BREKUSZ GYEREKEK

BREKUSZ GYEREKEK.

Hatalmas nád a tó partján, benne él a Brekusz család.
Barnabás a család feje, Boglárka a felesége,
Két fiuk van: Bedő, Benő, messze földön híresek ők:
Hasukat napon süttető, lusta naplopó mindkettő.
Addig-addig elmélkedtek, míg egy napon útra keltek,
Világot akartak látni, szerencséjük megtalálni.
Hajnaloktól késő estig a Nap járását követték.
Béka-kisasszonyok tavánál szusszantak egy órácskát.
Fűzfa alatt elterültek, majd mély álomba merültek.
Tunya békacsemetéket korgó gyomruk ébresztette.
Tátva is maradt a szájuk, leánybúcsú volt a parton.
Béka-lányok legszebbjei buliztak a nádas mentén.
Békaszívük nagyot dobbant, brenya lányok csinik voltak.
Hínárvizet iszogattak, béka-balettet táncoltak,
Tavi csillagokon ugráltak, hancúroztak vidáman,
Bedő, Benő békaszíve belesajdult szépségükbe.
Gerzson, a vén gólyamadár, mosolyogva méregette
A két bambán álmélkodó, óvatlan békagyereket.
Csőrével kettőt csippentett, azután nyelt egy jó nagyot,
Meghúzódott a fűz alatt, békalányokról álmodott.

Azt cserregte tarka szarka vén diófánk tetejében,
Bedő, Benő szerencséjét egy vénséges gólyamadár
Csippentette el!

Forrás: https://www.poet.hu/vers/313388