Barion Pixel

Cserevirág


Elképesztő történetem van egy cserepes virágról. Annyira elképesztő, hogy lehet, el sem hiszed amit hallasz.
A virág, önmagában valami fantasztikus csoda volt! Egy nagy fadézsában állt Lujzinál, az idősödő, viszont mindig mosolygó, kedves Lujzi néni ...

Kép forrása: pixabay.com

Elképesztő történetem van egy cserepes virágról. Annyira elképesztő, hogy lehet, el sem hiszed amit hallasz.

A virág, önmagában valami fantasztikus csoda volt! Egy nagy fadézsában állt Lujzinál, az idősödő, viszont mindig mosolygó, kedves Lujzi néni nappalijában. Egészen az ablaknál ácsorgott nem túl magas, karvastagságú szárral figyelve a világba szét, s kis tömzsi törzséről lógatva számos indájának kusza szövevényét. Csuda virág volt ez a Lujzi virága, mert soha emberfia ilyet még nem látott. Az évben egyetlen egyszer virágzott. De volt esztendő, épp a tavalyi, hogy Lujzi hiába várta a csodát, úgy lett vége az évnek, hogy Lujzi-virág nem engedett betekintést magasztos titkaiba. Pedig Lujzi nap-nap után nézte, várta, hogy puha, szőrös-bársonyos levélkéi közül előbukkan-e a lélekkel teli varázslat.

Pazar színekkel ötvözött szirmaival lélegzetelállító gyönyörűség ami előjön ilyenkor a növény szorosan zárt levelei közül.

Lujzi arra gyanakodott, hogy talán megsértődött a tünemény-virág. Megsértődött, mert két évvel ezelőtt nem tudott otthon maradni vele egy egész hetet virágzás idején.

Lujzi ötven éves. Mióta az eszét tudja, minden egyes évben együtt töltötték a virágzást pille-virágjával, kivéve a tavaly előtti évet. De nem tehet róla, hogy pont akkor temetésre kellett mennie. Nem ő tehet róla. Miért bünteti őt ez a virág? Teljesen az volt a benyomása, mintha a virág személyes haragja üldözné, avagy a sértettség uralkodott volna el rajta. Kiengesztelésére sokszor feltette a legkedvesebb Brhams-tételeket, mert ilyenkor a növény szinte táncolt örömében. Levelei a zöldnek minden árnyalatával játszadozva szinte foszforeszkáltak a sötétben, indái lassan himbálózva lesték Lujzit, hátha még imába is kezd a zenehallgatás után. Lujzinak az volt a fixa ideája, hogy az indák ima idejére összezárják végeiket, s a csend ami körülveszi őket, szinte muzsikál.

Nyáron, nyitott ablaknál a levelek mintha kikukucskálni igyekeznének, fel-felemelkedtek az ablak párkánya fölé.

Á, csak képzelődöm. – gondolta Lujzi és már azon se csodálkozott, hogy egy-egy inda, mintha piócavég lenne nyári tavi-fürdőn a lábán, a falra rögzítette magát. A kánikula közepén madarak üldögéltek békésen hűvös szobájában az indákon, csőrükkel valami tejszerű folyadékot fakasztva a növény kusza ágaiból.

Lujzi teljesen úgy hitte, hogy mindez csak fantáziájának szüleménye, hiszen ilyen a földön nincs. Kissé szégyenkezve gondolt virágára, ami folyamatosan próbára tette idegzetét.

És tessék. Az elmúlt napon már láthatóvá vált, hogy a hatalmas bimbókezdemény az valóban az, aminek látszik. Virágot fog hozni a növény.

Lujzi berohant munkahelyére, hogy intézze a szabadságot, ami a virágnak mindig is kijárt.

Nem lehet most elmenned – szólt a főnöke – most van a legtöbb munka. Ezt nem teheted.

De nekem muszáj! – esett kétségbe Lujzi – értsd meg, el kell mennem most egy hétre!

A vitának csak nem akart vége szakadni. Lujzi csak annyit mondott.

Rendben. Gyere el ma hozzám. Meg fogod látni miért kell otthon maradnom.

Így esett, hogy Berta elment este Lujzihoz, és döbbenten állt meg a virág előtt.

Jól van. Itthon maradhatsz a héten. Elvégzem helyetted a munkát, viszont ha letelt a hét, enyém ez a fa.

Lujzi először megrettent, hiszen eszében sem volt megválni életének egy részétől, mégis beleegyezett. Ha másként nem maradhat a "szülés" idejére otthon, ám legyen.

A virág másnapra kibontotta szirmait. A szivárvány minden színében pompáztak csodálatos pilleszirmai, középről fekete bibeként nyúlt a magasba centivastag nemi szerve, rajta izzó vörös csúcsa. A két tenyérnyi pilleszárny alatt sárga szirmok lengedeztek, széleik a halvány és sötétkék árnyalataival.

Lujzi boldog volt. Reggeltől estig csodálta pompázatos virágát. Néha-néha megcirógatta levélkéit, öntözte földjét, és imádkozott. Leginkább azért, hogy Isten ne vegye el tőle virágát, vagy Berta szíve lágyuljon és ne akarja azt bitorolni. A virág újra összezárta ilyenkor indáinak végeit, és Lujzi meg volt győződve róla, hogy vele imádkozik.

A hétnek azonban vége szakadt, és Berta autója dudálva emlékeztette Lujzit, hogy a szabadságért cserébe virágjával tartozik. Könnyeivel öntözte drága növényét, amíg kedves indáit rendezte. A kis fa szomorú volt. Levelei fakózölden lógtak szárain, elvirágzott teste haloványan rengett, ahogy a csomagtartón igazgatták el. Lujzi csak annyit kért Bertától, írja össze neki hogyan fejlődött nála a kedves. Írjon le mindent, ami a virággal kapcsolatos, és egy füzetet nyomott Berta kezébe.

 

Berta alig várta, hogy lakásának fő díszeként előkelő helyre állítsa a növényt. A zongora mellett megfelelőnek találta, kissé közelebb az ablakhoz, mégis annyira távol, hogy körbecsodálható legyen. Majd jövőre! Lesz itt majd nagy kiállítás! Mennyi pénzt kereshet ezzel a fényűző csodával! A virágot még csak nem is látta, de a különleges ritkaság egészen felcsigázta. Annyira örült, hogy ilyen könnyen megszerezhette a növényt, hogy táskáját a zongorára dobva azonnal elrohant széthíresztelni micsoda ragyogó fája lett neki.

Lujzi virága nyomban felemelte leveleit, ahogy csapódott az ajtó. Indái lassan mozgásba lendültek, s a hosszan, körkörösen feltekert állapotból kinyújtózva túrtak Berta táskájába. Először a bankkártya akadt a végére, amit szenzációs ügyességgel túrt a dézsába. Levelei négy árnyalat zölden szórakoztak, majd egy-két akkordot ütve a zongorán, szaporán tekeredtek vissza eredeti állapotukba.

Berta már másnap észrevette, hogy a kártya eltűnt.

Nem hagytam véletlen nálad? – kérdezte bátorítóan Lujzitól. Mivel ő se tudott róla semmit, elment tehát a bankba, hogy azonnal letiltassa. Aggályos lélekkel tért haza, ahol a fenséges növény pihent, majd benézett a fürdőszobába.

Te, Úristen az égbe! – kiáltott meglepve, mert a polcokról az összes drága parfümje hiányzott. Ez lehetetlen! Gondolta, hiszen az ajtót épp úgy zárva találta, mint máskor, s a lakásban rajta kívül nem is járt senki.

Tépelődő félelemmel tért nyugovóra, s álmában folyton azt hallotta, mintha valaki pár akkordot leütögetne a zongorán. Annyira fáradtnak érezte magát másnap, hogy elhatározta nem megy autóval, ki is tette a zongorára jogosítványát, majd a ház előtt buszra szállt.

Munka végeztével barátnőjével tért haza, elsősorban a növény miatti büszkeségtől hajtva, majd később, hogy valahová beüljenek este. Editnek a virág egyáltalán nem tetszett. Berta labilis lélekkel nézett rá, majd keresni kezdte jogosítványát.

Tudom, hogy itt hagytam a zongorán. Miért tetted el? – kérdezte Edittől, aki hiába hárította el, Berta újra, és újra rátámadt. Haraggal váltak el egymástól, pedig kellemesre tervezték a mai estéjüket.

Lujzi növénye azonban pompásan érezte magát. Levelei legalább tízféle zöldben ábrándoztak Lujziról, és vágyakozva mocorogtak az indák végei.

Reggelre kelve Berta nem találta a slusszkulcsát, majd eszébe jutott, hogy jogosítvány nélkül amúgy sem ülhet autóba. Bosszúsan kezdte a napot, s még hőn óhajtott növényének sem adott vizet.

Késő délután tért haza újra, s mivel színházba készülődött, úgy gondolta felteszi féltve őrzött diadémját és nyaklánc párosát, amit még édesanyjától örökölt. De hiába kereste.

Megőrültem. Ez nem lehet igaz, hogy újabban semmit nem találok itthon – zúgolódott magában, majd hirtelen visszahőkölt – de nem, az nem lehet.

Mindenesetre másnap megkereste Lujzit. Kezében a kis füzet, a taxiban csoda-virág. Nehezen cipelte be Lujzi virágát az előszobáig, letette, mellédobta a füzetet, és szó nélkül elment.

Lujzi szíve megdobbant, ahogy megpillantotta kedvencét. Virágának levelei millió árnyalattal sziporkázták a zöldet. Szára picit vastagabb lett, és hosszabb, levelei vaskosabbak, és Lujzi megesküdött volna, hogy újabb bimbózásra készülődnek. De mikor, hogyan lett ez így? Hiszen akkor újabb, nagyobb dézsát kell szerezni pille-virágnak. S rohant, hogy szaporán megrendelve még a virágzás előtt meglegyen vele.

A füzetke, csak akkor került a kezébe, amikor megjött a horribilis faláda. Mosolyogva vonszolta be nappalijába, majd elővette Berta írását és rácsodálkozott.

 

A virág fejlődése:

1 darab bankkártya

4 darab francia parfüm

a jogosítványom

a slusszkulcsom

1 diadém és páros arany nyakláncom, amit édesanyámtól örököltem

legalább négy átzongorált éjszaka.

Ha szabadság kell, ne gyere be, elég ha telefonálsz.

Berta

 

Várkonyi Kitty, meseíró

PRÉMIUM Várkonyi Kitty Prémium tag

Ezt a mesét írta: Várkonyi Kitty meseíró

Budapesten születtem, három gyermek édesanyja vagyok. Első meseregényem 2007-ben került kiadásra a Garbó kiadó gondozásában, Varjuckó címmel. 2008-ban ennek folytatásaként a Varjuckó karácsonya jelent meg 2009-ben. A harmadik kötet, Varjuckó költözik, még nincs a piacon. 2009-ben Fészekrakó társasjátékom debütált, szintén a Garbó kiadónál, ahol a forgalmazása is történik. Ezt a játékot a Madártani Egyesület...

Vélemények a meséről

Zina

2024-04-11 21:52

Hát, ez vajon milyen virág lehetett, Kitti? Még én is beleszeretettem! :)

Várkonyi Kitty Várkonyi Kitty prémium tag

2024-04-13 19:33

Nem tudom a nevét. Pille virág szerintem. Én is szeretem. Ölellek Zina!

Gani Zsuzsa Gani Zsuzsa prémium tag

2024-04-30 11:39

Kedves Kitty! Ez igen! Csodálatos virág lehetett. Szeretettel olvastam: Zsuzsa

Várkonyi Kitty Várkonyi Kitty prémium tag

2024-04-30 13:37

Köszönöm szépen az olvasást kedves Zsuzsa és a hozzászólást is! Szeretettel: Kitti

Tóth Lászlóné Rita

2024-05-30 17:29

Kedves Kitty! Jót derültem a befejezésen. Zsarolással nem lehet szeretet elérni, a növény tudta, hogy hol szeretik szívből, igazán. Szeretettel: Rita

Várkonyi Kitty Várkonyi Kitty prémium tag

2024-06-01 17:50

A növények is tudják, hol szeretik őket. Örültem neked Rita, köszönöm, hogy írtál!



Sütibeállítások