Barion Pixel

Miért csíkosak a zebrák?

  • 2024.
    máj
  • 23

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, s annak három fehér lova.
Ezek a lovak messze földön híresek voltak, mindenki eljött a király udvarába, hogy megcsodálja szépségüket. Lovas versenyek állandó résztvevői voltak; több alkalommal d...

Kép forrása: pixabay.com

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg király, s annak három fehér lova.

Ezek a lovak messze földön híresek voltak, mindenki eljött a király udvarába, hogy megcsodálja szépségüket. Lovas versenyek állandó résztvevői voltak; több alkalommal díjat is nyertek, így az egész királyi család, sőt az egész királyság nagyon büszke volt rájuk!

Hétköznapokban a király gyermekei bátran szaladgálhattak velük, olyan szelíd jószágok voltak; igazi játszópajtássá váltak.

Aztán észrevették, hogy az egyik fehér lónak egyre nagyobbra nő a hasa. Először azt gondolták, hogy túltáplálta a gondozója, de mikor éjszaka rosszul lett, azonnal hívták az állatorvost! Az orvos szája mosolyra húzódott mikor megvizsgálta a lovat és megnyugtatta őket, hogy nem beteg a paci, csak kiscsikója fog születni, méghozzá reggelre!

Nagyon örültek a királyi házban, hogy egy újabb csodaszép fehér lovat segített világra az állatorvos. A kis csikó jól érezte magát anyja, apja és nagybátyja társaságában. Vidáman ugrándozott a király gyermekeivel nap, mint nap a hatalmas udvaron.

Történt egyszer, hogy a királyi palota felújításához munkásokat hívtak az udvarba. A falakat fehérre meszelték az ajtókat és az ablakkereteket a király parancsára pedig fekete festékkel mázolták le. A festőknek magas létrákról kellett dolgozniuk, hogy az öt emeletes épületet felérjék.

Egy napsütéses reggelen a fehér kiscsikó ott fickándozott az egyik létra körül, amikor véletlenül meglökte azt, a festékes vödör megbillent és a fekete festék, mint az eső ráborult a kis fehér szőrére. A csikó tele lett fekete csíkokkal. A festő úgy megijedt, hogy leugrott a mozgó létráról még a lába is eltörött. Hangos kiáltozására az udvar népe ijedten összeszaladt. A kis csikót anyja hiába nyalogatta, de bizony a festék úgy rászáradt, hogy örök életére csíkos maradt. A király mikor meglátta a csíkos csikót, nagyot nevetett és elnevezte Zebrának. Azóta ennek a pacinak több utóda is született, mind csíkosak lettek egytől-egyig.

Ezentúl még több ember látogatott el a királyi udvarba, a világ minden tájáról érkeztek, hogy a híres csíkos lovakat megcsodálják!

Így lett hát a fehér csikóból, csíkos zebra. Aki nem hiszi, járjon utána!

Pálfiné Pápai Fruzsina, amatőr író

Pálfiné Pápai Fruzsina vagyok pedagógus, háromgyermekes édesanya. 10 évesen írtam az első mesémet egy megyei pályázatra, amit akkor meg is nyertem.Azóta gyermekeimen “tesztelem” saját meséim, de leginkább a “fióknak írok.” Régóta elkötelezett szónoka vagyok az olvasás-, a mesenépszerűsítésnek. Másfél éve indítottam egy Instagram oldalt (tul.az.operencian.olvasosarok), melyen mesekönyvajánlókat írok, remélv...

Vélemények a meséről

Zsuzsanna Somogyi

2024-06-14 01:51

Ez a mese is bizonyítja, hogy a mesék világában semmi sem lehetetlen! Csodálatos mese! Gratulálok!



Sütibeállítások