Kép forrása: Kun Emese KRK Szilády Áron Gimnázium és Kollégium művészeti tagozat 10.b.
A napra tüsszentő Hapci manók.
Meséltem már a napra tüsszentő Hapci manókról? Még nem? Pedig ők aztán nagyon különleges kis lények! Én is csak most ismerkedtem meg velük, amikor Bogyikával sétáltunk egy napsütötte szeptemberi délutánon. Bogyika a babakocsiból nézelődött és ahogy megfordítottam, a fénysugaraknak sikerült belekukucskálniuk, egyenesen a csillogó szemébe. Ő erre elkezdett fintorogni, az orrocskáját ráncolni és tüsszentett egy nagyot.
Elmosolyodtam, mert felidéződött bennem egy emlék, hogy az apukája is pont így fintorgott és tüsszentett, amikor a nap a szemébe sütött. És én is ugyanígy fintorgok és tüsszentek egyet mindig, amikor a sugarak a szemembe sütnek. Mostanáig azt hittem, hogy ez napallergia, vagy bosszantó rossz szokás, de most megláttam valamit.
A nap sugaraiban apró kis emberkék ugrándoztak vidáman. Még a hangjukat is hallani véltem. Egymást bíztatták, hogy gyertek, gyertek, bújjunk be ennek a kicsi lánynak az orrocskájába! Birizgáljuk csak meg! És az apró manók bebújtak Bogyika orrába és ott ugráltak szőrszálról, szőrszálra. Ez persze szörnyen csiklandozta és elkezdett fintorogni. Ráncolta, mozgatta az orrocskáját, a manók meg élvezték, ahogy hullámzik körülöttük minden.
Aztán amikor Bogyika nagy levegőt vett és tüsszentett egyet, a manók mind bucskázva, kacagva kirepültek a napfénybe. Sorra belekapaszkodtak egy-egy fénysugárba és mint akik jól végezték a dolgukat, már repültek is vissza a napba, ahonnét érkeztek.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Egyszer volt, hol nem volt, réges régen, mikor még nem voltak bárányfelhők az égen, élt egy kicsi fiúcska. A fiúcska árva volt, a búzamező szélén találtak rá aratáskor. Jó emberek magukhoz vették é...
Elolvasom
Bogyika elmesélte, hogy amikor a babák a csillagokból megérkeznek, hoznak magukkal egy picurka kis kígyócskát. Ez az apró, fehér kígyócska ott tanyázik a babák pocakjában és bizony sokat mocorog. F...
Elolvasom
Tudtad, hogy a csillagok mind kicsi angyalok? Éjszakánként őrzik a gyermekek álmát. A csillagok mindannyian szeretnének gyermekké lenni, de csak kevesen olyan bátrak, hogy bele merjenek vágni a nag...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: *Fülöp Sára meseíró
Mindig is szerettem a meséket. Gyerekkoromban nagyon sok mesét olvastam, de ahogy felnőttem, lassan elmaradtak mellőlem. Megfeledkeztem róluk. Ám egy napon, amikor az unokámra vigyáztam és belenéztem a mélykék szemeibe, előbátorkodott egy történet, amit én elkezdtem mesélni a karomban fekvő alig egy hónapos babának. Ő tágra nyílt, csodálkozó szemekkel hallgatta a mesét, ami róla szólt. Amikor elaludt, le...