Csillaglány

Csillaglány.

Egyszer volt, hol nem volt, így kezdődtek  a gyermekkorom meséi. De amiről most mesélek, az bizony  csak akkor igaz, ha annak hiszed! Nyisd ki hát a kicsi szíved és hallgasd meg, hogy  mit mesélnek el neked  most a csillagok.

Tudtad, hogy a csillagok mind kicsi kis angyalok? Figyelik a föld lakóit, őrzik a gyermekek álmát, nézik  ahogy játszanak, vagy amikor  anyához, apához bújnak. A csillagok nagyon szeretik nézni a gyerekeket és mindannyian szeretnének gyermekké lenni, de csak nagyon kevés csillagocska olyan bátor, hogy belevágjon a nagy kalandba.  Egy ilyen bátor, kicsi csillagról lesz szó ebben a mesében, aki kislányként a földre érkezett és úgy becézzük,  Bogyika. Ő az én unokám.

A kéklő égbolton a csillagok csak este fénylenek, mert nappal a Nap atyácska fénye olyan erős, hogy elhalványítja a fényüket.  Ilyenkor a csillagok alszanak, vagy figyelik a föld lakóit. Olyan messzire látnak és hallanak, hogy az ablakokon bekukucskálva láthatják ahogy játszik egy gyermek, vagy éppen hallgathatják, ahogy  szuszogva alszik a kiságyában. Értik amit beszélünk és ismerik a gondolatainkat is, mert belelátnak az emberek szívébe. Amikor egy csillagnak megtetszik egy gyermek, akkor lehet, hogy egész életében figyeli és  segíti. Még azután is amikor a  gyermek már nem gyermek, hanem felnőtt és már nem játszik, hanem tanul, vagy dolgozik,  meg még akkor is, amikor gyermekei lesznek.

Az égboltról  a mi kedves kis csillagunk is nagyon gyakran nézett egy kislányt, aki nemcsak szép, de okos és kedves is volt. Orvos szeretett volna lenni. A szülei úgy hívták, Lili. Az egyetem alatt Lili apukája nagyon beteg lett és a kicsi csillag látta, hogy már  nem fog sokáig a földön maradni. Elszomorodott, hogy Lili és az anyukája  egyedül maradnak a földön és nagyon bánatosak  lesznek. Szeretett volna segíteni nekik, de nem tudta hogyan. Látta Apuka szívét és  látta,  hogy csupa jóság és szeretet lakik benne, ezért elment Nap atyácskához és  félve megkérdezte tőle, hogy ránézne-e erre a szívre, amelyik olyan kedves lett neki. 

Abban a pillanatban, amikor Nap atyácska ránézett, Apuka szíve dobbant egy utolsót és megállt. Anyuka és a lánya végtelenül szomorúak lettek és annyira  sírtak, hogy nem látták Apukát, aki  ott állt mellettük, fényesen ragyogva, mosolyogva. Nem fájt már semmije, csak a végtelen szeretetet érezte. Ekkor Nap atyácska intett neki és Apuka felment a csillagok közé. Csillagországban Apuka és a kicsi csillag nagyon megszerette egymást. Sokszor könyököltek egymás mellett és nézték a szeretteiket. A csillagocska  ahogy nézte-nézte a lányt és az anyukáját, egyre inkább úgy érezte, hogy szeretne sokkal  közelebb lenni hozzájuk. 

Ahogy teltek az évek, amely idők csak a földön tűnnek hosszúnak, de a csillagoknak csak egy szempillantás, a lány orvos lett. Anyukája és ő is sokat dolgoztak és sokat gondoltak Apukára. Jártak a temetőbe a sírjához és szomorkodtak, hogy már nincs velük. Ők  nem láthatták, hogy Apuka mindig sugárzó tekintettel, mosolyogva nézi őket a csillagok közül. 

A lánynak sok barátja volt, sokan szerették, mert szerény és kedves maradt azután is, hogy már nagyon sokat tanult és nagyon sokat tudott. Az életéből mégis hiányzott valami, vagy valaki? Nem tudta, csak érezte, hogy valaminek történnie kellene. A  csillagocska belelátott a lány szívébe és megértette,  hogy társra vágyik. Szeretett volna neki segíteni, de kicsi volt a csillagok között és nem is akarta elmondani senkinek a lány szívének féltve őrzött titkát. Aztán Apukának mégiscsak elmondta, mert tudta, hogy mennyire szereti a lányát. Innentől már nem csak a szeretteiket figyelték, hanem pásztázták a földön élő fiúkat is. Kerestek, kutattak elég sokáig, mire megtalálták azt a fiút, akit méltónak ítéltek a lányhoz. A fiú magas volt, okos és jószívű. Ez volt a legfontosabb mindkettőjüknek. Csak azt nem tudták, hogy hogyan is tudnák úgy intézni, hogy a fiú és a lány megismerje és megszeresse egymást? 

Tanácstalanságukban azután elmentek Hold anyácskához. Ő szelíd fényével bevonta az arcukat, megsimogatta a hajukat és azt mondta:

- Kedvesek! Menjetek most el. Tudjátok, hogy az emberek dolgába mi nem avatkozhatunk bele, de ha         Nap atyácska megengedi, talán egy kicsit segíthetünk, hogy  találkozzanak. De a többi  már az ő dolguk! - nézett rájuk mosolyogva.

Nagy hamarjában mentek is Nap atyácskához. Ő komoly arccal hallgatta végig a kérésüket és mélyen elgondolkodott, hogy mit is tehetnének? Hold anyácska  az égi pályáján éppen ekkor ért oda hozzájuk. Ilyenkor a földről egyszerre látszik a fényes nap és sápadt hold. Ha ekkor felnézünk az égre, láthatjuk, ahogy egymással szemben állnak az égbolton. Mosolyogva nézték mindketten  a kicsi csillagocskát és Csillag apukát. Nem mondtak semmit, de a földön a fiú és a lány összetalálkozott. Ahogy egymásra néztek, meglátták egymás szemében  a napot és holdat. Érezték, hogy  örökre összetartoznak.

Odafenn a kicsi csillagocska  ujjongott. Annyira szépek voltak! És ahogy egymásra néztek! Ahogy fogták egymás kezét, mintha sosem  szeretnék elengedni! Csillag apuka is boldog volt, mert látta, hogy a kislányát a fiú nagyon szereti. Úgy óvja, védi, ahogy ő tenné, ha vele lehetne.

Ahogy teltek, múltak a földi évek, a két fiatal elhatározta, hogy összeházasodik. A kicsi csillag  és apuka fentről figyelték az előkészületeket és már nem csak a fiút, a lányt és az anyukáját figyelték, hanem a fiú családját is. Naphosszat el tudták nézni, ahogy jönnek, mennek, nevetgélnek, civakodnak, dolgoznak, élnek. A kicsi csillag vàgyakozva nézte a lányt, ahogyan szépséges mennyasszonyként sétál a fiúhoz, hogy örök hűséget fogadjanak egymásnak.  Nézte a boldogságtól könnyes, a táncolástól kipirult arcokat. Eltelt egy év és a fiatalok úgy érezték, hogy szeretnének családot. Kisbabára vágytak.

Csillag Apuka sokat mesélt a kicsi csillagnak a földi életről. Mesélt a fájdalomról és  a szenvedésről is. Mesélt az elválásról és  arról, hogy nem csak öröm és szeretet van a földön.  A kicsi  csillag ámulattal hallgatta, mert egészen más volt ezt olyantól hallani, aki átélte, mint onnan fentről nézni. És annyira, de annyira szerette volna mindazt megtapasztalni, amiről Apuka mesélt! Elment ezért Hold anyácskához, hogy elmesélje neki, mi nyomja a lelkét. Hold anyácska nagyon megértő volt. Szelíd fényével körbe fonta a picurka kis csillagot, cirógatta, nyugtatgatta és egy éjszaka megmutatta neki, hogy milyen lenne, ha a földre születne.

A gyönyörű, fekete hajú, rózsaszirom bőrű babát megmutatták Csillag apukának is. Ő csak gyönyörködött a szépséges kislánykában és  magában  Csillaglánynak nevezte el. Amikor ezt a picurka csillag elolvasta Apuka szívében, elmosolyodott.  Akkor döntötte el, hogy leszületik a földre és  Csillag apuka lányának  a kislánya lesz, akit Bogyikának becéznek majd.

Amikor egy fiú és egy lány megismerkedik, még nem biztos, hogy szerelmesek is lesznek egymàsba,  Amikor megismerik egymást, nem biztos, hogy megmarad a szerelmük.  Sajnos olyan is van, hogy együtt élnek, gyermekük, vagy gyermekeik születnek, de idővel mégsem tudnak együtt élni és el kell, hogy engedjék egymást.  És az is megtörténhet, hogy a szülők  új társat találnak, és így a gyermeknek már nem csak  anyukája és apukája, hanem  mostoha anyja, vagy mostoha apja is lesz. A földön sokszor nem egyszerűek dolgok a felnőtteknek sem, hát még egy kicsi gyermekeknek! Amikor egy  gyermek megszületik, a férfiből apuka, a  nőből anyuka lesz.  A szüleikből nagyszülők, a nagyszülőkből dédszülők. Látod, egyetlen picurka gyermek mekkora változást hoz egy család életébe!  Erről  is szól ez a mese.

De ott hagytam abba, hogy a picurka csillag elhatározta, hogy leszületik a földre és Csillag apuka kislányának a kislánya lesz. Hold anyácska  azt is megmutatta, hogy milyen szépséges kisbaba lenne. Valahogy Nap atyácskának is meg kellene ezt  mondani! De ilyesmiről eddig még biztosan nem is hallott,  olvasta Hold anyácska mosolyogva,  a kicsi csillag szívében. 

-   Menj és kérd meg Nap atyácskát - szólalt meg, - hogy segítsen neked leszületni a földre.

A picukra csillag - Apuka kezét szorongatva - kicsit félve állt Nap atyácska elé. De meg sem kellett szólalniuk, hiszen Nap atyácska is tud a szívek vágyából olvasni. Látta a kicsi csillag vágyakozását a földi élet után és látta a szívükben a  szomorúságot is, hogy el kell válniuk egymástól. Nap atyácska - látva a kicsi csillag elszántságát - arra kérte őket, hogy köszönjenek el egymástól örökre.  

Bizony, fájdalmas volt a búcsúzkodás, mert tudták, hogy ezután már soha többé nem fognak egymás mellett hasalni és nézni a föld lakóit. És  Csillag apuka ezentúl nem fog tudni mesélni a kicsi csillagnak  a földi életről, a szeretetről, a fájdalomról, a nevetésről és a sírásról, amit annyira át szeretett volna élni.

Nap atyácska eközben csak nézte őket és  mosolygott.  A  szívéből nem lehet olvasni, mert olyan erős a fénye, hogy mindent és mindenkit elhomályosít,  de tudja, hogy a kicsiny gyermekek àlmukban a csillagokkal beszélgetnek és együtt  játszanak és kalandoznak a Tejút ösvényein. Ezért is mosolyognak sokszor, amikor álmodnak. De Nap atyácska ezt  nem mondta el nekik, mert próbàra akarta tenni a kicsi csillagot, hogy valóban meg szeretne-e születni még azon az áron is, hogy örökre el kell szakadnia Csillag aputól és  Csillagországtól?  Amikor látta, hogy bár nagyon szomorúak az elválás miatt,  de a kicsi csillag  menni szeretne,  így szólt:

-  Látom, hogy felkészültél az útra. Elengedlek. Indulj hát!

Abban a pillanatban  - egy villanásnyi fénnyel - megérkezett a picike csillagocska Lili méhébe. Ő ekkor még  nem tudta, hogy kilenc hónap múlva édesanya lesz, de a picurka csillag az édesanyja méhébe már kényelmesen befészkelte magát. Puha ágyacskát vetett magának és álomba merült. Álmában  mindig visszarepült  Csillagorszâgba Csillag apuhoz, Nap atyácskához, Hold anyácskához. Mesélt nekik arról, hogy milyen csodálatosan jól érzi magát, miközben az édesanyja szívdobbanását hallgatja. 

Eltelt néhány hét és a picurka fénymag apró kis emberkévé formálódott. Lili megérezte, hogy édesanya lesz és nagyon boldog volt. Imádattal gondolt az apró kis életre, amelyet a szíve alatt hordott. Beszélt hozzá, énekelt, furulyázott neki. Nagy szeretettel várta az érkezését az egész család. 

Amikor eljött az idő, hogy a csillaglány a világra jöjjön, nagyon megijedt. Szeretett volna még  maradni a biztonságos, meleg, puha anyaméhben, de ezt már nem lehetett. Az orvosok vágtak Lili hasán egy rést és azon keresztül kiemelték a picurka csillaglányt. Bizony nem nagyon tetszett neki!  Bódult volt az altatótól, a sok hangtól, zajtól, de azután meghallotta Apa hangját. Megismerte, mert odabentről sokszor hallgatta. Szerette ezt a hangot, megnyugodott tőle. Minden rendben lesz, ha Apa itt van - gondolta -  és el is aludt nyomban. Azt már nem is érezte, hogy csendben ráteszik Apa mellkasára.

Anya hangjára ébred fel újra. Már nem hallotta a szívdobbanását, más illatokat érzett, más hangokat hallott. Éles fények vették körül és  hideg is volt!  Sírni kezdett, de Anya megnyugtatta és valami a szájába került. Édes volt, meleg és nagyon finom. Fentről látta már, hogy hogy csinálják a kisbabák, így  ő is úgy csinált és sikerült! A meleg és finom  valami jólesően eltelítette. El is fáradt és elaludt újra.  

Álmában aztán visszarepült a csillagok közé, ahol Csillag apu már alig várta, hogy meséljen el neki mindent. Sokat beszélgettek, de azután a pici csillagocskának vissza kellett repülnie, mert az újszülött kislánynak ébrednie kellett, hogy a szülei tisztába tegyék és megetessék. Így ment ez heteken át.

A kicsi baba szépen fejlődött és amikor elaludt, a kicsi csillag már repült is Csillagországba, Csillag apuhoz. Neki a földi életről mesélt, nekem pedig éjszaka, amikor nem bírt aludni,  elmesélte ezt a mesét. Itt a vége, fuss el véle...