Leo a feltaláló Weka madárka

Leo a feltaláló Weka madárka.

Leo a feltaláló Weka madárka.

Egyszer, réges-régen, a távoli Firenzében a 15. században élt egy kicsi Weka madárka, aki nagy tehetségességgel volt megáldva. A kis Leo egyszerre volt festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író, egy pici madár személyében. Gyermekként az apja egy híres szobrász harkályhoz, Verrohoz adta segéd szolgálónak. A kis Leoról hamar kiderült, hogy nagy tehetség. A mesterének segített az alkotásban. Verro alkotásában az angyalfigurát Leo készítette, mellyel büszkévé tette a mesterét. Leo az évek során sok alkotást hozott létre. Szebbnél szebb festményeket alkotott. Köztük az egyik leghíresebb alkotása a Mona Lisa mely elnyerte a nép csodálatát is. Leonak volt egy riválisa Mich a kis Takahe madár, aki a szobrászatban jeleskedett, de a festményei is vetekedtek Leoéval. De Leoval ellentétben hiába festett ő inkább a szobrászatot szerette a legjobban. Leo mindig gondolkozott valamin, imádta a természetet és a természetben lévő művészetet. Mindig csinált valamit pimasz és humoros volt, amiért a barátai kedvelték, de néha nehezteltek is rá, a mesteréről nem is beszélve. Leo nagy tehetség lett fiatal madár korára. Sok mindenben jeleskedett és zseni volt, de amire a legjobban vágyott azt nem kaphatta meg. Leo mindennél jobban szeretett volna repülni. Mindenki azt mondta neki, hogy nem tud, hogy felejtse el ezt a butaságot és inkább fessen, mert azt legalább tud. Leo kedvét nem szegte sok negatív, amit neki mondtak helyette inkább még elszántabban szerettet volna meg tanulni repülni.

 Egyszer gondolt egyet és az jutott az eszébe, hogyha nem tud repülni, akkor majd készít valami szerkezetet, amivel képes lesz. Ezért hetekig dolgozott a megfelelő terveken és anyagokon, míg egy nap úgy vélte most jött el a napja annak, hogy beteljesítse az álmát. A következő napon kiment a városszéli mezőre barátjával és segédjével Nicoval, a kis birkával. Nico maga után húzott egy szekeret, amelyen Leo szerkezete volt. A szekérről levették a szerkezetet, amely két hatalmas denevér szárny szerűség volt szíjakkal összekapcsolva, amit aztán Leo mellkasára ás szárnyaihoz kapcsoltak. Leo büszkén nézte az alkotását és szélesen mosolygott míg Nico furcsa tekintette nézte hóbortos barátját és reménykedett benne, hogy Leo nem fog megsérülni. Mikor a szerkezet más fenn volt Leon egy ismerős hang szólította meg Leot.

 - Csak nem beállni készülsz a karneválra ilyen gúnyában? -kérdezte Mich Leot.

- Nem, nem készülök mivel te már a tagja vagy. De most megmutatom mindenkinek, hogy én igen is tudok repülni –mondta büszkén Leo.

-Na, azt én megnézem. De inkább maradok nevetni, hogy ha nem sikerül. Mert mi nem tudunk repülni a többi madárhoz képest ezt, elkelne már fogadnod végre Leo -mondta Mich sértetten. Leo nem válaszolt erre semmit csak biccentett Niconak. Nico odament a szekérhez, amit a szamaruk Mandula állt. Nico felült a szekérrel és megfogta a gyeplőt. Közben Leo a szekérhez kötött kötelet a szerkezetéhez kötötte és intette Niconak. Mich hátrébb állt és karba tett kézzel nézte a jelenetet, amikor Nico megindította Mandulát. Mandula hirtelen gyorsasággal indult meg. Leo is gyorsan szaladni kezdett a szekér után, de egy idő múlva azt érezte, hogy a lábba már nehezebben éri a talajt. Amikor egyszer csak felemelkedett és egyre magasabbra szált. Mikor már a kötél megfeszült és Leo az égben szállt akkor már nem tudta visszatartani az örömittas kiáltását és egy hatalmasat kacagót és kurjantót. Nico rémülten nézet hátra barátjára, de döbbenten látta, hogy semmi baja és megtörtént a lehetetlen. Leo repült. Mich tátott szájjal nézte, ahogyan Leo az égen siklik a hatalmas denevér szárnyakkal és halkan csak annyit suttogott, hogy:

- Mégis csak megcsinálta. Leo a szabadság és az elégedettség érzésével szállt a levegőben, amikor is Nico felkiáltott Leonak.

 - Mindjárt a mező végére érünk és jön, egy széles kanyar mit csináljak Leo? - kiabálta tanácstalanul Nico. Leo is észrevette a kanyart és fejben már el is képzelte, hogy ebből nem lesz semmi jó. De gyorsan kitalált valamit. A mező mellett volt a szántóföld is, ahol a hatalmas szénakupacok álltak.

- Hajtsd a szántóföld felé - kiabálta le Niconak. Nico hallotta, amit Leo mondott bár nem értette, hogy ez, hogy oldja meg a kanyar problémáját. Amikor a kanyarhoz értek Nico élesen befordult a szekérrel Leo pedig abban a pillanatban eloldotta a kötelet és tovább repült. Nico rémülten fékezett le a szekérrel és látta, hogy nincs mögötte Leo, de amikor oldalra nézett látta, hogy Leo tovább siklott az égen. Leo föntről gyönyörködött a kilátásban, ahonnan rálátott egész Firenzére. De egy idő után tudta, hogy nem maradhat örökre fent sajnos, ezért döntött. Az egyik szárnyát megdöntötte és elkezdett lefelé zuhanni. Nico rémülten pattant le a szekérről, amikor látta, hogy barátja a föld felé zuhan. Leo az egyik szénakupacban földet érett. Amikor Nico odaért rémülten kereste és szólongatta a barátját. Közben Mich is odaszaladt hozzájuk, hogy megnézze mi történt Leoval. Néhány másodperc múlva Leo bukkant fel a kupacból egy hatalmas szénakupaccal a fején és csak nevetett.

 - Ez szuper volt. Meg kell ismételnünk. Nico -mondta nevetve Leo. Nico megkönnyebbülten sóhajtott, majd ő is elnevette magát. Mich csak a fejét rázta és azt gondolta, hogy Leo bár egy zseni, de akkor is örült. Leo mosolyogva sétált vissza Nicoval és a bosszantó Michel a városba. Leo feltalálóként sok találmányt alkotott a gyönyörű festményeken kívül. Megalkotta a tengeralattjáró és a tank prototípusát és még számos más lélegzetelállító dolgot köztük a máig is titkokat rejtő Mona Lisa festményt is.

 Most már hiába mondja bárki is neki, hogy valamit nem tud vagy nem képes rá. Leo tudni fogja, hogy ez nem igaz, mert ha valamit nagyon akarunk, akkor csak kitartónak és kreatívnak kell lennünk, hogy meg is valósítjuk az álmainkat.