CsoMa kalandok - Vár a vár!

CsoMa kalandok - Vár a vár!.

1.rész: Mentsük meg a királylányt!

Tavasszal, mikor már jó pár hete kitartott a jó idő, az ovisok délutáni közös játszóterezést fontolgattak.

Pénteki nap volt, az ágyneműk összekészítve, minden szülő jól megpakolt "ovi-illatú" batyukkal sürgették csemetéiket öltözés közben.

Csongi még a délutáni pihenő álomporát törölgette szeméből.

- Anya! Kimehetünk a játszótérre? Danci, Benő és Bálint is jön! Meg a többiek!

- Persze kisfiam! Öltözz gyorsan, hazavisszük a holmijaidat és mehetünk is!

A délutáni napsugarak beszűrődtek a játszótér hatalmasra nőtt fenyőinek ágai között. Csongi rollerrel érkezett, Anya Matykót babakocsiban tolta.

- Szia Csongi! - köszöntek oda a többiek.

- Sziasztok! - viszonozta Csongi.

- Jössz mászókázni? - kérdezte Bálint. - Barni már a legtetején van, éppen oltja a tornyot! - S ekkor a mászóka rúdján hősiesen csúszott le a kis tűzoltójelölt. Barni szeretett tűzoltósat játszani. Nem véletlen, hiszen az apukája igazi tűzoltó! Mikor a kis hősök elfáradtak az elképzelt tűzvész oltásában, leültek a padra elfogyasztani uzsonnájuk maradékát. Éppen mikor befejezték érkezett meg Danci pedálos traktorjával. A platón vödrök, lapátok. Nem is volt kérdés, a csapat, mint egy hadsereg, bevette a homokozót.
- Építsünk várat! - kiáltott fel Benő. - Várárokkal! - A többiek nagy egyetértésben neki is láttak a munkának. Csongi lapátolni kezdett, később egy markolós traktor segítségével végezte a rá bízott feladatot. - Jó nagy várárok lesz! - gondolta és erején felül ásott, markolt, lapátolt. Danci előkészítette a vár alapjának a terepet, Bálint és Gergő megtöltötte homokkal a vödröket, míg Barni és Beni elment vízért. Benő nagyszerűen irányította az építkezést. - Nagyon erős várnak kell lennie. Kész erődnek, hogy a sárkány be ne jusson! Elmélyülten dolgoztak, míg egyszercsak Hanna sírására lettek figyelmesek a hintáknál. Borka és Bogi már ott vígasztalták. Körégyűltek ők is.

- Mi a baj? Mi történt? - faggatták homoktól csillogó arccal a fiúk.

- A babám eltűnt! Az előbb még megvolt! Szinte biztos, hogy magammal hoztam! És most nincs sehol! - szipogta.

- Biztos a sárkány rabolta el! - szólt kikerekedett szemekkel Benő.

- Sárkány? - kérdezett vissza meglepetten Csongi.

- Igen. Nem hallottad? Minden királylányt elrabol egy! - fejtette ki gyanúját Benő.

- Akkor meg kell mentenünk! - így, legkevésbé sem meglepő módon Barni.

- Kelleni fog egy jó kard! - szólt Beni - nekem van is egy, hazafutok érte! - azzal anyukáját kézenfogva rángatta el. Könnyen volt, hiszen a játszótér mellett laktak. Míg Beni visszaért fa kardjával, addig a többiek botokat gyűjtöttek maguknak, s elégedetten állt össze a sok kis lovag. Megkérték a lányokat, bújjanak fedezékbe a kisházba, s megbeszélték, ha segítség kell, vagy jön a sárkány kiáltanak egymásnak.

Összeérintették kardjaikat, és egy "Mentsük meg a királylányt!" felkiáltással megkezdték a keresőakciót. Beosztották ki, hol fogja keresni a babát. Csongi Dancival és Benivel ment a körhinta és a csúszda környékére, Benő és Barni a mászókát és a homokozót vizslatták, Bálint és Gergő a libikóka területén majd a focipályán keresgéltek.

Csongi aggódva kérdezte, mi lesz, ha a sárkány felégeti botkardjaikat, de ekkor Borka elkiáltotta magát: - Megvaaan fiúk! Gyerteeek!

Kiderült, hogy Hanna a táskájába rakta a babát, s arra rátette a pulcsiját. Így mikor később belenézett a táskába kétségbeesetten látta, hogy pulcsi van, baba nincs. Jót kacagtak az egészen; Bálint el is mesélte, hogy múltkor a mamája kereste a szemüvegét, pedig mindvégig a feje búbján volt. Elvégre mindenkivel előfordul, hogy valamit, ami mindvégig a szeme előtt van, nagyon keres, de nem talál.

Anya odakiáltott Csonginak, hogy ideje menni, Matykó nyűgös, köszönjön el! Csongi örömmel nyugtázta, hogy a többiek is bontották a sátorfát. Jó hétvégét kívántak egymásnak és elindultak haza.

Otthon vacsora közben aztán lelkesen mesélte Apának milyen jól szórakoztak a játszótéren. Fürdés és fogmosás után Anya Matykót pelenkázta, felöltöztette, majd lefektette. Addig Csongi Apával készülődött az esti meséhez.

- Apa, tényleg léteznek sárkányok? - kérdezte kíváncsian és egy kicsit aggódva.

- Már jó ideje egyel sem találkoztak az emberek. Régen, az óriások és törpök idején azonban sok várat meg kellett védeni tőlük! - felelt titokzatos hangon.

- Tényleg? Azokat is amikben jártunk?

- No, látod kisfiam, ennek utána kell járnom! De most mese és alvás! - intette rendre a fiút.

Anya itt csatlakozott hozzájuk és elkezdték közösen olvasni az esti mesét.

Csongi alig tudott a történetre koncentrálni, egész végig a mai játszóteres élményeken, a homokváron és a sárkányokon járt az esze. - De jó lenne látni egyet! - gondolta. Azzal a jó éjt puszik után meglehetősen gyorsan álombaszenderült.