Bújócska

- 28…29…30…aki bújt, aki nem megyek - kiáltotta el magát Breki a kis zöldleveli béka. Lelkesen elugrált egyenesen az egyik nagyobb kavicshoz, hogy megtalálja az első áldozatát. Biztos, hogy Hopszi lesz, ő legrosszabb a bújócskában. Ahogy Breki megjósolta a kis fehér nyuszi a kő mögött bujkált. Tapsifüllei az égnek álltak, amit elfelejtett, így úgy nézett ki mintha egy zöld fűszörnyeteg lenne két bolyhos tapsifüllel.

-Megvagy Hopszi, a füledet megint elfelejtetted- szólt oda neki Breki.

- Jaj, ne már megint -mondta szomorkásan Hopszi.

Breki boldogan ugrált tovább és körülnézett, hogy hol lehetnek a többiek. Rövid időn belül mindenkit megtalált. Egy fa odújában Gömböcöt a kis sünit, Hanát a kis baglyot pedig egy fa ágán. Így már csak ketten maradtak, Zena a mosómaci és Gerta. Ők voltak a legügyesebbek mindig ebben a játékban, így Bekinek nem volt könnyű dolga megtalálni őket. Breki végig ugrált a fűben és minden fűszálat és fát megvizsgált. Végül feltűnt neki egy föld kupac, ami televolt gombákkal. Breki hirtelen el is siklott a kupa mellett, de aztán meghalott egy halk hapcit, erre elmosolyodott és odaugrált.

Megvagy Zena- mondta a kupacnak boldogan. A kupac megrezzent, majd megmozdult és kimászott Zena, a kis mosómaci. Zena sóhajtott és leporolta magát.
Én vagyok az utolsó? Győztem? - kérdezte kíváncsian Zena.
Nem, még nem találtam meg Gertát – válaszolta Breki és tovább ugrált, hogy megtalálja az utolsó játékost. Breki újra elindult, hogy megkeresse Gertát. Mindent újra átnézet miden követ, fát és fűszálat. De hiába nézett meg mindent, de sehol nem találta. A nap már lemenőben volt és a többiek is fáradtak voltak és haza akartak menni.
Breki ideje hazamennünk. Szerintem add fel, hadd győzzön Gerta – mondta fáradtan Gömböc.

Breki nem szeretett veszíteni, de már ő is fáradt volt ezért végül engedett a többieknek és elkiabálta magát.

Te nyertél Gerta. Előjöhetsz! Vége a játéknak!

Jobbra nézett mindenki, amikor megjelent Gerta.

Megint te nyertél. Tényleg te vagy ebben a legjobb Gerta - éljeneztek a többiek. Breki is belátta, hogy Gertát nem tudja legyőzni ebben a játékban. A kis kölykök elköszöntek és elindultak haza.

Két héttel később Hopszi boldogan ugrált az erdőben összegyűlt barátaihoz. A többiek már mind ott voltak.

Nagy hír. Nagy hír. Holnapra meghirdettek Loláék egy bújócska versenyt és minket is kihívtak ellenfélnek - mindenki meglepődött, de fel is lelkesült.
Ez jó buli lesz, vágjunk bele -kiáltotta Gömbi.
Én benne vagyok -mondta Zena.
Mmm, oké próbáljuk meg - egyezett bele végül Breki is.

Másnap megjelent a megbeszélt helyen a kis csapat. Az ellenfél csapata már ott volt és több kölyök is, akik csak nézelődni jöttek. Lola a mennyét kölyök oda ment a csapathoz.

Szóval eljöttetek? Nem féltek a vereségtől? - kérdezte gonoszan. Ő és a bandája mindig piszkálta a kisebb állatkölyköket. Breki is előre ugrált és bátran válaszolt.
Mi fogunk győzni, de ha nem, akkor sem gond. Mivel mi csak jól szórakozunk együtt. Nem a győzelem a legfontosabb - Lola gonoszul mosolygott válaszul.
Rendben akkor kezdjük. Ismeritek a bújócska versenyt minden csapatból egy hunyónak kell megtalálnia mindenkit, amelyik hunyónak lesz több személye az a csapat nyer. Vagy ha valamelyik csapatból egy tagot nem találnak meg akkor az a csapat nyer. A határidő legyen 2 óra és 100-ig kell elszámolni.
Rendben, Breki te leszel nálunk ugye? - kérdezte lelkesen Hana, a kis bagoly.
Igen leszek én, ha nektek is jó -egyezett bele Breki, majd oda ment Gerdához és odasúgta neki. Mindent bele. Gerda szeme boldogan megcsillant és bólintott, nagyon szeretett együtt játszani a barátaival, mert ebben a játékban nagyon jó volt.

A kölykök lelkesen vártak, Breki és Lola elfordultak és eltakarták a szemüket, majd elkezdtek számolni. Közben a csapat tagjai boldogan és visítva elrohantak, hogy megtalálják a legjobb búvóhelyeket.

98…99…100…aki bújt, aki nem megyek - hangzott egyszerre a két hunyótól.

Mindketten neki indultak megkeresni a többieket. Breki hamar megtalálta Zenát és Gömbit a másik csapatból pedig 2 kölyköt. Még maradt Hopszi, Hana és Gerta a csapatából a másik csapatból pedig nem tudta amennyit talált meg Lola. Eltelt egy óra és a kölykök összegyűltek egy helyen. Lola megtalálta Hanát és a csapat tagját. Míg Breki a másik csapatból csak 1 kölyköt talált ő maga. Maradt Gerta, így Lola vezet a legtöbb találattal.

Úgy néz ki, hogy már meg is van a győztes – mondta önelégülten Lola.
Még nem ért véget a játék, Gertát nem találtuk meg – Breki titokban abban bízott, hogy egyikük sem találja meg az idő lejártával, mert akkor ők győznek és Lola veszít. Breki őrült volna, ha a csapata legkisebb tagja győzné le Lolát. Lola mérgesen újra neki indult megkeresni Gertát. Breki is elindult, de tudta, hogy nem fogja megtalálni őt. Hamarosan az idő lejárt és mindenki visszament a játék kezdettéhez, ahol a nézőközönség volt.
Megtaláltad az utolsót? - kérdezte undokul Lola, mert ő nem találta meg.

Breki elmosolyodott

Nem, nem találtam meg és te sem, így mi nyertünk. Erre a kiscsapat tagjai boldogan ugrándozni kezdtek és egymást ölelgették.
Akkor mégis hol van? - kérdezte dühösen Lola. Breki nagy levegőt vett és felkiáltott.
Előjöhetsz Gerta, mi nyertünk.

A következő pillanatban a mellettük lévő fa törzsén elő bukkant Gerda a kis Gekkó. Gerda boldogan sétált a kiscsapathoz.

Ez csalás, nem ért a játék- mondta Lola.
A győzelem az győzelem. Nincs szabály, hogy ki hogyan játszik a bújócskában. Nálunk pedig Gerda a legkisebb, de ő a mi bajnokunk.
Ha soha nem találjátok meg akkor minek játszotok vele? -kérdezte Nova a kisróka a másik csapatból.
Mert mi barátok vagyunk, és szeretünk együtt játszani győzelemtől vagy vereségtől függetlenül, ma pedig mi nyertünk - mondat Breki és oda adta a díjat (ami egy különleges makk volt, ami csillogót) Gertának, aztán együtt örült a barátaival.