Buborék tündér a víz alatt

Buborék tündér a víz alatt.

Buborék tündér a víz alatt

Glug…glug…glug…

A víz mélyén sok-sok szivárványszínű hal ficánkol boldogan. Mindennapjaikat töltik eseménytelenül. Két kis bohóchal beszélget vidáman az aznapi medúza showról, amikor egy elágazáshoz érnek.

• Menjünk a rövidebb úton -mondja a pöttyös kis bohóchal.
• Erre nem mehetünk!
• Miért nem?
• Mert az út végén lakik a gonosz vízitündér.
• Gonosz vízitündér?
• Igen, nem hallottál róla a szüleidtől? A zöldkorral út végén van egy keskeny ösvény, amit szivárvány kagylók szegélyeznek, hogy még hívogatóbb legyen és a végében él a gonosz vízitündér, aki elkapja az odatévedt halacskákat és megeszi őket.
• .akkkor inkább neeee menjünk arra - dadogta rémülten Kori a kishal.

A két kishal tovább ment a világos korall ösvényen. Nem vették észre a mögöttük lassan úszkáló kishalacskát, aki kisebb volt a korabeli halaktól ezért kevesen vették észre. A kis halacska Gyöngyi éppen egy kagylómesét olvasott ezért nem figyelt, hogy az előtte lévő haltársai a másik ösvényre léptek. A kis halacska pedig a sötétebb ösvényen úszkált tovább észre sem véve merre tévedt. Egy idő után tűnt neki csak fel, hogy sötét van és nem látja a mesét, amit olvasott, ezért felnézett és észrevette, hogy egyedül van egy sötét helyen. Megrémült, de ekkor egy apró fény foltot látott, ezért úgy gondolta, ami fényes az kevésbé ijesztő és elindult a fény felé. Egy idő után a korall ösvény kiszélesedett és egy döbbenetes látvány tárult a kis halacska elé.

Egy hatalmas buborék palota tárult a szemei elé, ami szivárványszínben pompázott és az egész átlátszó volt. A kis halacska teljesen elképedt és tovább úszott a buborék palota felé. A palotához érve le lassított és óvatosabban úszkált. A buborékpalotának volt egy bejárata. Gyöngyi úszkált jobbra balra, de a félelmét legyőzte a kíváncsisága, ezért végül átúszott a buborékbejáraton. A buborék palotába érve élcsodálkozott a szépségén. Minden csillogót és villogót, csodaszépvolt.

• Ki vagy? - szólalt meg hirtelen egy bársonyos hang. Gyöngyi megrémült és a hang felé fordult. A palota lépcsőjén egy álomszép tündér állt.
• Bocsánat, véletlenül eltévedtem és itt találtam magamat. Ez a te otthonod? Én Gyöngyi vagyok.
• Jobb lenne, ha távoznál. Nem hallottál még erről a helyről?
• Mmm, hallottam, hogy egy gonosz vízitündér a környéken lakik, de nem találkoztam vele – mondta Gyöngyi nyugodtan. A vízitündér csak nézte a furcsa kis halacskát.
• Ha nincs más, akkor el is mehetsz – válaszolta végül és elfordult, hogy elmenjen.
• Várj, hogy hívnak?
• Nem kell tudnod, úgysem találkozunk újra - válaszolta a tündér és ment tovább, de Gyöngyi kíváncsisága nem engedett és a tündér után úszott.
• Akkor maradhatnék és megismerhetnénk egymást. Ez a hely gyönyörű, biztos sok érdekes játékot lehet itt játszani.
• Miért akarsz itt maradni? Nincs itt semmi érdekes - mondta a tündér.
• Szerintem meg sok érdekes dolog lehet itt. Mi lenne, ha körbe vezetnél és együtt játszanánk?

A tündér sóhajtott és feladta, a kis halacska ezt igennek vette és boldogan utána úszott. A buborék palota kicsinek tűnt, de belülről hatalmas volt. Volt könyvtár, konyha, hálószoba és egy gyönyörű gyöngyszoba, ami tele volt gyöngyökkel, ez tetszett a legjobban Gyöngyinek.

• Ez gyönyörű. Még is mennyi gyöngy van itt? Mennyi könyv? Szeretsz olvasni? Miket szoktál? Tudsz főzni is? Mi a kedvenced? Én imádom a korral pudingot, amit a mamám készít - Gyöngyi csak úgy öntötte magából a kérdéseket a csöndes tündér pedig válaszolt bár röviden. Egy idő után mégis mintha már nem lett volna olyan undok és védekező. Mire észrevették már besötétedett és mindketten megéheztek. A konyhában leültek és együtt ettek egy finom korral pudingot, amit a tündér készített.
• Késő van. Nem kellene már hazamenned? - kérdezte a tündér.
• Elég sötét van, de igen mennem kell, mert a szüleim aggódni fognak. De holnap visszajövök és együtt játszhatunk, rendben?
• Oké, ha szeretnél.

A tündér az ajtóhoz kísérte Gyöngyit.

• Igaz is mi a neved? - kérdezte gyöngyi eszébe jutva, hogy még nem tudja.
• Kristály vagyok.
• Nagyon örülök Kristály. Holnap találkozunk - mondta a kis halacska boldogan és elúszkált.

A következő napokban Gyöngyi, amikor csak tudott a buborék kastélyhoz ment az új barátjához. Az egyik nap megkérdezte Kristályt, hogy miért nem jön el ő hozzá. Kristály szomorúan nemet válaszolt.

• Nem hagyhatom el a palotát. Vízitündér vagyok, de nem tudok a vízben élni.
• Miért élsz akkor ebben a buborék palotában?
• A családom elküldött otthonról. Mindenki gyönyörű gyöngytündér de én vízitündérként születtem ezért elküldtek.
• De hiszen a családod, nem számít, hogy kicsit más vagy, nem lehet mindenki egyforma. -válaszolta Gyöngyi dühösen. De Kristály csak szomorúan mosolygott.

Egy héttel később Gyöngyi a buborék palota felé úszkált, amikor találkozott a szomszéd halacskákkal.

• Hová mész Gyöngyi?
• Egy barátomhoz.
• Igen? Ki az, merre lakik - kérdezte a kíváncsi kis halacska.
• A buborék palotában él és Kristály a neve, ő a barátom.
• De ott a gonosz vízitündér él. Nem futottál még össze vele?
• Nem, én csak Kristállyal találkoztam, de ő nagyon kedves.
• Jobb lenne, ha nem mennél arra még bajod lesz.
• Nem lesz bajom.
• Akkor veled megyünk.
• Oké, de Kristály kicsit fél az idegenektől, szóval legyetek kedvesek.

Mindhárman elindultak és eljutottak a buborék palotához. A halacskák már remegtek félelmükben főleg, amikor a palota bejáratán úsztak át.

• Gyöngyi végre megérkeztél. Mit csinálunk ma? - kérdezte lelkesen Kristály, de aztán megdermedt, amikor meglátta a másik két idegent.
• Áhhhh a gonosz vízitündér. Ő az. Gyöngyi miért hoztál ide minket? - kiáltotta az egyik kis halacska. Gyöngyi nem értette a másik két hal miért viselkedik így de azt látta, hogy kristály megijed aztán elkomorodott.
• Gyöngyi úszunk haza mielőtt átváltoztat minket valamivé.
• Ő a barátom nem fog senkit sem bántani.
• De ő a gonosz vízitündér.
• És ezt még is miből gondoljátok? Találkoztatok már vele? Ha nem akkor ne legyetek undokok. Maradjatok és játszunk együtt.
• Nem kell maradnotok – válaszolta Kristály.
• De szeretnénk, játszunk együtt azzal a buborékos játékoddal oké? - kérdezte Gyöngyi és Kristályhoz úszott.

A két halacska lenyugodott, mivel nem történt semmi és követték Gyöngyit. Mind a négyen a könyvtárba mentek és a buborékos játékkal kezdtek el játszani. Észre sem vették, de már is jól szórakoztak. Mire feleszméltek el is telt pár óra móka.

• Ideje haza mennünk - mondta a kis halacska Fanni.
• Rendben.
• Holnap is jöhetünk Gyöngyivel?
• Igen nyugodtan.
• Mmm…Kristály meg kérdezhetem, hogy miért hívnak gonosz vízitündérnek?
• Talán azért, mert még nem hagytam el a buborék palotámat és senki nem mert idejönni, mert furcsának találták.
• De te nagyon kedves vagy, a palota meg szuper - mondta Gyöngyi mosolyogva.
• Köszi, ti is kedvesek vagytok. Holnap találkozunk.
• Rendben, holnap. Szia! -köszöntek el a kis halacskák és elúszkáltak.
• Kristály tényleg nagyon kedves, nem értem miért hívják gonosz vízitündérnek - mondta Fanni.
• Talán mert senki nem mert a buborék palotához menni, ezért kezdték el gonosznak hívni ahelyett, hogy megismerték volna. Az ismeretlen ijesztő lehet.
• Ez igaz, de örülök, hogy veled mentünk és szereztünk egy klassz barátot.
• Igen és is örülök, és Kristály boldognak tűnt, hogy a barátai lettetek. Menjünk holnap is.
• Rendben- mondta egyszerre a két kis halacska majd együtt úsztak boldogan haza.