Csibém


https://webshop.meskete.hu

            Egy kislány guggolt a fűben, nézte a tyúkanyót, amint a tojásokon ül. Szépen sütött a nap. Az esti locsolásoknak köszönhetően zöldellt és illatozott a kert.
            -Mikor kel már ki az én csibém a tojásból?- kérdezte a gyerek a tyúkocskát...

Kép forrása: pixabay.com

            Egy kislány guggolt a fűben, nézte a tyúkanyót, amint a tojásokon ül. Szépen sütött a nap. Az esti locsolásoknak köszönhetően zöldellt és illatozott a kert.

            -Mikor kel már ki az én csibém a tojásból?- kérdezte a gyerek a tyúkocskát.

-Légy türelmes, nem sokára megreped a tojáshéj, és kibújik rajta egy sárga tollú kis csoda. – válaszolt az anyukája, aki éppen akkor érkezett meg a boltból.

-Gyere be, hoztam friss kiflit, tejet, reggelizzünk meg!- folytatta.

A kislány engedelmesen felállt, vetett még egy pillantást tyúkanyóra, de ő úgy nézett rá, mintha nem értene semmit sem az emberi beszédből. A cseresznye piroslott a faágon, távolabb nagy meggyszemek éretten mosolyogtak. A gyerek szedett belőlük néhány szemet és bevitte a házba.

-Végre békén hagynak!- lélegzett fel a kotlós. Nem szerette, ha sürgetik, ő is nagyon várta már hogy a tojáshéj lehulljon a kicsinyeiről, és végre mehessen szabadon kapirgálni.

-Nem sokáig tart már az egy helyben ücsörgés!- vigasztalta a kakas, aki színes tollazatával büszkén masírozott a párja felé.

Éppen jókor érkezett, mert halkan bár, de tisztán hallatszott, ahogy az egyik tojás repedezni kezd.  

-A kislány annyira várta, hogy kikeljen az első fiókánk, és éppen most nincs itt!- sajnálkozott Tyúkanyó.

Ebben a pillanatban, mint a szélvész, ott termett a gyerek. Két hosszú barna copfja csak úgy repkedett utána, piros szoknyája libbent, kiscipője csusszant a füvön, és már ült is le a költőhely elé. Éppen jókor, mert selymes csipogás hangzott a repedező tojásból.

-Itt vagyok, jövök, mindjárt találkozunk!- mondta a kiscsibe, de nem értette senki őt. Kisvártatva megjelent. Puha, sárga tolla, pici csőre és csodálkozó, apró szemei ámulatba ejtették a kislányt.

-Csibém, végre, hogy láthatlak!- kiáltotta a kislány, és tenyerébe fogta a kicsikét.

-Ezentúl mindig velem leszel!- mondta, és beszaladt vele a házba.

-Nahát, elvitte a gyerekünket!- háborodott fel Tyúkanyó, de nem mozdulhatott, mert a többi tojását melegen kellett tartani.

-Hozd vissza a csibénket!- szólt a kakashoz, aki zavartan kapirgált mellette.

-Igen, hozom már!- ígérte a kakas, és bemasírozott a házba. Ott látta, amint az egész család csodálja az ő kis csibéjét.

-Elég már! A csibének az anyja mellett a helye!- kukorékolta.

-Add vissza a csibét a szüleinek!- szólt Apa a kislányra.

-Ez az én csibém!- ellenkezett a gyerek. Aztán látva, hogy az apukája komolyan beszél, visszavitte a kertbe és letette Tyúkanyó elé.  Kakasapa nagy kukorékolások közepette kivonult a házból, majd elégedetten a párja mellé állt, és megnyugodva folytatta a kapirgálást.

Reggeli után Anya szólt a gyereknek, hogy mindjárt indulnak az óvodába. Ő nem szeretett volna sokáig távol maradni a kiscsibétől, ezért visszament a kertbe és a zsebébe dugta őt.

-Megint sötétben kell lennem!- gondolta a kiscsibe, de nem tudta, hogy működnek a dolgok, gondolta, ez a világ rendje. Elcsendesült, aztán elaludt a jó meleg zsebben, ami a kislány piros szoknyáját díszítette. Odaértek az óvodához, Anya elbúcsúzott és a gyerek bement a terembe. A többiek már várták őt.

-Képzeljétek, megszületett a Csibém!- újságolta.

-Tényleg? Hogy néz ki? Volt már a kezedben?- kérdezték a gyerekek.

-Persze. Itt van nálam, beletettem a zsebembe és elhoztam otthonról!- mondta a kislány, azzal előhúzta szegény csibét, aki ijedten pislogott a sok óvodásra, akik körülvették őt.

-Hol van az anyukám? Hol a kert ahol születtem? Szomjas vagyok!- csipogta megrémülve.

Ekkor azonban Anya lépett be a terem ajtaján. Kezében tartotta a cserecipőt, amit a kocsiban felejtettek. Visszaszaladt, hogy odaadja a gyerekének. Az óvó nénit kereste, aki éppen egy másik szülővel tárgyalt. Szétnézett, és meglátta a kis sárga újszülött csibét a gyerekek gyűrűjében, ekkor nagyon meglepődött.

-Hogy kerül ide a kiscsibe?- kérdezte a kislányt.

-Az én csibém, ezért gondoltam, hogy magammal hozom, megmutatom a többieknek is.- felelt a kislány.

-Ő még nagyon kicsi. A szülei mellett a helye. Egyébként sem lehet behozni az óvodába. Add ide nekem, hazaviszem. Gyerekek, délután gyertek el hozzánk, és megnézhetitek őt nálunk!- mondta Anya. Fogta a rémült pelyhes tollút, elnézést kért az óvó nénitől és már sietett vele hazafelé. Otthon a Tyúkanyó és a Kakasapa már össze-vissza keresték a csemetéjüket. Mikor Anya letette elébük, megkönnyebbültek.

Délutánra kibújt még két csibe. Mikor a kislány csoportja megérkezett, már három pelyhes kiscsibe is ott csetlett-botlott az udvaron.

-Csibém, hol vagy? – kérdezte a gyerek. Az elsőszülött kiscsibe szedte a lábát Tyúkanyó felé, attól félt, hogy megint beleteszi a gyerek a sötét zsebébe és elviszi innen.

-Látod, fél tőled. Attól, hogy a te csibéd, még nem csinálhatsz vele azt, amit akarsz. Úgy kell bánnod vele, ahogy az neki is jó. - mondta Anya.

-Csibém, ne szaladj előlem! Nem viszlek el többet az oviba! Itt vannak a barátaim, gyere ide, be szeretnélek mutatni nekik!- szólt utána a kislány.

-Nyugodtan odamehetsz!- mondta Tyúkanyó.

A kiscsibe bizonytalan léptekkel közeledett. Aztán egyre bátrabb lett, mikor látta, hogy a sok gyerek mosolyogva beszél hozzá.

-Milyen édes! Máskor is eljövünk megnézni!- mondták.

Anya hozott ki a kertbe egy tálca süteményt, ami nagyon gyorsan elfogyott. Egy kicsit még játszottak a kertben, aztán mindenki hazament, mert várta őket a vacsora otthon.

            -Kislányom, bármikor meghívhatod a barátaidat, de ne vidd el a csibét itthonról többet!- kérte Anya, mikor mindenki elment.

-Rendben van, értem. Majd vigyázok, hogy mindig olyat tegyek, ami neki is jó. Így marad mindig az én csibém, aki nem menekül előlem el. – felelt a kislány. Csibe hallotta ezt, és szedte apró kis lábait, hogy a gyerek közelébe érjen.  Ő lehajolt érte, tenyerébe fogta, megsimogatta a pelyhes kis tollat, majd odavitte Tyúkanyóhoz.

-Tessék, itt a kiscsibéd, aludjatok jól!- mondta, majd letette mellé.

 

 

 

 

 

Kovácsné Demeter Monika Iringó, meseíró

Debrecenben születtem. Itt érettségiztem a Tóth Árpád Gimnáziumban, itt végeztem okleveles vegyészként a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. A BIOGAL- TEVA Gyógyszergyárban 40 évig dolgoztam gyógyszerfejlesztőként. Két fiam és négy unokám van. Gyerekkorom óta szeretek történeteket írni. A meseírást 2023-ban kezdtem, és ez új utat nyitott az életemben. Remélem, akik olvassák a meséimet, azoknak örömöt szerzek, mert akk...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!