Hamupipőke postaládája

Hamupipőke postaládája.

Az egyik nap az utcánkban felfigyeltünk egy csodálatos postaládára. Egy egyáltalán nem szokványosra. Hófehér porcelánból készült, sárga rózsákkal, sötétzöld levelekkel befuttatva és aranycirádákkal díszítve. Ella kíváncsian találgatta, hogy vajon kik költözhettek be ebbe a házba, ami korábban fodrász szalon volt. Másnap a kerítés ajtaja tárva-nyitva állt, így az iskolából hazafelé jövet be tudtunk kukkantani a ház kertjébe. A kirakatban már egy próbababa állt. Talán egy ruhaszalon lesz itt?-tűnődtünk, de egy hét múlva kiderült, hogy Cinderella azaz Hamupipőke ruha és cipőbolt lett a neve.

Vajon lehet majd üvegcipőt is kapni?-kérdezte nagyapa nevetve. Hát, reméljük.-feleltük Ellával.

Eközben táncversenyre készülődött az iskola, a versenyben Ella is részt vett, aminek a feltétele az volt, hogy minden egyes jelölt csak saját maga által készített ruha kreációban léphetett fel. Ella, aki zsenge kora ellenére (11 éves volt) már kötni is tudott, meg varrni is, miután beiratkozott egy varrótanfolyamra, hamar elkészült a ruhájával, épp azt mutogatta a barátnőjének, Dorkának. Ő azonban nem figyelt rá, mert állandóan Cinderella próbababájáról, pontosabban a rajta lévő gyönyörű ruhakölteményről áradozott. Dorka elárulta Ellának, hogy bármibe is kerül, de megszerzi azt a ruhát.

"De hát neked kell a táncruhádat megvarrnod!"-háborodott fel Ella a csalás hallatán.

"Majd csinálok rajta pár átalakítást! Különben is nem kell azt mindenkinek tudnia, hogy nem én varrtam, hacsak te el nem árulod!" Ekkora pimaszság hallatán Ella igazságérzetében sértve abban a minutumban kiutasította a barátnőjét, a következő szavak kíséretében:

"Akkor menj és bámuld a próbababádat!" Dorka, aki különben az iskolaigazgató lánya volt, mivel annyira meg akarta szerezni azt a csodálatos Jégkirálynős ruhát, így nem érdekelte, hogy Ella öri-harival fenyegette.  

És Dorka miután Ella ajtót mutatott neki egyenesen a Cinderella szalonba indult. Izgatottan lépett be a ruhamenyországba, azzal a szándékkal, hogy szalagok meg gyöngyvásárlás ürügyén a telefonjával lefotózza a ruhát és talán így majd le tudja koppintani. De legnagyobb csalódására a próbababa már nem volt a kirakatban. A vásárlás álca mégis jó ürügynek bizonyult, mert amikor a varrónő, Cinderella kiment cérnáért, meg szalagokért a raktárba, Dorka a szomszédos műhelyteremben meglátta a babát meseszép ruhájában. Kiderült, hogy ez a próbababa egy ritka antik darab volt, mely járni, énekelni és táncolni is tudott. Meg Cinderella, ezermester édesapja ráadásul beleszerelt egy olyan érzékelőt, hogyha valaki megközelítette, megszólalt. Ezt persze nem tudta Dorka, így ő maga is meglepődött, amikor a próbababa köszönt neki franciául majd táncra perdült. Cinderella persze a baba hangját meghallva azonnal kirohant a raktárból, majd rápirított a kislányra, amiért hozzá mert nyúlni a becses, féltett tárgyhoz.

„Hát nem látod, hogy ez egy páratlan, egyedi és megismételhetetlen ember nagyságú baba?” Majd attól való félelmében, hogy a gyerek elrontja, szabályosan kidobta a műhelyéből, így szólván, hogy:

„Ide csak én léphetek be! Ezt jól jegyezd meg!” Ezután leült, hogy folytassa a következő ruhadarabja kiszabását, de sejtette, hogy Dorka nem hagyja ennyiben. És jól sejtette, mert a kislány visszaosont, és amikor az asszony kiment valamiért, elbújt egy másik próbababa mögé. Cinderella elhatározta, hogy megleckézteti a pimasz kislányt, ezért úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy Dorka a műhelyben rejtőzködik. Eközben Ella és pár barátnője, akik meg akarták lesni Dorkát, hogy mit csinál, követték, éppen a szemben lévő iskola kertjéből figyelték, pontosabban egy nagy fa tetejéről, ahonnan jól beláttak Cinderella műhelyébe, onnan nézték, hogy miben mesterkedik Dorka. Cinderella hirtelen eltűnt, majd egy rejtekhelyből ijesztgetni kezdte Dorkát a bábjait távirányítással mozgatva. A kislány ettől aztán annyira megijedt, hogy félelmében a próbababákat feldöntve, kirontott az üzletből, de az utolsó pillanatban sikerült megszereznie az áhított ruhát és elszelelt vele. Csak azt nem tudta, hogy a postaláda, akármennyire rokokó stílusban készült, mégis modernizálva volt, mégpedig egy számláló volt belerejtve, meg egy kamera, ami mindent felvett, hogy ki jár arra vagy hogy hány kuncsaft érkezik naponta.

Egy hét múlva beköszöntött a táncverseny és divatbemutató napja. Az igazgató lánya, Dorka a varázslatos ruhát kicsit itt meg ott átalakítva izgatottan öltötte magára, de mi történt? Valahogy senki sem fordult meg utána, nem kísérték irigy tekintetek sem amint bevonult a táncterembe, annál inkább összesúgtak a háta mögött. Mert ő nem látta, amit mások meg igen, hogy milyen nevetségesen néz ki. Magas volt, de dundi, a ruhaköltemény nem rá volt szabva, így hátul vastag kék, fehér, piros színű anyaggal bővítette ki, ami miatt úgy nézett ki, mint a francia trikolor zászló, csak telihold formájú; elölről szép volt a ruha, de hátulról! Hát onnan látszott, hogy egy vacak tákolmány, egy ritka rosszul összeillesztett darab.

A táncversenyen résztvevő lányok viszont fantáziadús ruháikban megvetően méregették Dorkát, amikor megpördült benne. És ekkor mi történt, megjelent Cinderella, aki az igazgató mellett foglalt helyet a pódiumon, mert kiderült, hogy ő az egyik zsűritag. Dorka ezt látván elsápadt.

Felsorakoztak a versenyzők, az első kérdés az volt, hogy te magad varrtad a ruhát? Amikor Dorkára került a sor, ő persze azt hazudta, hogy igen, mire Cinderella arra kérte, hogy jöjjön közelebb, ezután felhajtotta elöl egy kicsit a ruhája szoknyarészét, aminek a szegélyébe belevarrva ott volt a készítője neve: CinderElla azaz Cinderella, amit persze Dorka nem vett észre. Így duplán lebukott a kislány, mert nem csak lopott, de hazudott is. Ezen felül a postaláda is rögzítette, amint kirohan a boltból a zsákmánnyal a kezében!

Dorka persze nem tudta, hogy Cinderella postaládájában a verseny előtt egy csekket talált, ami az iskolaigazgatótól érkezett, aki tudomást szerzett lánya tettéről, és még a verseny előtt kifizette a ruha árát, csak a lánya viselkedése miatt úgy döntött, hogy Dorkát a nagy nyilvánosság előtt fogja megleckéztetni, hogy örök életére megtanulja, hogy más tollával ékeskedni, nem szép dolog. Hát még hazudni! Dorka szégyenében sírva is fakadt, de a barátnői nem vigasztalták, mert az ünneplő tömeg a táncverseny győzteseit éljenezte. Az egyik, maximális pontszámmal, Ella lett! Ő azonban odament Dorkához és a következőket mondta neki:

"Ugye ez volt az első és utolsó, hogy ilyen hülyeséget csináltál?"

"Igen."-szipogott Dorka, majd Ella vállára hajtotta a fejét és úgy hüppögött bánatos szemekkel még egy kis ideig.