Kisgazdik és kedvenceik/Vöric kalandjai_7.fejezet: Szárnyas barátok


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    ápr
  • 15

A vörös kiscica az út menti bozótosban haladt, amikor nyivákoló hangokra lett figyelmes. Rögtön megpillantotta a hangokhoz tartozó két szürkésfehér gombócot is. Azok is észrevették a közeledő állatot, ezért még hangosabban sírtak.
– Segíts nekünk, kiestünk...

Kép forrása: mesterséges intelligencia által generált kép

A vörös kiscica az út menti bozótosban haladt, amikor nyivákoló hangokra lett figyelmes. Rögtön megpillantotta a hangokhoz tartozó két szürkésfehér gombócot is. Azok is észrevették a közeledő állatot, ezért még hangosabban sírtak.

– Segíts nekünk, kiestünk a fészekből és nem tudunk visszamenni!

Vöric megértette a kis bagolyfiókák bánatát, hiszen ő is azon szomorkodott, hogy nem tud hazamenni.

– Látom, hogy ti nem négylábúak vagytok, mint én. Nektek van szárnyatok, próbáljátok meg használni!

– De a mamánk még nem tanította meg nekünk a repülést. Ő most elment, hogy vadásszon, mérges lesz, ha megjön, mert nem fogadtunk szót. Veszekedtünk, és a vége az lett, hogy mind a ketten kipottyantunk a lakásunkból – hüppögött az egyik madárka.

– Te vagy a hibás Ühüm, mert a mama is megmondta, hogy a nagyobb testvér vigyázzon a kisebbre. Nem jól vigyáztál rám, ezért történt minden – veszekedett bátyjával Huhha, a fiatalabb fülesbagoly.

– Ne veszekedjetek már, megígérem, hogy itt maradok veletek, amíg a mamátok vissza nem jön hozzátok. Majd én vigyázok rátok. Látom, elég jól tudtok ugrálni, játszhatunk fogócskát, ha akarjátok.

Huhha és Ühüm nem tudta, hogy mi az a fogócska, ezért Vöric elmagyarázta nekik, hogyan kell egymást kergetniük. Elsőnek ő vállalkozott a fogó szerepére. Felváltva kergette hol az egyik, hol a másik bagolyfiókát. Azok kacagva menekültek előle. Ekkor érkezett a közeli tölgyfához Betta, a bagolymama, csőrében egy pocokkal. Ijedtében még a zsákmányát is elejtette. Megrémült, mert azt látta, hogy fiait egy vörös, szőrös, négylábú állat kergeti. Az első rémületet követte a harcos elszántság. Célba vette a vörös állatot, rárepült és erős lábával eltalálta a feje tetejét. A kiscica elterült a földön, ijedten nyávogott. Erre már a fiókák is odaértek és csitították anyjukat.

– Ne bántsd, mama! Ő egy cica, és vigyázott ránk. Csak megtanította nekünk, hogyan kell fogócskázni.

Ettől Betta is megnyugodott és óvatos szárnycsapkodásokkal hűsítette a cica sajgó fejét. Megköszönte neki, hogy vigyázott a fiókáira, és megígérte, hogy szükség esetén viszonozni fogja a segítséget. Arra kérte a cicát, hogy jó hangosan nyávogjon, ha szüksége lenne védelemre.

Vöric még kissé szédelegve baktatott tovább, de most már a falu felé vezető erdei út szélén…

 

Gyöngyösvári Mara, amatőr meseíró

Varga Mária Gyöngyi nyugdíjas tanítónő vagyok. Tíz éve kezdtem mesés történeteket írni, melyek az alsó tagozatosoknak szólnak. Negyven éven keresztül tanítottam 6-10 éves gyerekeket. A tőlük hallott sok kedves történet, az együtt átélt élmények inspirálták írásaimat. Magánkiadásban adtam ki három gyermekkönyvemet, melyek a gyerekek és az állatok barátságáról szólnak. Főszereplőik: Balambér nyuszi, Vöric cica...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!