A tücsök meséje

A tücsök meséje.

-Gondolkodtál már azon, hogy a tücsköknek miért van szárnyuk, de mégsem repülnek?-tette fel a filozófikus kérdést egy nap Sylvette D’Artagnannak, amikor a Duna-parton sétáltak és meghallották a tücskök ciripelését!

-Nem. Érdekes, hogy ez még látod soha nem jutott az eszembe, pedig tényleg így van!

De hogy miért van ez így, mivel senki sem tudott rá választ adni Sylvette és D’Artagnan környezetében, így úgy döntöttek, hogy este kiülnek a kertbe és meginterjúvolnak egy arra vetődő tücsköt. De a kertben teljes csend honolt, így végül elindultak a Kőhegyre, hátha az erdőben találkoznak egy arra tévedő tücsökkel, aki meg tudja válaszolni, hogy miért nem repülnek. Már délután öt óra volt, amikor D’Artagnan meghallotta a jól ismert cirpelést, aztán megpillantotta a tücsköt egy ördögszekér tetején. Gyorsan meg is szólította:

-Kedves Tücsök úr! Ráér most egy kicsit? Szeretnék kérdezni öntől valamit.Történetesen ez a tücsök egy nagyon beszédes tücsök volt.

-Nevezetesen azt, hogy önök miért nem repülnek, pedig vannak szárnyaik?

-Hm, jó hogy hozzám fordult kedves barátom, mert én sok mindent tudok ám a magamfajta tücskökről. Az egyik rokonom például szolgálatot teljesít egy hajón. Őt azért bérelték fel, hogy jelezze a legénység számára, ha földet lát. Sokszor mentett már meg egy egész hajót, mert bölcsen hallgatott, és csak akkor kezdett el ciripelni, amikor megérezte a szárazföld közelségét. Épp a legjobbkor, mert a hajó vízkészlete alaposan kifogyott.

-Nekem meg az egyik testvérem egy kínai császár udvari muzsikusa volt, jó sok pénzt fizetett neki, hogy énekeljen, mivel hitt abban, hogy a tücskök cirpelése békét és jólétet hoz a császárságába.

-Pedig egy fekete tücsök a szobában betegséget, egy szürke tücsök pénzt, egy zöld pedig reményt jelez.-vágott az előző tücsök szavába egy harmadik tücsök. Már egy egész tücsök kolónia hallgatta az első tücsök cirpelését.

- Az emberek annyi szamárságot tulajdonítanak nekünk, mint például, hogy ha hangosan énekelünk, az azt jelenti, hogy pénz áll a házhoz; de mi csak jót nevetünk ezeken a babonákon, mert legalább meleg lakásban vészeljük át a telet, ugyanis nem mernek minket kilakoltatni.

-A kínaiakat ne is említsd meg!-ugrált oda egy igencsak megtermett tücsök. 

-Miért, mi a baj velük?-kíváncsiskodott Sylvette.

-Hát nem hallottál még a tücsökharcról?

-Nos, nem….mondta Sylvette.

-Ez a kínaiak kedvenc sportja. Mert rólunk vesznek példát. Ahogy viselkedünk harc közben.

-Hogy-hogy?

-Rájöttek, hogy nekünk, férfiaknak a dominanciája és harci képessége nem csak az erőn múlik; hanem a kitartáson! Emiatt képzeljétek el rövid időre repülésre is kényszerítenek minket, mert repülve két vagy háromszor hosszabb ideig tudunk harcolni, mint egyébként. 

-De jó, hogy megemlítetted kedves Gladiátor tücsök a repülést. Akkor tudsz arra választ adni, hogy van szárnyatok, mégsem repülve közlekedtek?

-Igen, mindjárt elmesélem nektek, mert aztán hajnali háromig titkos üzenetet kell küldenem a körülöttem lévő világról a nem mondom meg kinek... Cirp, cirp…-fontoskodott a Gladiátor tücsök. És ekkor Sylvette és D’Artagnan letelepedtek egy közelben lévő padra, hogy meghallgassák a tücsök történetét:

-"Sok-sok évvel ezelőtt, amikor még a négy évszak élesen elkülönült egymástól, a tücsök őseim még tudtak repülni. Gyorsabban repültek, mint a dongó. Magasabban repültek, mint a sólyom. És gyorsabbak voltak, mint az ausztrál repülő kutyák (akik igencsak szuperszonikus sebességű repülők voltak).

-A tücsök ősöm,-minden hencegés nélkül, azt kell mondanom, -hogy bejárta az egész világot. Először keletre repült. Aztán nyugatra. Aztán elrepült délre, a mediterrán vidéket különösen megkedvelte. De északra még soha sem repült. Amikor ezt elmondta a barátjának, a hangyának, az próbálta figyelmeztetni, hogy: "a hangyák istenére, ne menj északra!" 

-De miért?-kérdezte a tücsök.

-Hát, mert nagyon hideg van északon.- mondta a hangya. 

-Túl hideg egy hangyának, de nem túl hideg egy tücsöknek.-feleselt vissza a tücsök ősöm. És persze nem hallgatott a hangyára, mert azt hangoztatta, hogy a tücskök mindig azt csinálják, ami nekik tetszik.

És még aznap este elindult északra. Nem tartott sokáig, amíg odaért, mert olyan fantasztikusan gyorsan repesztette, szelte a levegőt. Amikor megérkezett Skandináviába igencsak meglepődött, mert hó volt mindenütt, ahová csak nézett. Hó volt a fákon. Hó volt a földeken. És hó volt a hegyek tetején.

És amint ott nézelődött dideregve megjelent egy jávorszarvas, aki nagyon lassan odasétált hozzá. 

„Óóóóó...szia”–köszöntötte mély hangon.„Hé te hát öltözz fel, mert mindjárt itt az éjszaka.” Hát igen a nap már kezdett lenyugodni, így a tücsök egy fenyőfa alá ugrált. Onnan felrepült a fára, ott akart letelepedni, hogy egy jót aludjon, de ekkor egy bagoly odarepült mellé.

-Keresned kellene valami menedéket a hideg éjszaka elől, mert halálra fagysz.- mondta neki a bölcs bagoly. A tücsök azonban nem hallgatott rá, mert: A tücskök azt csinálnak, amit akarnak.-idézték a jó öreg tücsök mondását Sylvette és D’Artagnan.

-Nos, pontosan így van, a tücsök ősöm úgy döntött, hogy megpihen egy halom gallyon. Álmosabb volt, mint valaha egész életében, a sok, gyors és furcsa repüléstől szinte szédelgett. A kimerültségtől ájultan aludt, egészen reggelig. Amikor felébredt, készen állt arra, hogy hazamenjen, és elmesélje a kalandját a hangyának.

Magasra ugrott a levegőbe, hogy repülni kezdjen, de nem tudott. Ehelyett egyenesen visszaesett a hóba. Újra felugrott, ezúttal még magasabbra, de a szárnyai nem engedelmeskedtek. A hideg éjszaka alatt ugyanis megfagytak. Megpróbálta felmelegíteni őket, úgy, hogy összedörzsölte azokat, de hiába. A tücsöknek egészen hazáig kellett ugrálnia. Persze napokig tartott, mire visszaért és addigra a szárnyai már majdnem végleg szétfagytak.

Amikor otthon összedörzsölte őket, olyan ciripelő hangot adtak ki, amilyet még soha senki sem hallott azelőtt az erdőben. És valahányszor összedörzsölte a szárnyait, azok mindig egy kicsit hangosabban ciripeltek, és egy kicsit kevésbé fagyos hangot adtak ki magukból.

És ekkor jött rá a tücsök ősöm, hogy a szárnyai különleges és törékeny dolgok. Ezért kell mindig a legnagyobb óvatossággal bánni velük. Nem arra valók, hogy megfagyjanak, és ha egyszer megfagynak, talán soha többé nem lesznek a régiek.

Bár a tücsök ősöm szárnyai ekkorra már nem voltak dermedtek, mégsem tudott soha többé hosszantartóan repülni. Hát azóta élünk a földön, mint a barátunk, a hangya, és ugrálunk egyik helyről a másikra. De persze, ugye tudjátok, hogy most már mi tücskök vagyunk a leggyorsabb és legfantasztikusabb ugró bogarak, akik csak léteznek. Ennyi és nem több!-fejezte be tücsök Gladiátor a történetét. -Most pedig egy újabb titkos küldetés vár rám…-mondta és felugrott egy csipkebogyófára onnan meg egy lósóskán egyensúlyozva tovább állt.

-Áhá szóval ezért lehet éjszaka is hallani, ahogy ciripelnek, mert hogy állandóan dörzsölni kell a szárnyaikat, hogy melegen tartsák magukat.-összegezte Sylvette a tücsöktől hallottakat.

S mivel barátaink most már mindent tudtak, hogy miért nem repülnek, sőt még többet is a tücskökről, felszedelőzködtek és haza indultak. Útjuk során végig kísérte őket a tücskök hangos kórusa, és az is kiderült róluk, hogy a ciripelésükkel fonos dolgokat közölnek. Gyorsabban ciripelnek, ha meleg van, és lassabban, ha hideg. Így nem követed el ugyanazt a hibát, amit a Gladiátor tücsök őse, hogy amikor hideg van, nem öltözöl fel eléggé. De persze csak akkor, ha esténként fülelsz és úgy döntesz, hogy hallgatsz a tücskökre...

*Ha megszámolod, hányszor ciripel egy tücsök 15 másodperc alatt, és hozzáadsz 40-et, akkor (nagyjából) megkapod a levegő hőmérsékletét Fahrenheit fokban. Csak mondom!