Tavaszi nagytakarítás, avagy a mezei egerek és a kókuszkonzerv

  • 2023.
    jan
  • 26

-„Már megint egér járt a teraszunkon, hát nem tövig rágták a jácintjaimat!”-bosszankodtam egy februári napon.

-„Jézusom!”-utánozott Ella és összecsapta a kezét.

-„Tudod, mit EllaLuna? Ma csapdát állítunk nekik és kiebrudaljuk a házból őkelméket, mert rájöttem, hogy a mezei egerek imádják a kókuszkonzerv papírját. Ma vacsorára éppen egy finom thai levest főzök, így lesz elég kókusz konzervünk. Kitesszük nekik ide csalinak, diót csempészünk alájuk, az egerek majd bemásznak érte, a konzervdobozok meg rájuk csapódnak és kész! Elkapjuk a grabancukat!”–örvendeztem már jó előre a tervemen. Este aztán kitettem az egérfogókat, majd bezártam az ajtót, és lefeküdtem aludni. Másnap reggel azonban, amikor Ellával ellenőriztük a csapdákat, csak lerágott papírforgácsokat találtunk a földön, egérnek azonban nyoma sem volt.

-„Jó kis terv volt, nagyon eredeti.”-heccelődött nagyapa, amikor meghallotta, hogy mi történt. Mi Ellával azonban nem adtuk fel egykönnyen az egerek elleni harcot, aznap meginterjúvoltam pár ismerősömet, jó tanácsot kérve egérfogás ügyében.

-„Ti hogyan szabadultok meg Olaszországban a mezei egerektől Luchino?”–kérdeztem olasz kollégámtól a munkahelyemen.–„Mivel csalogatjátok be őket az egérfogóba?”-

-„Nálunk Szardíniában,-meg fogsz lepődni cara Sylvetta,-de sárgadinnyével fogunk egeret!”–mondta Luchino.

–„Hm, ez tényleg érdekes, még sohasem hallottam ilyen egér csaliról.

-"Nálunk Erdélyben, szalonnát vagy sajtot tesznek ki a kamrákba csaliként, akárcsak Magyarországon."-mondta Csíkszeredáról származó erdélyi szomszédom. Ekkor eszembe jutott, hogy a nagyobbik lányom mesélte a minap, hogy a belga férje, Simon, legutóbb a legfinomabb belga csokival csalt tőrbe pár padlásunkon tomboló egeret.

De estére, amikor holt fáradtan bezártam a teraszajtót teljesen megfelejtkeztem az egerekről. Másnap csak arra emlékeztem, hogy a kék locsolókannámat automatikusan kitettem a teraszra, majd lefeküdtem aludni. Reggel aztán nagy meglepetés ért, mert amikor felkaptam a locsolót, hogy meglocsoljam a jácintjaimat, a kanna csövéből nem jött víz.–„Mi az ördög történt ezzel? Mitől dugult be?”-értetlenkedtem.

De amikor egy bottal megpróbáltam kipiszkálni azt a valamit, ijedtemben kiejtettem a kannát a kezemből, még ugrottam is egy nagyot, mert a csövéből két szempár meredt rám! Nagy sikoltozásomra előkerült a férjem, meg Ella is. Kiderítették, hogy két egér szorult bele, úgy, hogy valószínüleg felmásztak a kannára, ami félig vízzel volt tele, belepottyantak, de mivel olyan hideg volt, hogy megfagyott  benne a víz, ők is belefagytak, mert nem tudtak kimászni belőle. Egy ott úszkált a kanna tetején, a hideg miatt félig megdermedve, a másik meg, amelyik a locsoló csövön akart kimászni, beleszorult.

Végül a férjem rendezte le az egereket, úgy, hogy kipiszkálta őket a kannából majd a kertben hasukat süttető, léhűtő macskák elé hajította. De a konzerven táplált, nyafka macskák, amikor meglátták az egereket, ahányan voltak, annyifelé spriccoltak ijedtükben, a kihízott egerek meg fölényesen cincogva eldöcögtek az erdő felé. Hát így végződött a nagy egérfogó kalandom!

 

Schweiger Sylvette, blogger, amatőr mese és fantasy író

Irodalom és nyelvszakos gimnáziumi tanárként kezdtem a pályafutásomat, de mindössze 7 év tanítás után az életem hirtelen 360 fokos fordulatot vett. Legalább tízszer költöztem, négyszer váltottam országot, kétszer kontinenst. Minden kezdet nehéz volt, de mégis jó volt valamire! Megtanultam 6 idegen nyelvet, rengeteg barátot szereztem, és tulajdonképpen minden nap tanulok valami újat, amit szeretnék másokkal is...