Cini, a kisegér

Cini, a kisegér.

Cini egy apró, szürke kisegér volt, aki egy szekrény mögött rágott magának rejtekhelyet. Szerény kis otthona meglepően hangulatos volt, tele puha rongydarabokkal és morzsákkal. Igazi kuckó volt ez egy félénk egér számára. Egyedül élt, mert a többi egér ügyetlennek és bátortalannak tartotta, így sosem vették be a játékaikba. De Cini nem panaszkodott. Minden reggel, mikor még álmosan nyújtózkodott a világ, ő már szaladt is élelmet gyűjteni.

-        Nézd csak, ott szalad egy szürke kisegér! - jegyezte meg nagytata, mikor megpillantotta.

-        Kis jelentéktelen pára!- legyintett nagymama.

-        Kormos, ott rohan a fincsi falat!- ugatta Bodri kutya.

-        A fél fogamra sem elég!- nyávogta unottan Kormos, a macska.

Cini közben telepakolta kis tarisznyáját finom falatokkal, és apró lábacskáin sebesen visszaszaladt otthonába.

-        Nézd csak, ott szalad egy szürke kisegér! - jegyezte meg nagytata, mikor megpillantotta.

-        Kis jelentéktelen pára! - legyintett nagymama.

-        Kormos, ott rohan a fincsi falat!- ugatta Bodri kutya.

-        A fél fogamra sem elég!- nyávogta unottan Kormos, a macska.

Ez így ment minden áldott reggel. Egyszer aztán Cini az utcán egy hatalmas, színes autót látott meg, benne vidám emberekkel és furcsa állatokkal. A cirkusz érkezett a városba! A kis egér kíváncsian figyelte a sürgés-forgást, s mikor senki sem figyelt, besurrant a nyitva hagyott ajtón. A kocsi elindult, és Cini, mit sem törődve a múlttal, új kalandba vágott.

A cirkusz új városba érkezett, és Cini ott maradt velük. Leste, hogyan gyakorolnak a bohócok és az artisták, s ő is próbálkozott: színes labdákat egyensúlyozott az orrocskáján, tányérokat pörgetett a pálcán, és végül még biciklizni is megtanult, méghozzá egy lábbal az ülésen egyensúlyozva. Szorgalmas volt, kitartó, és semmit sem adott fel. Hamarosan ő lett a cirkusz egyik legkedveltebb mutatványosa.

Egy napon a cirkusz visszatért Cini szülővárosába. A porondon harsogott a dob, a közönség feszülten figyelt. És Cini, a kis szürke egér, büszkén gurult be egy apró biciklin, egyensúlyozott, pörgött-forgott, s elkápráztatta a közönséget.

A nézőtérről csak ámuló hangok hallatszottak:

– Nézd csak, ott biciklizik egy aranyos kisegér! – kiáltotta nagytata.

– Milyen ügyes! – csodálkozott nagymama.

– Kormos, ott egy igazán különleges falat! – vakkantotta Bodri.

– Miáu, de csodás lenne elkapni! – nyávogta Kormos, akinek a szeme most nem az éhségtől, hanem az elismeréstől csillant meg.

De Cini csak mosolygott magában, és folytatta a műsorát. Tudta, hogy már nincs mitől félnie, hiszen ő volt Cini, a világhírű szürke kisegér, aki valóra váltotta az álmait.