CsoMa kalandok - Vár a vár! 2.


http://mocorgohaz.hu/

2. rész: Vár a vár! 

Reggel jó hangulatú dudorászásra ébredt Csongi. Anya a konyhában serénykedett, bundáskenyér illata járta át a házat.

-Jó reggelt Hétalvó! - köszönt rá párnacsíkoktól gyűrött arcú fiára Apa.

-Sziasztok! - ásított jó nagyot Csongi.

-Kialudtad magad, Kincsem? - kérdezte Anya.

-Jaj, nagyon jót aludtam!

-Az szuper, gyere gyorsan enni, mert kelleni fog az energia!

-Miért hova megyünk?

-Utánajárunk, hogy a Somlón éltek-e sárkányok! - kacsintott rá Apa.

Csongi majd’ kiugrott a bőréből izgatottságában. Megreggeliztek, Csongi fogat mosott, megmosakodott, átöltözött. Anya felöltöztette Matykót, Apa addig összecsomagolt a túrázáshoz és kocsiba pattantak. A Somló hegy már messziről látszott. A hegylábához érve Apa mondta, hogy egy kedves ismerősének van itt szőlője, ő fogja őket elkísérni a túrájukon, mert úgy ismeri a hegyet, mint a tenyerét. Mikor odaértek, egy borospincénél álltak meg, ahonnan egy bajszos bácsi integetve üdvözölte őket.

-Szervusztok, üdvözöllek a magányos tanúhegyen. Árpi bácsi vagyok. - Nézett Csongira.

-Tanúhegy? Az mit jelent? - zavarában még köszönni is elfelejtett Csongi.

-Az egy olyan hegy, mely arról tanúskodik, egykoron milyen magas is volt a földfelszín. - szólt közbe Apa.

-Bizony. De a Somló vulkanikus bazaltjával nem bírt el semmilyen természeti hatás, így itt maradt nekünk, őrizve az évezredes múltat. - mondta Árpi bácsi - Gyertek igyatok egyet, és indulhatunk is, vár a vár!

 

Megindultak bevenni Somló várát.

A hegyi menet közben Csongi eszébe jutott, hogy Árpi bácsi a Somlót nemcsak tanúhegynek, de magányosnak is nevezte. Megkérdezte hát miértjét.

-Nos, a Balaton-felvidéken található hegyek például mind tanúhegyek, azonban a Somló már túl messze van tőlük ahhoz, hogy odatartozzon. A közelben pedig a Bakony hegyvonulatai emelkednek ki; az viszont röghegység. Tehát egyetlen környékbeli hegységhez sem tartozik. Így itt a Somló az egyetlen vulkanikus tanúhegy. - magyarázta Árpi bácsi - De, nézd csak! - Mutatott egy a távolban haloványan kiemelkedő buckára. - Az ott a Ság-hegy. Az is egy tanúhegy. Azért mégsem annyira magányos ez a Somló, nem igaz? - mosolygott.

 

Odaértek a várromhoz, körbejárták. Csodálatos kilátás tárult a szemük elé.

Csongi nagyon megkedvelte túravezetőjüket, így megkérdezte, amire egész nap olyan kíváncsi volt:

-Árpi bácsi! És ezt a várat a sárkányok rombolták le?

-Ó, nem hinném, hogy akkor bármi is maradt volna ebből a várból! - nevetett, majd komolyra fordítva a szót így folytatta - Sokkal inkább az átvonuló törökök tépázták meg, illetve az idő vasfoga; az elhanyagoltság amortizálta a legjobban. Képzeld, már Mátyás király idejében is itt állt ez a kővár, amit akkor a mi igazságos királyunk Kinizsi Pálnak ajándékozott.

Csongi érdeklődve hallgatta a vár történetét még úgy is, hogy alig értett valamit belőle. A sok név és évszám semmit nem jelentett számára, de abban biztos volt, hogy nagyon nagy múltja van ennek az építménynek. Azonban nem tudta magát túltenni a sárkányok mivoltán, így Apához fordult:

-Apa! Akkor erre nem is jártak egyáltalán sárkányok?

De mire Apa válaszolhatott volna Árpi bácsi közbevágott:

-Még ma is itt élnek!

Csongi teljesen ledöbbent. - De azt tetszett mondani, hogy nem ők égették fel, s rombolták le a várat!

-Nem bizony! Miért is tették volna, ha az az otthonuk?

Most már teljesen összezavarodott a kisfiú. Árpi bácsi mosolyogva csendre intette a fiút és az egyik nagyobb kőromhoz tessékelte. Egy fürge gyík élvezte a nyaldosó napsugarakat.

-Noha szárnya nincsen, tüzet sem okád és hozzánk viszonyítva nem is olyan nagy, de bizony többféle “sárkánynak” ad otthont a hegy. Ez itt épp egy fürge gyík, de lakik itt zöld gyík, fali gyík és törékeny gyík is többek között. Egy kis fantáziával bármelyikük lehet ennek a várnak védelmező pikkelyese.

Csongi ámulattal nézte az apró sárkányt, majd egy kis idő múlva visszaindultak.

Árpi bácsi búcsúzóul adott apáéknak egy üveg híres Somlai bort, tavalyi szüretből, saját termés; Csonginak pedig egy képeslapot, amin a Somló hegy volt látható. Megköszönték a vendéglátást és elindultak haza.

Csongi az autó ablakából figyelte a távolodó hegyet és alig várta, hogy a következő héten az oviban elmesélhesse barátainak a minap szerzett élményeit.

Pálfiné Pápai Fruzsina, amatőr író

Pálfiné Pápai Fruzsina vagyok pedagógus, háromgyermekes édesanya. 10 évesen írtam az első mesémet “Miért csíkosak a zebrák?” címmel egy megyei pályázatra, amit akkor meg is nyertem.Azóta gyermekeimen “tesztelem” saját meséim, de leginkább a “fióknak írok.” Régóta elkötelezett szónoka vagyok az olvasás-, a mesenépszerűsítésnek. Másfél éve indítottam egy Instagram oldalt (tul.az.operencian.olvasosarok), melyen...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!