CSODA MANÓCSKÁK


http://mocorgohaz.hu/

            Csoda Manócskák írta: M. R. Rose Logan
Varázslatos napra ébredt Lili, kinézett ablakán csodálatos pelyhekben hullott a hó, mintha holleanyó kirázta volna dunyháját a tájra. Az ablakából rá látott az utcára. A hópihék vidáman kergetőztek ...

Kép forrása: Készített illusztráció illusztrátortól

            Csoda Manócskák írta: M. R. Rose Logan

Varázslatos napra ébredt Lili, kinézett ablakán csodálatos pelyhekben hullott a hó, mintha holleanyó kirázta volna dunyháját a tájra. Az ablakából rá látott az utcára. A hópihék vidáman kergetőztek egymással. Három fenyőfa állt magányosan, fehér hótakaró fedte ágaikat. A kislány izgatottan tapsikolt:

–Hurrá hurrá jön a télapó! Akkor ki kell fényesítenem a csizmáimat. Juhú! utána még alszok sokat, és itt a karácsony. mondta ujjongva Lili. –Hallod Baltazár súgta kedvenc manócskája fülébe. Körbe táncolta vele a szobát örömében. Gyorsan felöltözött, megmosta arcocskáját, megfésülködött. Rohant be a szobájába. Felkészült a nagy rendrakásra és a kis csizmácskáinak alapos tisztításának, hadműveletére. Úgy hogy felvette piros jégvirágokkal díszitett csillogó- villogó manósapkáját, alján fityegett jobbra és balra egy kócos fehér bojtocska. Baltazár gyere ide és nézd, hogy csinálom? rakta maga mellé manócskáját.

 Elkezdődött a hadművelet. Egyet jobbra suhintott, egyet balra a cipőpucoló kefével, utána kis kezébe vette a rongyot, és ahogy ereje bírta súrolta a csizmácskákat egymás után. Kisidő múlva jóvá hagyta művét. Így jó lesz Baltazár? kérdezte „tőle” örömittasan.Rendett rakott, a szanaszét szórt manók, a földön hevertek. Egyesével megpuszilgatva, simogatások kíséretében helyükre tette, vissza a polcra. Ahogy tüsténkedett észre se vette, hogy ráesteledett. Gyorsan megvacsorázott, fürdés alapos fogmosás, és lefekvés. Sietve ment ismét szobájába, tele izgalommal, kitette már ragyogóan fénylő csizmácskáit, felnézett a csillagos égre, csak úgy ragyogtak az égbolton, fürkészve nézte már kissé álmosan szemecskéivel, hátha megpillantja a nagyszakállút. De nem jött. Szomorúan ballagott ágyához, befeküdt a takarója alá, magához húzta „Baltazárt” várt és várt amíg egyszeriben csak elszenderedett.

Néma csend kerítette hatalmába, a szobát. Csak Lili halk szuszogását lehetett hallani. Hirtelen mint egy varázsütéssel csodák- csodájára a manócskák nózija elkezdett világítani. Lassan de nagyon lassan éledezni kezdtek. Egymást lökdösve a polcon egy óriásit ásítoztak:

–Hé Merlin! ne lökdösődj! Akkorát nyújtóztál majdnem orrba vágtál! sértődve jajveszékelt Mimóza.

–Halkabban! felébred a kisgazdánk, nincs időnk veszekedni. Küldetésünk van. felelte határozottan Merlin.– Gyertek! szép óvatosan, csendben egymás után. Merlin megszámolta manótársait, újra és újra hátha tévedett, a számolásban. Vakargatta buksiját, ismét számolt:–Egy, kettő, egyszer csak egy halk hangra lett figyelmes.–Valaki szabadítson ki innen! mondta szorult helyzetében Baltazár. Lili tartotta szorosan kis kezeiben ölelve magához.

A manócskák mentő akcióba fogtak, odafutottak az ágyhoz, létrát képeztek, egymás vállára állva. De olyan ingatagul álltak egymáson, imbolyogtak, jobbra-balra. Merlin mint a csapat kapitánya, majdnem elérte már az ágyat, de ekkor ütött be a baj. Az alsó manónak elkezdett viszketni az orrocskája, egy hatalmasat tüsszentet, próbálta vissza tartani, minden erejével de nem bírta. A manócskák egymásra pottyantak egy kupacba:

–Újra! mondta mérgesen Merlin.– most ne legyen hiba! felelte. Ismét felálltak egymás vállaira, végre sikerrel járt a „kapitány”. Beosont a takaró alá, óvatos araszoló mozdulatokkal, odakúszott Baltazárhoz. kiszabadította: –Gyere utánam, csendesen. suttogta Merlin. Mentek térdelve lépésekben nagyon de nagyon lassan, nehogy felébredjen a kislány. Végre odaértek az ágy végére, segített a kis csapat, lent voltak a földön, megölelték Baltazárt annyira örültek, hogy újra látják. –Na jól van! mondta Merlin, gyertek díszítsük fel kint, a három fenyőfát. Merlin magaköré gyűjtötte manótársait és végre használhatta varázserejét:

–Abrakadabra legyünk kint a szabadba! Pompázatos fény vette körül őket, és már kint álltak a három fánál:

–Gyertek manócskák ide körém, csukjuk be a szemünket, mindenki varázs erejére szükség lesz.– Mondjuk egyszerre!––Abrakadabra díszek a fákra! Együtt mondták a varázsigét. De Mimóza kívánt is közben csendesen ezt motyogta négyszer egymás után: – Gyere északi és déli télapó segíteni. A varázslás hatására a díszek a levegőbe emelkedtek be célozva a fák ágait, utána a mézeskalács figurák következtek, csillogó gömbök, fűzérek ezüstből ,aranyból, röpültek a fákra. Következtek a csúcs díszek. Esélytelen! gondolta Merlin hisz picik vagyunk ezt képtelenség felérni. Hiába csinálnánk élő létrát egymásból. Tizenöten kevesen vagyunk hozzá. vélekedett bánatosan. A semmiből ott termett az égboltról fagyos széllel, nagy fénycsóva kíséretében, az északi télapó: Hohó hó hó! Leszállt a földre, letette szánját, elől hat rénszarvassal:

– Ki kívánt ide négyszer? halljam kérdezte kíváncsian az északi télapó. –Hát „én „ felelte suttogva mimóza.

–Köszönjük, hogy itt vagy köztünk. felelte Merlin.

 ––Hamár itt vagyok szorgos kis gyermekeim, miben segíthetek? kérdezte –Nem érjük fel a karácsonyfák tetejét. válaszolta a kapitány.

–Hűha! fel-alá járkált az északi télapó, simogatva szakállát.–Megvan! kiálltot fel mosolyogva. Odament a rénszarvasokhoz eloldozott egyet. Gyere Gesztenye! mondta vidáman. Belesúgott egy varázsigét a fülébe.

–Ki lesz az a bátor manó aki felül Gesztenye hátára? –„Én” felelte Mimóza boldogan. A nagyszakállú feltette Mimózát a szarvas hátára kezébe adta a csúcsdíszt. –Most ne félj! felelte. Egyszerre csak ez a gyönyörű állat a magasba emelkedett!

–Kapaszkodj kiabálta a télapó. Kapaszkodott erősen a manólány, de végül sikerült nagy nehezen az első fa tetejére feltenni a díszt. Hirtelen az égből meleg széllel csillagok kíséretében, hatalmas varázslatos fénnyel megjelent a déli télapó.

–Hó-hó hó! –Szervusztok kedveseim! mosolygott a bajusza alatt. –Miben segíthetek? –hamár hívtatok. –nem tudjuk feltenni a csúcs díszeket a másik két fára, túl picik vagyunk.

–Sebaj! drágáim segítek. Odament a rénszarvasokhoz eloldozott egyet , Füge gyere- gyere kedves. Segítenünk kell. A déli télapó varázsigét mormolt Füge fülébe, az északi nagyszakállú feltette Merlint és Baltazárt, Gesztenye hátára, a többi manócskát, a déli télapó, Füge hátára, A két szarvas felágaskodott, előre biccentették fejüket, hogy az agancsaikra akaszák fel a csúcs díszeket igy segítve a manóknak, de a hátul ülő manók, lepottyantak a hideg hóba. Baltazárnak és Merlinnek végül sikerült, feltették a csúcsdíszeket a fákra. Amelyek pompázatos angyalok voltak. Ez a küldetés is sikerrel járt.

 Ujjongtak! már a földön körbe állva, a fákat. Tapsikoltak, Baltazár és Mimóza táncolt örömében. A két télapó összefogott, közös varázslattal csillámport fújt a fákra, ezzel életre keltve a mézeskalács figurákat. Éledezni kezdtek, a fán mosolyogva táncoltak. A gömbök csak úgy ragyogtak. A télapók már mentek volna tovább mikor hirtelen megszólaltak: –Hó hó! Majdnem elfelejtettük az ajándékokat:

–Merlin kapitány! rád bízom az ajándékokat, hogy a csizmácskákba kerüljenek a kislánynak. –Visszajövünk! megnézzük, hogy álltok.-Addig adunk segítséget nektek a tündéreket. Csak oda kell kívánjátok „ őket”. A déli télapó egyet huncutkodott utoljára mielőtt elment volna. Egy fenyőfát varázsolt Lili szobájába.

–Sziasztok! szorgos gyermekeim! mondták a télapók óriási csodálatos fény kíséretében .–Hóhóhó! hallatszódott a távolból.

Merlin komolyan elgondolkozott. A nagy dobozok láttán, nem is volt kevés ajándék. Szokása volt vakargatni a fejét amikor gondolkozott. Vakargatta-vakargatta! Így szólt: –Hogy fogjuk ezt mind bevinni, nagyon –nagy dobozok! fel - alá járkált, megismételte jó párszor. A többiek csendben várva álltak, figyelték ahogy a kapitány oda- vissza járkál már majdnem beleszédültek. Ekkor hirtelen megtörte a csendet:

— Fogjuk, meg egymás kezét, kívánjuk ide őket. A kis manók erősen gondolkozva szemüket összeszorítva, a tündéreket hívták. A manók kinyitották szemeiket, de csodálkozva látták, semmi de semmi nem történt. Merlin:

–Reménytelen! mondta elkeseredett arccal. Ott állt a tizenöt apró manó a varázslatos karácsonyfák fényénél, szomorúan egymás kezeit fogva, a szikrázó fehér táj csendjében. Vártak és vártak, bánatosan lehajtott fejjel. Hirtelen a sötétből nagyon messze a manóktól apró szárnyrebdesések zaja, parányi lámpácskák fényeivel, közeledtek és közeledtek. Egyszerre csak csillámos ragyogó fényük kíséretében megálltak a manók előtt. Még mindig verdestek szárnyaikkal, a vezetőjük Napsugár egy kéz mozdulattal csendet teremtett megszólalt:

–Üdvözöllek titeket kis manócskák.

–Napsugár, vagyok! a tündérek vezetője.– Ti, kívántatok ide minket? miben segíthetünk?

–Igen, mi voltunk! -felelte Merlin.–Szeretnénk ha segítenétek abba a lakásba, bevarázsolni az ajándékdobozokat. Ahol egy elbűvölő kislány lakik a kis gazdánk. –tudom, hogy Ti is kicsik vagytok, mint mi, de nektek van varázsporotok. Sokkal nagyobb a varázserőtök. A tündér gondolkodik,–Ja igen az a kis édes babaarcú kislány Lili. Múltkor kiesett a foga, felajánlotta a fogacskáját a fogtündéreknek, némi almáért, narancsért cserébe. –Örömmel segítünk. –Gyertek ide tündérkék, varázsporokat előkészíteni, –mondjátok utánam: –Abrakadabra! ajándékok a lakásba. Az összes tündérke egyszerre használta a varázsporát, egy szempillantás alatt a magasba emelkedtek az ajándékdobozok, és ahogy ott voltak el is tűntek. A manók tátott szájjal bámulták ezt a fantasztikus varázslatot. Mimóza megjegyezte: –Hová tűntek a dobozok? kérdezte csodálattól ámult arccal.

–Ha bent lesztek a lakásban meglátjátok.

titokzatoskodott, a tündér

– Miben segíthetünk még nektek? kérdezte Napsugár.

–Igazán semmiben. Így is sokat tettetek értünk, felelte hálával szavaiban Merlin.

– Köszönünk Mindent.

akkor sziasztok! Picurkák. Annyira megszerette Merlint és a manócskáit Napsugár, hogy már indulóban voltak, Egy kecses mozdulattal, csintalanul bevarázsolta a manókat a lakásba.

–Sziasztok-sziasztok! tündérkék. Intettek búcsúzóul a manók. A tündérek sebes szárnyrebdesések és a kislámpák fénye kíséretében, lassanként távolodtak a sötétben. Még egy darabig nézték a távolodókat:

–Na kedves manótársaim. törte meg a búcsúzkodás élményét Merlin.

–dologra fel!–

gyertek ide a fához. A fa a sarokban állt. Odamentek.

–Most, síri csendben, nagyon de nagyon halkan mondjuk együtt, díszek a fára! Úgy is lett. A varázslat elkezdődött, a díszek a magasba emelkedtek, ezüstgömbök, ezüst masnik, fűzérek, landoltak a fa ágain. A Csúcsdíszt „angyalkát” Merlin kapott kis adag varázsport a tündérektől, a csúcsdíszre használta felragyogott a karácsonyfa ezüst fényeiben. Az angyalka bámulatosan fénylett a fa csúcsaként. A nagy ajándék dobozokat, láncfogásban egymás után óriási erőfeszítések árán de sikerült a fa alá tolniuk. Na akkor ezzel is megvolnánk! gondolta magában Merlin. Pedig koránt sem volt vége. Most jött még csak a java. Ott árválkodott a földön egy mikuláscsomag, tele s teli minden jóval. Csokoládékat, almát, narancsot rejtett a zacskó. –Akkor még egy utolsó küldetés manócskáim! válaszolta biztatva Merlin a társait. Újból élő létrát csináltak, egymás vállaira felmásztak halkan, Baltazár állt legfölül. Támolyogva, de most erősen tartották egymást.Baltazár épp ,hogy elérte az ablakot felkapaszkodott, mikor már adták volna a kezébe az ajándékot, hirtelen leesett a földre, a csomag. A többi manó utána, ismét egymáson landoltak. Megijedtek. A kislány is meghallotta ezt a furcsa puffanást: – Mi történt? A manók nem mozdultak, nem szuszogtak. Baltazár az ablakban sem mozdult.

–Biztos csak álmodtam visszafeküdt Lili. Folytatódott a küldetés. Újból felálltak létrát képeztek, végre sikerült átadni a mikuláscsomagot, Baltazárnak, óvatosan az ablakpárkányra tette néma csendben. Araszolgatva megfordult Utána vissza ment A csomagért, felvette. Vitte-vitte egy óvatlan pillanatban, már tette volna bele a csizmába, megzörrent a csomag. Baltazár megbillent, leesett volna de megfogta az ablak szélét ott lógott, nagyon sokára tartott, mire vissza tudott kapaszkodni. De sikerült. Emelte a csomagot, beletette a csizmába. Leült a másik csizma mellé, véletlenül meglökte a másik csizmát, a csizma a földre esett. A kislány felriadt. Felült.–Ki van ott? kérdezte riadtan. Semmi válasz. Ekkor Lili felkapcsolta a kislámpát. Álmosan törölgette szemecskéit észre vette, hogy az egyik csizmája ott hevert a földön. Felvette köntösét, papucsát. Odament az ablakhoz. Látta, hogy kedvenc manócskája ott csücsül a csizma mellett.–Hogy létezik ez? tanakodott magában. Hiszen az ágyban volt? Velem aludt mondta tanácstalanul. Lenézett a földre, ott hevertek a manók egymás hegyén hátán.—Ez képtelenség! A helyükre raktam őket. Vakargatta kis fejecskéjét, gondolkodott!

–Meg van! tudom már itt járt a télapó. mondta boldogságtól könnyezve. Odaszaladt az ablakhoz rálátott persze magához vette Baltazárt. Izgatottan kémlelte a csillagos eget várt és várt, csodák-csodájára egyszerre csak hatalmas fénysugárral érkeztek egymás után, a déli és északi télapók. Egy pillanatra megálltak. Együtt mondták:

–Boldog Mikulást Lili! –

Hóhóhó! tovább álltak, integettek a távolból. A kislány még integetett messze-messze a sötétségbe a télapók után. Boldogan. Még percekig nézett a messzeségbe. Megunta! Meglátta csizmáját, benne volt a mikuláscsomag mindenféle jóval, csokikkal, cukorkákkal, almával, naranccsal, földimogyoróval. A kislány örömmámorban úszott, kikukucskált,

– Jaj de csodálatosak a karácsonyfák csak úgy ragyognak. Ámult és bámult. Egy hirtelen mozdulattal megfordult. Tátva maradt a szája. Meglátta a sarokban lévő Pazar díszekbe öltöztetett karácsonyfát, csillogott rajta az összes dísz.–Itt a karácsony!–Hurrá! Itt voltak a télapók. Magához ölelte Baltazárt örömteli táncot jártak ketten. Összeszedte az összes manócskáját, a fa köré ültette őket, Lili izgatottan bontogatni kezdte az ajándékokat, egymás után.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

M.R. Rose Logan, Mese írás

Ezt a mesét írta: M.R. Rose Logan Mese írás

M.R.Rose Logan vagyok,azaz roszka 49 éves kerekesszékben élem minden napjaimat.De ez engem nem zavar remélem téged sem fog. Mese novellákat írogatok.A mese nagyobb fantáziát ad még az is megtörténhet ami a valóságban nem.Köszönöm,hogy benéztél hozzám.Nagy ölelés Rose Logan


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!