Kép forrása: Generált kép
Csupi és a fogorvos.
Hétfő volt és ebédidő a suliban.
-Te nem eszel?- kérdezte Tóbiás a teknős padtársát Csupit a kis medvebocsot.
-Nem vagyok éhes.
-Csupi te mindig éhes vagy, szóval mi a baj? Nem hoztál uzsonnát?
-De hoztam, csak fáj a fogam.
-Biztos a sok csokitól. Délután elmegyünk a fogorvoshoz akihez én is járok, ő majd megnézi.
-Nem kell, holnapra majd elmúlik.
-Azt nem hinném.
Ahogy Tóbiás megmondta, úgy is lett. Csupinak nem múlt el a fogfájása, csak még rosszabb lett, így bármennyire is félt a fogorvostól erőt vett magán és elment Tóbiással.
-Tátsd nagyra a szádat!-mondta a fogorvos Melvin a víziló.
Csupi kinyitotta amekkorára csak tudta.
-Igen, már látom, van egy lyukas fogad. Most adok egy szurit.
-Köszönöm az infót- vágott közbe Csupi
-Holnap visszajövök- mondta és kirohant.
Mielőtt kiért volna az épületből Tóbiás utolérte.
-Csupi gyere vissza!
-Mondtam, hogy holnap visszajövök.
-Csupi ismerlek és tudom hogy nem fogsz visszajönni. Félsz a szuritól ugye?
-Nem, én nem félek semmitől.
-Én igen. Anyukám ezért mindig jön velem és fogja a kezem. Szóval gyere, fogom a kezed amíg a doki megcsinálja a fogad.
-Szükség van arra a szurira?
-Igen Csupi, mert ha nem adja be akkor nagyon fog fájni amikor csinálja. Csak egy kis szúrás.
Csupi visszaült a székbe, becsukta a szemét és erősen megszoritotta Tóbiás kezét.
-Meg is vagyunk. -mondta a doki egy kis idő elteltével.
-Nem is volt vészes.-mondta Csupi meglepődve.
Melvin mielőtt elengedte Csupit elmagyarázta neki,hogyan kell helyesen fogat mosni és mondta ha jól csinalja nem lesz több probléma a fogaival.
Csupi ezután boldogan sétált hazafelé Tóbiással.
-Most jut eszembe vettem neked valamit-mondta Tóbiás és elővett egy kék fogkefét
-A kék a kedvenc színem!- lelkendezett Csupi
-Köszönöm!
-Megérdemled, nagyon bátor voltál.
-Mert fogtad a kezem.
-Rám mindig számíthatsz Csupi.
-Te is rám Tóbiás. Nagyon szeretlek
-Én is nagyon szeretlek ❤️
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Danka Katalin Meseíró
Sziasztok Az életemben sokszor tervben volt az írás, talán azért mert szeretek olvasni. A megható, tanulságos, motivációs történetek azok amiket szeretek és ilyen meséket próbálok írni. Szeretném ha a meséim egy élményt adnának nem csak a gyerekeknek hanem a szülőknek is. Ami mindenkit elgondolkodtat, meghat és még másnap is a hatása alatt lesz.