A magyar Robin Hood


http://mocorgohaz.hu/

Mindenki hallott az angol Robin Hood-ról, aki földbirtokaitól megfosztott nemesként élte életét és arról vált híressé, hogy elvett a gazdagoktól, hogy a szegényeknek adjon. De szerintem még senki sem hallott a magyar rablólovagról, Miklósról. Egy biztos, hogy az egyik kastélya, a Tojásvár ma is áll még. Négy kapuja van, mint a négy évszak. Hét bejárati boltíve, mint a hét napjai. 12 kéménye, ahány hónapja van az évnek. 52 szobája, mint az év hetei. És 365 ablaka, amennyi nap van az esztendőben. És hogy miért lett belőle rablólovag, íme a története a következő:

A 16. században élt három nemes ifjú: Ménrót, Mihály és Miklós. Mihály Itáliába ment és tudós lett, az első fiú, Ménrót még fiatalon meghalt. A lováról zuhant alá a mélybe, amikor a törökök üldözték. Miklós talált rá a bátyja holttestére és a völgy egyik barlangjában a kincseivel együtt tisztességgel eltemette, a barlang nyílása elé hatalmas sziklát guríttatott. A szertartás 3 napig tartott, Miklós azalatt a bátyja seregével együtt lejjebb, a völgy bejáratánál telepedett le. A harmadik éjszaka a helyi pásztorok lovak nyerítésére és csákányok hangjára ébredtek. Kiderült, hogy sírrablók próbálták megszerezni Ménrót kincseit, de reggelre bezárult mögöttük a völgy, és mind odavesztek.

Miklós a bátyja halála után apródként szolgált a királyi udvarnál, majd jelentősebb nagyurak mellett kitanulta a harcművészetet és a nemzetközi diplomáciát. A királyi pár hamar megkedvelte. Tanácsos lett, s a címmel birtokot is kapott. Miklós jóképű, barnahajú, tüzes tekintetű férfiú volt, előnyös külseje mellett az évek során kiváló bajvívóvá vált, akitől féltek az ellenségei, ha kellett, királyok önkényével is dacoló, a hölgyek szívét megdobogtató, harcművészetben járatos főúr lett belőle. Mivel a három részre szakadt Magyarországon élt, legtöbbször a törökök ellen fordította kardját, pedig nem egyszer túlerővel, három uralkodó egyesített seregével támadtak rá. De ne szaladjunk ennyire előre a magyar Robin Hood történetében.

Szóval Miklós 22 évesen megnősült. Felesége Zselyke, egy gazdag, erdélyi nemes, szép leánya volt. De sajnos Zselyke, aki a nevéhez illően, mely patakocskát jelent, rövid földi élete után, a harmadik fia születését követően meghalt. Miklós hitvesét sokáig gyászolta, de házasságával szerzett birtoka révén a főurak közé emelkedett. Ráadásul a feleségének az egyik rokona ráhagyta a Csillagvárat. A várral együtt mesés kincseket is örökölt. Miklós a Csillagvárba költözött, mely a Duna partján, a Holdvilág árokban egy 600 méter magas hegy tetején állt. Nevét négyágú, csillag alakú alaprajzáról kapta. Miklós eleinte a környező erdőségeiben élő vadállatok miatt vadászháznak rendezte be, de négy esztendő múltán már árokkal és magas sánctöltéssel erősítette meg.

Fényűző módon élt itt, de a nagy vagyon több főúr vetélytársává tette. Az egyik addig járt a királyhoz, míg elérte, hogy ne ítéljék meg neki az örökséget. Miklós azonban felvállalta a pert, ami rengeteg pénzébe került, mert a fegyveres ellenálláshoz erős seregre volt szüksége, és persze valamiből fedeznie kellett a katonák zsoldját, páncélzatát, (csillagos sarkantyúkat veretett nekik). A per elhúzódott, és Miklós pénze egyre fogyott. Ekkor támadt az az ötlete, hogy rajtaüt a vásárosokon. Mivel a vásárok több naposak voltak, rájött, hogy a rajtaütésre legalkalmasabb az utolsó nap, amikor már sok pénz gyűlt össze a kereskedőknél, s a kalmárok az áldomásivással voltak elfoglalva. Merész terv volt, mert a vásárokat erősebb csapat védte, mint az erődöket, de Miklós magyar vitézei mégis sokszor sikerrel jártak, s eleget raboltak ahhoz, hogy akár egy esztendőn át megéljenek belőle. A zsákmányt a végek íratlan törvényei alapján mindig közre bocsátotta, s a befolyt összegen osztoztak Miklós portyán részt vett emberei. Így lett a nemes úrból, rabló lovag, akinek, amikor már égett a lába alatt a talaj, a második várába helyezte át a rezidenciáját. Ez a vára a Nagy Csikóvár nevet viselte. Ma már persze csak rom áll a helyén, de az ő idejében sajátságos hegyvidéki tólakok bújtak meg az ingoványban, így kiválóan alkalmas terület volt arra, hogy az ellenség elől bármikor láthatatlanná váljon. Ráadásul a vár rafináltan volt megépítve, mert négy földalatti úttal az utak között termeket és egy négyszögletes vízmedencét takart, így ha az ellenség a várfalakon belülre jutott, négy úton négyfelé lehetett elmenekülni a várból, miközben az üldözők belepusztultak a medencébe.

A rablások során Miklósnak pár év alatt sikerült Székesfehérvár környékén újabb vagyont felhalmoznia, s mivel 3 fia volt, így itt is építtetett egy várat, a Tojásvárat. A három vára közül  ez volt a legkülönlegesebb, mert egy üvegvázába tojást helyezett, levitte a kastély pincéjébe, majd fellógatta azt az épület egyik titkos kamrájában (amit kifejezetten erre a célra csináltatott). Ezután elterjedt az a legenda, hogy amíg a tojás épségben marad, addig a város is biztonságban lesz – ha azonban eltörik, a város vele együtt pusztul el. A „Tojáskastély” tehát úgy működött, mint ami a várost hivatott megóvni a külső veszedelemtől.
 A tojás legenda ellenére azonban Miklós rablásait, túszszedéseit a három részre szakadt Magyarországon mind a két király (I. Ferdinánd és Szapolyai) kezdte rossz néven venni, különösen az után, miután egy éven át folyamatosan zaklatta a vásárokat, meg a törököket, és egy nap, amikor a fiaival együtt kirabolt egy karavánt, a török főtiszt bosszút esküdött ellene. Hamarosan meg is érkezett a Tojásvár falai alá. Miklós az ilyenkor jól bevált csellel próbált szabadulni: az ostromlók elé aranyat szórt, s amíg azok azt szedegették, megpróbált megszökni a fiaival. A menekülés azonban nem sikerült, a törökök elfogták és erős őrizet mellett Isztambulba vitték, ahol a hírhedt török börtönerődbe, a Héttoronyba zárták. A fiait elengedték. Úgy tűnt, hogy a Jedikula kapuja örökre becsukódott mögötte, mert Miklós túlságosan gazdag, túlságosan nagyhatalmú és ráadásul híres vitéz volt ahhoz, hogy a törökök elengedjék. Hiába küldött pénzt Itáliában élő bátyja, a törökök még váltságdíjért sem adták vissza a szabadságát, mert már addig is sokat ártott nekik. A fiai közvetítők útján próbálkoztak, de a törökök nem voltak hajlandók tárgyalni egyikkel sem.

Végül a kedvenc fia, a kicsi Miklós, aki időközben szép szál legénnyé cseperedett, -nem csak külsőleg, de merészségben, vakmerőségben is az apjára ütött, -azt találta ki, hogy magával viszi a varázstojást a Jedikulába, amit aztán az apja elrejt a vár tömlöcében, majd elterjeszti róla, hogy annak eltörése nem csak a börtön, de az egész város pusztulását idézi elő.

És sok, sok megvesztegetés árán végül sikerült bejuttatni a tojást egy zöldségárussal a börtönbe, amiről a törökök azt hitték, hogy csak egy strucc tojás. Amikor a rabok katasztrófáról kezdtek suttogni, egy bizonyos tojás miatt, a törökök még akkor sem hitték el, hogy egy tojás bármi kárt tudna okozni a szilárd lábakon álló Héttoronyban. De pár nap múlva, amikor egy rettenetes földrengés rázta meg a Jedikulát, a boltozat, a Miklós melletti cellákban beomlott, és a Héttoronyból csak három tornyot kímélt meg, a többi összeomlott. Pánik tört ki Isztambul lakosai között, ezért a szultán kénytelen volt Allahra megesküdni, hogy elengedi Miklóst, ha a Vértoronyba helyezi a tojást. És Miklós az őrök felügyelete alatt a Héttorony aljában lévő üregbe helyezte a tojást, oda, ahol azokat a szerencsétleneket őrizték, akikre halál várt.

Így engedték végül szabadon Miklóst, a magyar rabló lovagot, a legkisebb fia segítségével. Neki köszönhető, hogy a babonás törökök ettől kezdve nem merték a magyar rabokat kivégezni. Mellesleg a törökök a tojást soha nem találták meg, de állítólag egy földalatti helyiségben, egy tölgyfa gerendáról lelógó vasketrecben, egy vizes edényben még mindig ott van a Jedikulában!

 

Sylvette, blogger, amatőr mese és fantasy író, újságíró

Irodalom és nyelvszakos gimnáziumi tanárként kezdtem a pályafutásomat, de mindössze 7 év tanítás után az életem hirtelen 180 fokos fordulatot vett. Legalább tízszer költöztem, négyszer váltottam országot, kétszer kontinenst. Minden kezdet nehéz volt, de mégis jó volt valamire! Megtanultam 6 idegen nyelvet, rengeteg barátot szereztem, és tulajdonképpen minden nap tanulok valami újat, amit szeretnék másokkal is...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!