Barion Pixel

CsoMa kalandok - Vár a vár! 2.


http://mocorgohaz.hu/

2. rész: Vár a vár! 

Reggel jó hangulatú dudorászásra ébredt Csongi. Anya a konyhában serénykedett, bundáskenyér illata járta át a házat.

-Jó reggelt Hétalvó! - köszönt rá párnacsíkoktól gyűrött arcú fiára Apa.

-Sziasztok! - ásított jó nagyot Csongi.

-Kialudtad magad, Kincsem? - kérdezte Anya.

-Jaj, nagyon jót aludtam!

-Az szuper, gyere gyorsan enni, mert kelleni fog az energia!

-Miért hova megyünk?

-Utánajárunk, hogy a Somlón éltek-e sárkányok! - kacsintott rá Apa.

Csongi majd’ kiugrott a bőréből izgatottságában. Megreggeliztek, Csongi fogat mosott, megmosakodott, átöltözött. Anya felöltöztette Matykót, Apa addig összecsomagolt a túrázáshoz és kocsiba pattantak. A Somló hegy már messziről látszott. A hegylábához érve Apa mondta, hogy egy kedves ismerősének van itt szőlője, ő fogja őket elkísérni a túrájukon, mert úgy ismeri a hegyet, mint a tenyerét. Mikor odaértek, egy borospincénél álltak meg, ahonnan egy bajszos bácsi integetve üdvözölte őket.

-Szervusztok, üdvözöllek a magányos tanúhegyen. Árpi bácsi vagyok. - Nézett Csongira.

-Tanúhegy? Az mit jelent? - zavarában még köszönni is elfelejtett Csongi.

-Az egy olyan hegy, mely arról tanúskodik, egykoron milyen magas is volt a földfelszín. - szólt közbe Apa.

-Bizony. De a Somló vulkanikus bazaltjával nem bírt el semmilyen természeti hatás, így itt maradt nekünk, őrizve az évezredes múltat. - mondta Árpi bácsi - Gyertek igyatok egyet, és indulhatunk is, vár a vár!

 

Megindultak bevenni Somló várát.

A hegyi menet közben Csongi eszébe jutott, hogy Árpi bácsi a Somlót nemcsak tanúhegynek, de magányosnak is nevezte. Megkérdezte hát miértjét.

-Nos, a Balaton-felvidéken található hegyek például mind tanúhegyek, azonban a Somló már túl messze van tőlük ahhoz, hogy odatartozzon. A közelben pedig a Bakony hegyvonulatai emelkednek ki; az viszont röghegység. Tehát egyetlen környékbeli hegységhez sem tartozik. Így itt a Somló az egyetlen vulkanikus tanúhegy. - magyarázta Árpi bácsi - De, nézd csak! - Mutatott egy a távolban haloványan kiemelkedő buckára. - Az ott a Ság-hegy. Az is egy tanúhegy. Azért mégsem annyira magányos ez a Somló, nem igaz? - mosolygott.

 

Odaértek a várromhoz, körbejárták. Csodálatos kilátás tárult a szemük elé.

Csongi nagyon megkedvelte túravezetőjüket, így megkérdezte, amire egész nap olyan kíváncsi volt:

-Árpi bácsi! És ezt a várat a sárkányok rombolták le?

-Ó, nem hinném, hogy akkor bármi is maradt volna ebből a várból! - nevetett, majd komolyra fordítva a szót így folytatta - Sokkal inkább az átvonuló törökök tépázták meg, illetve az idő vasfoga; az elhanyagoltság amortizálta a legjobban. Képzeld, már Mátyás király idejében is itt állt ez a kővár, amit akkor a mi igazságos királyunk Kinizsi Pálnak ajándékozott.

Csongi érdeklődve hallgatta a vár történetét még úgy is, hogy alig értett valamit belőle. A sok név és évszám semmit nem jelentett számára, de abban biztos volt, hogy nagyon nagy múltja van ennek az építménynek. Azonban nem tudta magát túltenni a sárkányok mivoltán, így Apához fordult:

-Apa! Akkor erre nem is jártak egyáltalán sárkányok?

De mire Apa válaszolhatott volna Árpi bácsi közbevágott:

-Még ma is itt élnek!

Csongi teljesen ledöbbent. - De azt tetszett mondani, hogy nem ők égették fel, s rombolták le a várat!

-Nem bizony! Miért is tették volna, ha az az otthonuk?

Most már teljesen összezavarodott a kisfiú. Árpi bácsi mosolyogva csendre intette a fiút és az egyik nagyobb kőromhoz tessékelte. Egy fürge gyík élvezte a nyaldosó napsugarakat.

-Noha szárnya nincsen, tüzet sem okád és hozzánk viszonyítva nem is olyan nagy, de bizony többféle “sárkánynak” ad otthont a hegy. Ez itt épp egy fürge gyík, de lakik itt zöld gyík, fali gyík és törékeny gyík is többek között. Egy kis fantáziával bármelyikük lehet ennek a várnak védelmező pikkelyese.

Csongi ámulattal nézte az apró sárkányt, majd egy kis idő múlva visszaindultak.

Árpi bácsi búcsúzóul adott apáéknak egy üveg híres Somlai bort, tavalyi szüretből, saját termés; Csonginak pedig egy képeslapot, amin a Somló hegy volt látható. Megköszönték a vendéglátást és elindultak haza.

Csongi az autó ablakából figyelte a távolodó hegyet és alig várta, hogy a következő héten az oviban elmesélhesse barátainak a minap szerzett élményeit.

Pálfiné Pápai Fruzsina, amatőr író

Pálfiné Pápai Fruzsina vagyok pedagógus, háromgyermekes édesanya. 10 évesen írtam az első mesémet egy megyei pályázatra, amit akkor meg is nyertem.Azóta gyermekeimen “tesztelem” saját meséim, de leginkább a “fióknak írok.” Régóta elkötelezett szónoka vagyok az olvasás-, a mesenépszerűsítésnek. Másfél éve indítottam egy Instagram oldalt (tul.az.operencian.olvasosarok), melyen mesekönyvajánlókat írok, remélv...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások