Csupi és a hódok

Csupi és a hódok.

Egy szép napsütéses napon Csupi a kis medvebocs és Tóbiás a teknős a játszótéren töltötte a délutánt. Éppen hintáztak mikor megérkezett egy csapat hód a mászókához. Pár perc elteltével Csupi felé kezdtek mutogatni.

-Ezeknek mi bajuk?-kérdezte Csupi felháborodottan

-Először is nekik, nem ezeknek, másodszor pedig ne foglalkozz velük, hintázzunk tovább.-nyugtatta Tóbiás 

-Engem idegesít. Odamegyek és megmondom nekik

-Oké, de legyél kedves!

Messze voltak így Tóbiás nem hallotta, hogy mit beszéltek, csak arra lett figyelmes, hogy Csupi sírva rohan el. Hiába ment utána, nem érte utol és mivel már sötétedet a játszótérre se tudott visszamenni, hogy kiderítse mi történt.

Másnap a suliban alig várta, hogy Csupi megérkezzen és megkérdezze. 

Csupi végül nem jött aznap. A tanár, Hugó a bagoly mondta, hogy felhívta őket, hogy nem jön mert nem érzi jól magát. Ahogy vége lett a tanításnak Tóbiás ment is meglátogatni.

Amikor odaért kopogtatott az ajtaján, de nem jött válasz.

-Csupi tudom, hogy itthon vagy! Én vagyok az Tóbiás.

Ekkor kinyílt az ajtó.

Csupi kisírt szemmel fogadta.

-Mi történt? Mit mondtak amivel ennyire megbántottak?

-Megkérdezték, hogy mi vagyok. Mondtam, hogy maci, ezután kinevettek. Azt mondták, hogy a medvék barnábbak, képet is mutattak.

-Jaj Csupi. Ez tényleg nem volt szép tőlük. Attól hogy másabb vagy nem szabad hogy ujjal mutogassanak rád és kinevessenek. El kell fogadni egymást olyannak amilyen. Sajnos sokan vannak akik nem így gondolkodnak, de nem tudunk ellene mit tenni. Én olyannak szeretlek amilyen vagy, nem érdekel milyen a színed, ez nekem sosem számított, ahogy a barátaidnak sem. Szóval ne foglalkozz azokkal a hódokkal, akik a fáradságot sem veszik hogy megismerjenek. Oké?

-Oké.

-Rendben, akkor most gyerünk és irány a játszótér.

-Azért megdobálhatom őket sárral?

-Nem Csupi, senkit sem dobálunk meg sárral-mondta Tóbiás nevetve és átölelte Csupit❤️