Csupi a kis medvebocs-A kezdetek kezdete

Csupi a kis medvebocs-A kezdetek kezdete.

Csupi a kis medvebocs a nevét csak később kapta, mert szülei a születéséig nem tudták eldönteni mit adjanak neki, csak annyi tudtak, hogy különlegeset szeretnének. Egyik nap a kis medvebocs kapott egy szép kék labdát. Azért kéket mert az volt a kedvenc színe. Alig kezdett el játszani vele, le is verte a polcon lévő mézes csuport és minden tiszta méz lett. 

-Anya leesett a csuporka!

-Micsoda?-szaladt be az anyukája a szobába

-A csuporka-ismételte

-Az csupor, nem csuporka.

-Nekem csuporka.

-Jól van, akkor nevezzük csuporkának.

-Nevezzük a kicsit Csuporkának? Lépett be apukája, aki azt hitte a kicsi nevéről van szó.

-Ez nem is rossz ötlet mondta mosolyogva a kis medvebocs anyukája.

Végül a Csuporkából Csupi lett, ami mindenkinek nagyon tetszett a családban, még a kis medvebocsnak is.

Később ajándékba egy kék pólót is kapott amire fehérrel ráfestették a nevét.

Pár hét elteltével híre ment, hogy nyitott egy játszótér a közelben, így Csupit elvitték a szülei, hogy játszon és barátokat szerezzen.

Amint odaértek már rohant is a homokozóhoz ahol a legtöbb kisállat volt.

-Sziasztok Csupi vagyok. Játszhatok veletek?

Ahelyett, hogy üdvözölték volna, elkezdtek nevetni.

-Csupi? Ez a neved???-kérdezték nevetve

-Ha nekem ilyen nevem lenne inkább csendben maradnék-mondta az egyik.

Csupi sírva fakadt és ballagott vissza anyukajához, hogy inkább menjenek haza, de mire odaért volna a háta mögött megszólalt egy hang.

-Szia. Miért sírsz?

Ekkor Csupi hátra fordult és látta, hogy egy kis teknős szólt hozzá.

A nevem Tóbiás. Téged hogy hívnak?-folytatta

-Nem mondom meg, mert akkor te is kinevetsz.-mondta Csupi még mindig sírva 

-Nem foglak ígérem.

-Hát jó. A nevem Csupi.

-Csupi?-kérdezett vissza

-Igen szóval nevess nyugodtan.

-Szerintem aranyos név. Van kedved velem mérleghintázni? -mondta mosolyogva 

-Igen.-mondta Csupi meglepődve 

Amíg hintáztak Tóbiás elmesélte neki, hogy őt is sokan bántják amiért lassú, de már megszokta.

Egész délután együtt játszottak és megbeszélték, hogy ha holnap is szép idő lesz akkor újra találkoznak itt a játszótéren.

Úgy is lett. Végül minden nap amikor jó idő volt találkoztak és nagyon jóban lettek.

Eltelt a nyár és elérkezett az ősz. Csupit beiratták az oviba és mikor meglátta, hogy Tóbiással egy csoportba kerül nagyon megörült.

Csupinak a jele virág lett, Tóbiásé pedig nap.

Megbeszélték, hogy a jeleket egymásnak rajzolják majd.

-A virág kék legyen az a kedvenc színem- mondta Csupi

-Igen tudom - mondta Tóbiás mosolyogva.

Hiába teltek el hónapok a többiek továbbra sem fogadták be Csupit, hiába próbálkozott. Végül már ő sem kereste a társaságukat.

Eljött a nyár és Csupi és Tóbiás szülei is jóban lettek, így nyaralni is együtt mentek külföldre.

Ahogy megérkeztek Tóbiás rohant is be a tengerbe, de Csupi a parton maradt.

-Gyere be, nagyon jó a víz! -kiabálta

-Nem tudok úszni -mondta Csupi szomorúan

-Miért nem mondtad?

-Mert nem kérdezted.

-Csupi az elmúlt egy hónapban csak arról beszéltünk, hogy milyen jó lesz majd úszni a tengerben, akkor mondhattad volna.

-Féltem, hogy ha elmondom akkor nem akarsz majd velünk nyaralni.

-Csupi én nem vagyok olyan mint a többiek, ezt tudhatnád.

-Tudom, ne haragudj.

-Semmi gond, ha hazamegyünk megtanítalak a kis medencében mert itt nem lehet. Addig is veszünk neked egy úszógumit, hogy te is be tudj jönni.

-Oké, de kék legyen!

-Ez egyértelmű Csupi- mondta Tóbiás nevetve

-Köszönöm, hogy ilyen jó barát vagy Tóbiás. Nagyon szeretlek

-Én is nagyon szeretlek ❤️