Csokit vagy csalunk

Csokit vagy csalunk.

Csokit vagy csalunk

• Csokit vagy csalunk. - hangzik a gyerekek cukortól vágyakozó hangja. A ház ajtaja kinyílik és egy idős néni mosolygott a gyerekekre.
• Sziasztok drágáim, miket köszönhetek?

Az öt gyerek közül 4 mind egyforma jelmezt viselt. Bori a kis vámpír szólal meg először:

• Mind ugyan annak öltöztünk, a legijesztőbb lénynek.
• Oh igazán és mi lenne az? - kérdezi az idős néni kedvesen.
• Embernek- felelik egyszerre a gyerekek. Az egyik kis gyerek halkan szólalt meg.
• Én nem mertem embernek öltözni, mert túl félelmetes - mondta Cintia a kis félős szellem.
• Miért az ember a legijesztőbb?
• Mert mindenki egyforma és nem tetszik nekik, ha valami egy kicsit is más és ezért gonoszok másokkal.
• De ez butaság. Én szeretem a paradicsomlevet és Geri nem, mert ő a sült húsit szereti.
• Igen pfuj paradicsom, a húsi a legjobb, amit anyukám főz -mondja a kis vidám farkaskölyök.
• Így igaz, vigyázzatok, hogy ne merészkedjetek az emberek területére - minden gyerek bólogatott és a kis vödröt nyújtotta. Az idős boszorkány teleöntötte cukorral és csokival. Aztán elköszönt és bezárta az ajtót.

 A gyerekek boldogan mentek tovább.

A hajnal közeledett és Cintia elköszönt a barátaitól, majd elindult a falu végébe a családja kísértettkastélyába. Félősen sétált, amikor egy bokor megrezzent mellette. Cintia megdermedt a kis vödörrel a kezében. A következő pillanatban a bokorból kibukkant egy szőke buksi és egy kék szempár.

- Szia! - szólalt meg a szőke fej tulajdonosa.

- Szia! - mondta félénken Cintia. A bokor újra megrezzent és kilépett egy szőke kislány fehér ruhában angyalszárnyakkal. A kislány szélesen mosolygott és közelebb lépet a kis szellemhez.

- Nagyon cuki a szellem jelmezed. Hogy lehet olyan, mint az üveg és átlátok rajta?

- Jelmez? - kérdezi Cintia?

- Nekem nincs jelmezem, mert szellem vagyok.

- Oh értem. Oké, én pedig angyalka, Anyukám varrta a jelmezt.

Cintia kíváncsian nézett a kislányra. Ő kicsit furcsa gondolta. Vajon, mi lehet az angyaljelmez alatt? Talán vámpír? De nincsenek éles fogai, mint Borinak.

- Kicsit eltévedtem, mert több cukrot akartam, mint a többiek.

- Hová szeretnél menni, elkísérhetlek nemsokára hajnalodik és mindenki haza megy.

- A görbe tölgyfához kell mennem utána haza találok - mondta a kislány.

-  Maya vagyok.

- Én Cintia. Elkísérlek a fáig, ha szeretnéd?

- Szuper. Kérsz a cukromból tele van a vödröm.

- Az enyém félig van, de szívesen adok neked is.

- Akkor cseréljünk, én veszek abból, amit szeretek te pedig, amit te szeretsz.

- Rendben.

A kislány megfogta a kisszellem kezét és elindultak. Az út rövid volt, de Maya nagyon szeretett beszélgetni és mesélt a családjáról.

A hajnal hamar elérkezett a két kislány pedig a fához ért. Maya Cintiához fordult és megakarta kérdezni, hogy találkoznak-e újra, de a fa egyik ága beleakadt a szárnyaiba és elszakadt a szárnyat tartó zsinórja és a szárnyai leestek. Cintia megdöbbent, Maya pedig szomorúan vette fel.

-Jaj, ne anyukám mérges lesz, mert elszakítottam a jelmezemet.

Cintia kíváncsian figyelte Mayát, de végül nem bírt a kíváncsiságával és megkérdezte:

-Te mi vagy?

- Mmm? Maya vagyok.

- Nem. Milyen faj vagy? Vámpír? Sötét elf?

- Nem, én ember vagyok a jelmezem pedig angyal. De ezt mondtam, miért?

Cintia döbbenten nézett a szőke kislányra. Először nagyon megijedt, de aztán csak nézte Mayát és annyit kérdezte tőle.

• Nem félsz tőlem?
• Miért félnék?
• Mert más vagyok, mint te.
• És? Én is másmilyen vagyok. Nekem szőke hajam van, neked átlátszó. Mindenki másmilyen. Miért ne lehetnénk barátok?

Cintia meglepetten nézet a mosolygó szőke kislányra. A háta mögött egyre jobban világosodott és látszott a kislány pirospozsgás arca és élettel teli szemei, amik barátságosan csillogtak.

• Igen lehetünk barátok. Találkozzunk újra - válaszolt Cintia boldogan.

A távolból a Maya nevét kiabálta a kislány bátyja, aki elkísérte és akitől elszakadt.

Maya a hang felé fordult.

• Mennem kell a tesóm keres.

Maya belenézett a vödörbe a vödörben maradt egy mogyorós csoki, amit mindketten szerettek. Maya megfogta és a kis szellem kezébe adta. Cintia elmosolyodott.

• Találkozunk újra Cintia. Szia!
• Szia! Maya.

Maya figyelte, hogy a szőke kislány vidáman elszalad a határ választó erdő túlra, az emberek birodalmába.

Cintia mosolyogva fordult el és indult haza. Haza érve a rozoga kisértett kastélyba az édesanyja éppen megigazította átlátszó göndör haját és egy kedves kísérteties mosollyal köszöntötte a lányát.

• Szép kísértett reggelt kis Riogatóm.
• Szia anya! - mondta Cintia és elindult a recsegő lépcsőkön a szobája felé.
• Milyen volt a csoki gyűjtés?
• Szuper volt. Találtam egy új barátot.
• Igen és milyen?
• Eleven és kedves - válaszolta Cintia és mosolyogva továbbment a szobája felé.

 Cintia azt gondolkozott magában, hogy az emberek nem is olyan ijesztőek, mint ahogy mindenki mondta.