Buborék tündér a víz alatt

Glug…glug…glug…

A víz mélyén sok-sok szivárványszínű hal ficánkol boldogan. Mindennapjaikat töltik eseménytelenül. Két kis bohóchal beszélget vidáman az aznapi medúza showról, amikor egy elágazáshoz érnek.

Menjünk a rövidebb úton -mondja a pöttyös kis bohóchal.
Erre nem mehetünk!
Miért nem?
Mert az út végén lakik a gonosz vízitündér.
Gonosz vízitündér?
Igen, nem hallottál róla a szüleidtől? A zöldkorral út végén van egy keskeny ösvény, amit szivárvány kagylók szegélyeznek, hogy még hívogatóbb legyen és a végében él a gonosz vízitündér, aki elkapja az odatévedt halacskákat és megeszi őket.
.akkkor inkább neeee menjünk arra - dadogta rémülten Kori a kishal.

A két kishal tovább ment a világos korall ösvényen. Nem vették észre a mögöttük lassan úszkáló kishalacskát, aki kisebb volt a korabeli halaktól ezért kevesen vették észre. A kis halacska Gyöngyi éppen egy kagylómesét olvasott ezért nem figyelt, hogy az előtte lévő haltársai a másik ösvényre léptek. A kis halacska pedig a sötétebb ösvényen úszkált tovább észre sem véve merre tévedt. Egy idő után tűnt neki csak fel, hogy sötét van és nem látja a mesét, amit olvasott, ezért felnézett és észrevette, hogy egyedül van egy sötét helyen. Megrémült, de ekkor egy apró fény foltot látott, ezért úgy gondolta, ami fényes az kevésbé ijesztő és elindult a fény felé. Egy idő után a korall ösvény kiszélesedett és egy döbbenetes látvány tárult a kis halacska elé.

Egy hatalmas buborék palota tárult a szemei elé, ami szivárványszínben pompázott és az egész átlátszó volt. A kis halacska teljesen elképedt és tovább úszott a buborék palota felé. A palotához érve le lassított és óvatosabban úszkált. A buborékpalotának volt egy bejárata. Gyöngyi úszkált jobbra balra, de a félelmét legyőzte a kíváncsisága, ezért végül átúszott a buborékbejáraton. A buborék palotába érve élcsodálkozott a szépségén. Minden csillogót és villogót, csodaszépvolt.

Ki vagy? - szólalt meg hirtelen egy bársonyos hang. Gyöngyi megrémült és a hang felé fordult. A palota lépcsőjén egy álomszép tündér állt.
Bocsánat, véletlenül eltévedtem és itt találtam magamat. Ez a te otthonod? Én Gyöngyi vagyok.
Jobb lenne, ha távoznál. Nem hallottál még erről a helyről?
Mmm, hallottam, hogy egy gonosz vízitündér a környéken lakik, de nem találkoztam vele – mondta Gyöngyi nyugodtan. A vízitündér csak nézte a furcsa kis halacskát.
Ha nincs más, akkor el is mehetsz – válaszolta végül és elfordult, hogy elmenjen.
Várj, hogy hívnak?
Nem kell tudnod, úgysem találkozunk újra - válaszolta a tündér és ment tovább, de Gyöngyi kíváncsisága nem engedett és a tündér után úszott.
Akkor maradhatnék és megismerhetnénk egymást. Ez a hely gyönyörű, biztos sok érdekes játékot lehet itt játszani.
Miért akarsz itt maradni? Nincs itt semmi érdekes - mondta a tündér.
Szerintem meg sok érdekes dolog lehet itt. Mi lenne, ha körbe vezetnél és együtt játszanánk?

A tündér sóhajtott és feladta, a kis halacska ezt igennek vette és boldogan utána úszott. A buborék palota kicsinek tűnt, de belülről hatalmas volt. Volt könyvtár, konyha, hálószoba és egy gyönyörű gyöngyszoba, ami tele volt gyöngyökkel, ez tetszett a legjobban Gyöngyinek.

Ez gyönyörű. Még is mennyi gyöngy van itt? Mennyi könyv? Szeretsz olvasni? Miket szoktál? Tudsz főzni is? Mi a kedvenced? Én imádom a korral pudingot, amit a mamám készít - Gyöngyi csak úgy öntötte magából a kérdéseket a csöndes tündér pedig válaszolt bár röviden. Egy idő után mégis mintha már nem lett volna olyan undok és védekező. Mire észrevették már besötétedett és mindketten megéheztek. A konyhában leültek és együtt ettek egy finom korral pudingot, amit a tündér készített.
Késő van. Nem kellene már hazamenned? - kérdezte a tündér.
Elég sötét van, de igen mennem kell, mert a szüleim aggódni fognak. De holnap visszajövök és együtt játszhatunk, rendben?
Oké, ha szeretnél.

A tündér az ajtóhoz kísérte Gyöngyit.

Igaz is mi a neved? - kérdezte gyöngyi eszébe jutva, hogy még nem tudja.
Kristály vagyok.
Nagyon örülök Kristály. Holnap találkozunk - mondta a kis halacska boldogan és elúszkált.

A következő napokban Gyöngyi, amikor csak tudott a buborék kastélyhoz ment az új barátjához. Az egyik nap megkérdezte Kristályt, hogy miért nem jön el ő hozzá. Kristály szomorúan nemet válaszolt.

Nem hagyhatom el a palotát. Vízitündér vagyok, de nem tudok a vízben élni.
Miért élsz akkor ebben a buborék palotában?
A családom elküldött otthonról. Mindenki gyönyörű gyöngytündér de én vízitündérként születtem ezért elküldtek.
De hiszen a családod, nem számít, hogy kicsit más vagy, nem lehet mindenki egyforma. -válaszolta Gyöngyi dühösen. De Kristály csak szomorúan mosolygott.

Egy héttel később Gyöngyi a buborék palota felé úszkált, amikor találkozott a szomszéd halacskákkal.

Hová mész Gyöngyi?
Egy barátomhoz.
Igen? Ki az, merre lakik - kérdezte a kíváncsi kis halacska.
A buborék palotában él és Kristály a neve, ő a barátom.
De ott a gonosz vízitündér él. Nem futottál még össze vele?
Nem, én csak Kristállyal találkoztam, de ő nagyon kedves.
Jobb lenne, ha nem mennél arra még bajod lesz.
Nem lesz bajom.
Akkor veled megyünk.
Oké, de Kristály kicsit fél az idegenektől, szóval legyetek kedvesek.

Mindhárman elindultak és eljutottak a buborék palotához. A halacskák már remegtek félelmükben főleg, amikor a palota bejáratán úsztak át.

Gyöngyi végre megérkeztél. Mit csinálunk ma? - kérdezte lelkesen Kristály, de aztán megdermedt, amikor meglátta a másik két idegent.
Áhhhh a gonosz vízitündér. Ő az. Gyöngyi miért hoztál ide minket? - kiáltotta az egyik kis halacska. Gyöngyi nem értette a másik két hal miért viselkedik így de azt látta, hogy kristály megijed aztán elkomorodott.
Gyöngyi úszunk haza mielőtt átváltoztat minket valamivé.
Ő a barátom nem fog senkit sem bántani.
De ő a gonosz vízitündér.
És ezt még is miből gondoljátok? Találkoztatok már vele? Ha nem akkor ne legyetek undokok. Maradjatok és játszunk együtt.
Nem kell maradnotok – válaszolta Kristály.
De szeretnénk, játszunk együtt azzal a buborékos játékoddal oké? - kérdezte Gyöngyi és Kristályhoz úszott.

A két halacska lenyugodott, mivel nem történt semmi és követték Gyöngyit. Mind a négyen a könyvtárba mentek és a buborékos játékkal kezdtek el játszani. Észre sem vették, de már is jól szórakoztak. Mire feleszméltek el is telt pár óra móka.

Ideje haza mennünk - mondta a kis halacska Fanni.
Rendben.
Holnap is jöhetünk Gyöngyivel?
Igen nyugodtan.
Mmm…Kristály meg kérdezhetem, hogy miért hívnak gonosz vízitündérnek?
Talán azért, mert még nem hagytam el a buborék palotámat és senki nem mert idejönni, mert furcsának találták.
De te nagyon kedves vagy, a palota meg szuper - mondta Gyöngyi mosolyogva.
Köszi, ti is kedvesek vagytok. Holnap találkozunk.
Rendben, holnap. Szia! -köszöntek el a kis halacskák és elúszkáltak.
Kristály tényleg nagyon kedves, nem értem miért hívják gonosz vízitündérnek - mondta Fanni.
Talán mert senki nem mert a buborék palotához menni, ezért kezdték el gonosznak hívni ahelyett, hogy megismerték volna. Az ismeretlen ijesztő lehet.
Ez igaz, de örülök, hogy veled mentünk és szereztünk egy klassz barátot.
Igen és is örülök, és Kristály boldognak tűnt, hogy a barátai lettetek. Menjünk holnap is.
Rendben- mondta egyszerre a két kis halacska majd együtt úsztak boldogan haza.