A civakodó ördögfiókák

A civakodó ördögfiókák.

Sylvette és D’Artagnan egy szép, őszi napon gombát mentek szedni az erdőbe. Hát nem eltévedtek? Már egy ideje összevissza bolyongtak, ezért nagyon megörültek, amikor végre egy tisztásra értek, mert a róka onnan már jól ismerte a hazafelé vezető utat. De még mielőtt elindultak volna egy rogyadozó házat pillantottak meg, melynek az ajtaján az állt, hogy "Ördöglak”. Érdekes, hogy ezt eddig sohasem vették észre. A düledező betűk láttán azonban rögtön a legrosszabbra gondoltak.

Én félek! Vallotta be D'Artagnan Sylvette-nek-Gyere, siessünk haza! Félelme jogos volt, mert egy ilyen ház általában tele van sötét titkokkal. Amúgy nem csak a házikó, de az egész környék nem csak elhagyatottnak tűnt, de ráadásul baljós hangulatot is árasztott a sűrű erdő közepében. Lehet, hogy démoni erők uralkodnak? És ekkor mintha kitalálták volna a gondolataikat rejtélyes zajokat hallottak, furcsa árnyak rajzolódtak ki előttük majd megmagyarázhatatlan módon eltűntek. Amint így tanácstalanul álldogáltak egyszer csak egy szürke gömb gurult le pattogva a lejtőn, mintegy gumilabda. A gömbből kilógott egy láb, majd még egy, aztán egy fej is kibontakozott belőle, végül a labda emberformát öltött. Egy kicsi emberkéjét, azaz egy gyerekét, ő bújt ki az óriás gömbből. Ekkor hirtelen egy villám csapott le, majd egy furcsa, vörösen izzó szemű idegen jelent meg. Két hatalmas szárnya volt, mint amilyen a nagy madaraknak, de akkora, mint egy hajó vitorlája. Az óriás madárnak azonban nem volt tolla, akárcsak a denevéreknek, viszont két szarv dudorodott ki a homlokán, az arca teljesen vörös volt, amihez hegyes, fekete szakáll tartozott és vasvillát tartott a kezében. Őt követte még pár, csúf, torzonborz, szőrös ábrázatú, kiugró szemfogú kisördög, farokkal és lólábakkal. Épp hogy megérkeztek máris verekedni kezdtek, hangosan civódtak, tépték egymást.

Erre a nagytermetű férfi megragadott egy nagy, nehéz követ, és közéjük hajította. Amikor a kő földet ért  lecsapott a patájával rá, majd a következőket ordította: Csipkebokron fennakadtál, Árkon, vízen elmaradtál, Szállj le, szállj le, és ne fuss, Ördögök körmébe juss.

Kiderült, hogy ő volt a főördög, egyúttal az ördögfiókák édesapja. És az Ördöglak volt az otthonuk. 

Aki így gurul, Senkitől sem láttatik; Megcsapja bocskorát, Lép, mint egy bérc, akkorát, S hol kívánja, ott terem.

Mit motyogsz?-förmedt rá a helyes kisördögre a főördög.

A varázsigét. Csak próbálok visszamenni oda, ahonnan jöttem.

Már megint mit csináltál? Szidta össze ördög papa legkisebb gyermekét. 

Semmi rosszat papa! Szipogott a kisördög. Csak jót. Bocsáss meg! Segítettem egy öreg néninek, leszedtem az almát, meg a körtét a fáiról, elrendeztem a tüzifát a kandallóban! 

Megőrültél?

A falusi gyerekeknek visszarúgtam a kigurult labdájukat…

Mi van veled? Beteg vagy?

Nem, és csupa ötöst hoztam haza az iskolából…

Hát ez nagy baj!

És megdicsértek.

Ne is mondd tovább! Szégyent hozol torzonborz fejemre, hogy még csak nem is rendetlenkedtél! Legalább hazudtál?

Igen! Csillant fel erre a szeme a Kisördögnek. Ettem a darált mákból az iskola ebédlőjében, pedig ki volt írva, hogy nem szabad, mert sütemény készül belőle. És amikor megkérdezték a szakács nénik, hogy megkóstoltam-e azt mondtam, hogy nem. De aztán meglátták a mákot a fogaim között és kigúnyoltak, Hamuka Janinak neveztek, meg rosszcsont Petinek, pedig ugye nem ez a nevem. De helyre hozom, papa, ígérem…mondd meg, hogy mi rosszat csináljak?

Lopd el a medve bundáját! hehehe. Mondta az egyik vásott ördög gyerek.

Na látod, bezzeg a testvéreidnek már van tervük!

Papa, én meg megrongálom az összes játékautóját, annak a fiúnak, aki hétvégére meghívott a szülinapjára.-dicsekedett egy másik torzonborz. 

Én meg ellopom a kedvenc plüssmaciját Laurának, a tanár néni lányának, hagy sírjon este az ágyában, hogy brühühű, nem tudok a macim nélkül elaludni!

Én meg megiszom Einstein, a papagáj forró csokiját, amit azért kap, hogy szépen tudjon trillázni, amikor fellép a nagykövet Őszi zsongás dalestjén. Ezt hallva Sylvette és D'Artagnan összenéztek, majd behúzott nyakkal olyan gyorsan elspuriztak, hogy a kötözködő ördögfiókák észre sem vették a távozásukat. Viszont Einstein a papagáj, akit a nagykövet Sylvette és D'Artagnan után küldött egy fa tetején lapulva a következőket mesélte el nekik másnap:

Jól van fiúk! Büszke vagyok rátok, de ezek csak apró kis gonoszkodások! Teringettét! Csapkodta a térdét Ördögpapa. De jön Halloween, akkor bebizonyíthatod Ördögfióka, hogy te is ördög vagy a patáidon! 

Ez azt jelenti, hogy mint ember a talpán?

Igen. Hé, ne fitogtatsd a tudásodat, mert amit szabad Jupiternek, azt nem szabad a kisökörnek! Na mit szólsz? Az apád is csuda okos ördög, nemde?

És mit kell csinálnom, papa? Terelte el az apja figyelmét magáról még mindig sírós hangon a kis Ördögfióka.

És Ördögpapa rengeteg tanácsot adott, de főként szidta, mocskolta elfajzott gyermekét. 

Aztán estére mindannyian behúzódtak az Ördöglakba. A vacsora után, amikor lefekvéshez készülődött a kis Ördögfióka, a nagyanyja megsajnálta, amiért az apja egész nap csak becsmérelte kisunokáját, és felajánlotta, hogy helyette majd a házak zugaiban a régi tárgyak között elbújik és ijesztgetni fogja a ház lakóit. Például ajtó nyikorgatással, szél fuvallattal. -Jó lesz? Urgum burgum! Na de most gyere, bekormozom az arcodat, hogy ijesztőbb legyél. Amikor aztán kettesben maradtak, a főördög öreganyja így szólt Ördögfiókához:

Tudod, az apukád se volt ám mindig olyan hej de okos ürdüng!

Hogy, hogy? –hüppögött még mindig Ördögfióka.

Elmesélem neked, ha megfogadod, hogy senkinek sem fogod elmondani.

Ördög mami! Ördög becsszavamra esküszöm, hogy a kettőnk titka marad.

Rendben. Akkor mondd utánam:

Ördög, ördög, pattogó,

Tüzes lánggal táncoló.

Körbe-körbe jár a tánc,

Ördög gyerek, ne nézz ránk!

Tüzes szeme villogó,

Füstös orra szipogó.

Körbe-körbe jár a tánc,

Ördög gyerek, ne nézz ránk!

És Einstein papagáj az ablakból mindent hallott, hogy: Na, most aztán bújj be a jó forró ágyikódba, idd meg a tüzes italt, jó sok csípős gyömbért tettem bele…és már mondom is:

Szóval az édesapád, amikor még csak tanulta az ördögmesterséget, azt a feladatot kapta, hogy kerítse elő a varázsbocskort, a palástot és az ostort, melyek segítségével ugye te is tudod, hogy 1. láthatatlanná tudsz válni, 2. oda repülsz, ahova akarsz, 3. olyan gyorsan, ahogy a bocskorod tud nyargalni.…Nos, az apukád megtalálta a ládát egy földművelő parasztnak a földjén, de amikor ki akarta nyitni, hogy magához vegye a varázscuccokat, látta, hogy a paraszt befejezte a munkáját és hazafelé indul, ezért gyorsan tüzet gyújtott a láda tetején és ráült.

A paraszt persze meglátta a halom égő parazsat a földje közepén, csodálkozva odament, és az égő parázson megpillantotta az apukádat. „Egy kincsen ülsz?”-kérdezte tőle a paraszt. „Igen, valóban” -felelte az apukád - »egy olyan kincsen, amely több aranyat és ezüstöt tartalmaz, mint amennyit életedben valaha is láttál! Lódította«.-„A kincs az én földemen van, tehát az enyém” – vitatkozott vele a paraszt. „A tiéd - felelte az apukád -, ha két évig nekem adod mindannak a felét, amit a meződ termel. Pénzből van nekem elég, de a föld gyümölcseire vágyom.” A paraszt beleegyezett az alkuba. „Hogy azonban ne legyen vita a felosztás körül - mondta -,minden, ami a föld felett van, a tiéd lesz, ami pedig a föld alatt van, az enyém”. Az apukád ezzel teljesen megelégedett, de arra nem számított, hogy a ravasz paraszt répát vet.

Amikor pedig eljött az aratás ideje, megjelent az apukád, és el akarta venni a termését; de nem talált mást, csak a sárga, elszáradt leveleket, míg a parasztember kaján pofával ásta ki a répát. „Egyszer már jól jártál - mondta az apukád a parasztnak -, de legközelebb már nem fog menni. Ami a föld fölött nő, az a tiéd lesz, ami pedig alatta van, az enyém.” - „Rendben, áll az alku” - felelte a paraszt, de amikor eljött a vetés ideje, nem répát, hanem búzát vetett. A gabona beérett, a paraszt ment a mezőre, és a teli szárakat levágta a földig. Mikor az apukád elment a jussáért, nem talált mást, csak a búzaszárat, dühében 2 évre egy sziklahasadékba száműzte magát. „Így csapta be a paraszt az apukádat!

Hm és ki hozta el a 3 kincset? Hát senki, az apukátok azóta is keresi!

Szóval ezért adja mindig ezt a feladatot nekünk!-ütött a homlokára Ördögfióka.

Hát igen! De pszt, mint már mondtam ezt nehogy eláruld valakinek.

Így lesz ördögmami!

Persze nem tudták, hogy Einstein a papagáj mindent amit hallott jól megjegyzett, aztán hazarepült és tollba mondta a nagykövetnek. Így tudtátok meg ti is, hogy mi történt a jóságos Ördögfiókával!