó belsejébe rejtette. Évek teltek el, a paraszt már rég meghalt, amikor a híres macedón királyt, Nagy Sándort arra vezérelte a sors. Meglátta a város közepén a szekeret, ami ott állt már évek óta háborítatlanul. Az uralkodó egy ideig tanácstalanul nézte a csomót, majd egyszerűen kihúzta a szeget, amely a jármot és a rudat összetartotta, így vágás nélkül szét tudta bontani a csomót. Hát innen származik ez a mondás. Itt a vége, fuss el véle. Miau! -Nyávogta el magát a robot, (úgy látszik Milónak még mindig nem sikerült tökéletesítenie a mesélő programot) de a gyerekek az unalmas történet hallatán fel sem ébredtek a nyávogásra, már rég elnyomta őket a buzgóság!

És ha tudni akarjátok, igen, EllaLuna és Miló indultak a május elsejei legórobot építő versenyen, ahol a cicarobot projektnek köszönhetően elsők lettek!

 

 

Xilvia, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

PRÉMIUM Xilvia Prémium tag

2007 óta írogatok. Utazásaim, kalandozásaim során megpróbálok feltöltődni és történeteimet a blogjaimon, és a Meskete portálon keresztül megosztani a világgal. Imádom a természetet és a misztikus történelmi helyeket, ezek hatására születnek meg a fantasy novellák..


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások