Csigák

Csigák.

Ma regel elindultam az iskolábba, de asztán a buszmegálló felé sok csiga volt a járdáz. Az eggyikett agyontaposták, én meg gyorsan egyenként átvittem őket a füves oldalra, hogy ne legyen bajuk. A tanárnéni beírt az ellenőrzőmbe, hogy késtem. Azanyu meg nagyon megszidott, megazapu iss. Asztán sírtam. Felmentem a szobábma és lefeküdtem. De azanyu meg felkeltett, hogy tanuljak. Én meg csak lögdöstem a füzetet és rajzolgattam. Csigákat. Mert ott maradtak a járdán. Asztán késő lett és nagyon hangos volt azapa, meg azanya is sírt, és akkor megijedtem és le akartam menni, de nem mertem, mert hangosan veszekedtek. És azanyu aszt módta, hogy ő elmegy, mert azapu megint ivott. És nem ő ment el, azapa, becsapta az ajtót és én megijedtem. És éjszaka bepisiltem, pedig már egy éve nem pisiltem ve, és nagygon szégyelltem magam és akkor azanygu leszidott, hoyg még ez is, és nem érti miért van mindenki ellene. És én meg befogtam a fülemet, mert azaput szidta, és ollyan rossz volt hallgatni, mert azazpu hozott nekem sütit, amikor a múltkor megvert, mert be volt rugva. És aztán aziskolában tornaórán aszt mobdtam, ogy nem érzem jól maham, mert szégyltem a kék foltokat. És ma megint csigákat kerestem, de nem voltak és még jobbanb elksétem. És a tanítónéni is szifott, én meg csak álltam és éreztem, hogy nedves a badrágom és mindenki kinevetett és hazakísértek. Asztán azanyu elvitt orvoshoz. Most itt várunk és nem tudom mi van a csigákkal, mert azokat meg kell védeni, szegényeket ne bántsák. Most nem tudok töbet irni anaplómba.