Buksi és a verebek

Buksi és a verebek.

Egyszer, valamikor régen az történt, hogy a Buksi kutya bolhás lett. Egész nap csak vakarózott megállás nélkül. A bolhák nem hagyták békén egyetlen percre sem. Viszketett a füle töve, de még a farka vége is. Amikor meg végre nyugta lett volna tőlük, a verebek zajongtak mellette. Buksi álmosan figyelte a kis madarakat, akik a magokat csipegették körülötte. Egyszer csak furcsa ötlete támadt, és megszólította az egyik kis tollas jószágot.

– Mondd csak kis madár, szeretitek a bogarakat is?

A verebek összenéztek, kutyával eddig még nem beszélgettek. Mivel jól nevelt madarak voltak, udvariasan válaszoltak.

– Igen, szeretjük – csiripelték, és érdeklődve közelebb ugráltak.

– Pár napja erre járt egy kóbor kutya. Úgy elzavartam, többé vissza se mer jönni. Csakhogy bosszúból itt hagyott nekem egy halom bolhát. Megígérem, többet nem zavarlak el titeket az udvarról. Meg sem ugatok egy madarat sem, ha cserébe kicsipegetitek a bolhákat bundámból – mondta Buksi.

A verebeknek sem kellett kétszer mondani. Buksi az oldalára feküdt, a kis madarak pedig szorgosan tisztogatni kezdték. Estére a kutya bundájában már egy darab bolha sem volt. A verebek jóllaktak, Buksi pedig végre nyugodtan alhatott.