Bundás kutyus


http://mocorgohaz.hu/
  • 2023.
    feb
  • 08

Bogyika öt hónapos lett.  Már nem csak sírni tud, hanem megtanult mosolyogni és egyetlen mosolyával az ujja köré csavarja az egész családot. Ismerkedik a kiskanállal és egyszerre próbál mászni, fekvőtámaszozni és felülni. Mi jókat derülünk rajta és d...

Kép forrása: Németh Zsuzsanna, a kislány, aki rajzba önti a meséimet.

Bogyika öt hónapos lett.  Már nem csak sírni tud, hanem megtanult mosolyogni és egyetlen mosolyával az ujja köré csavarja az egész családot. Ismerkedik a kiskanállal és egyszerre próbál mászni, fekvőtámaszozni és felülni. Mi jókat derülünk rajta és dicsérjük, ő meg szorgalmasan próbálkozik.

Ebben a hónapban történt, hogy Bundást el kellett altatni. Akinek még nem volt kedves, hűséges kutyája, az most ne olvasson tovább, mert nem értheti, nem érezheti, hogy mennyire fájdalmas meghozni a döntést és végignézni, ahogyan lassan elmegy.

 Bundás öregen, betegen, soványan érkezett hozzájuk egy hideg estén. Ott állt a házuk előtt, bebocsátásra vált. Félénk volt, riadt szemű. Bogyika szülei nem tudták kié, csak azt látták, hogy segítségre szorul. És ők segíteni akartak neki.

A nagy, szelíd kutya lesunyt fejjel fogadta el az ételt. Úgy evett, mint aki még soha nem lakott jól. És csak ivott és ivott.  Megsajnálták az elhanyagolt állatot és befogadták, bár nem akartak még kutyát. A kutyus hamar otthon érezte magát náluk és néhány nap után elkezdte ugatni a ház előtt elhaladókat. Védte a területet, amelyet magáénak érzett. És védte a házban lakókat, akiket a gazdáinak tekintett. Jól érezte magát.

Már úgy tűnt, hogy minden rendben lesz. A kutyus öreg napjait békességben és szeretetben fogja eltölteni, szerető, gondoskodó gazdikkal. De nem így történt. A korábbi gondatlan gazdájának, akinél éhezett és fázott – hirtelen fontos lett, hogy visszaszerezze.

Megmozgatott minden szomszédot, hatóságot, hogy visszakaphassa az agyon éheztetett kutyát. A kutyus érezte, hogy a néhány napos biztonsága veszélybe került, mert egész nap csak feküdt és alig evett. Bogyika szülei harcoltak érte. Szomszédokkal, hatósággal és nyertek. A befogadott kutyus maradhatott náluk.

Nevet is adtak neki, elnevezték Bundásnak. A kutya, amikor nevet kap, akkor válik igazi családtaggá. Érezte ezt az öreg jószág és hamar megszerette a nevét. Szerette, ha szólították, bár süket is volt már kicsit és nem mindig hallotta meg.

Bundás szőre idővel szépen kifényesedett és a dereka is vastagabb lett. Már nem csak a ház előtt feküdt, hanem hátra, a nagy udvarba is elmerészkedett. Lassan birtokba vette az egész területet, de legjobban mégis a bejárat előtt érezte magát. Lett háza is, de többnyire inkább a bejárat előtti lábtörlőn feküdt és onnan vigyázta és ugatta az utcán járókat.

Egyre jobban megszerette a családot és egyre jobban megszerette a család.  Mikor hazaért valaki, Bundás nehézkesen feltápászkodott és elé cammogott  a kapuhoz üdvözölni.  Ezt sosem mulasztotta el és idővel azt is megengedte, majd később már el is várta, hogy megsimogassák a fejét, vagy a hátát.

Kedves nagy mackóvá vált, amilyennek egész életében lennie kellett volna. Sajnos a csontjai nem úgy fejlődtek a sok évi éhezés és talán láncon tartás miatt, ahogy egy ekkora kutyának kellett volna, így a mozgása esetlen maradt. De szerettük így is és drukkoltunk neki, hogy utolsó éveit egészségesen és boldogan élhesse meg.

Sajnos, nem így történt. Egyik nap nem fogadta el az ételt. A szemével bágyadtan nézett fel, az orra forró volt. Belázasodott. Hosszas állatorvosi kezelés következett.  Kicsit javult az állapota, de a végén már az állatorvos sem biztatott semmi jóval. Bundás az útja végére ért.  Nagyon hiányzik, hogy már nem látjuk feltápászkodni a küszöbről, hogy elénk jöjjön üdvözölni a kiskapuhoz. És, bár már régóta a diófa alatt pihen, mégis, néha mintha látnám esetlenül szaladgálni az udvaron. Bundás a kedves, öreg barátunk volt.

*Fülöp Sára, meseíró

Ezt a mesét írta: *Fülöp Sára meseíró

Mindig is szerettem a meséket. Gyerekkoromban nagyon sok mesét olvastam, de ahogy felnőttem, lassan elmaradtak mellőlem. Megfeledkeztem róluk. Ám egy napon, amikor a legkisebb unokámra vigyáztam és belenéztem a mélykék szemeibe, ismét előbátorkodott egy történet, amit én elkezdtem mesélni a karomban fekvő alig egy hónapos babának. Ő tágra nyílt, csodálkozó szemekkel hallgatta a mesét, ami róla szólt. Amikor elal...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!