Kép forrása: Törökné Jánossy Dóra rajza
Csupi és a virág.
Esős szombati nap volt így Csupi a kis medvebocs meghívta magához társasjátékozni Tóbiást a teknőst.
-Olyan jó lett volna lemenni a játszótérre, kár hogy egész nap esni fog-mondta Csupi szomorúan
-Majd holnap elmegyünk-nyugtatta Tóbiás
Csupi elővette a társasjátékot és lerakta az asztalra, amin egy üres virágcserép volt.
-Ez az amit tőlem kaptál?-kérdezte Tóbiás
-Igen.
-Hol van belőle a virág?
-Sajnos elhervadt.
-Csupi egy hete sincs, hogy kaptad. Nem locsoltad?
-De, locsoltam. Mindent úgy csináltam ahogy mondtad.
-Akkor nem ment volna ilyen hamar tönkre. Legközelebb egy kaktuszt veszünk neked az jobban bírja. Nem kell sűrűn locsolni.
-Rendben, de kék legyen, az a kedvenc színem.
-Kék kaktusz nincs, de biztos lesz olyan ami tetszeni fog.
Másnap szép napsütéses idő volt így lementek a játszótérre.
-Sokféle kaktuszt van?-kérdezte Csupi Tóbiást mikor mérleghintáztak
-Igen.
-És milyenek?
-Majd meglátod. Gombóc a süni árulja őket és elég nagy a választék.
Csupi csak nem hagyta abba a kérdezősködést és másról nem is lehetett már vele beszélni, ezért nem maradtak sokáig a játszótéren és elmentek venni neki egyet.
Miután megvették Tóbiás hazakísérte Csupit, hogy megmutassa neki, hogyan gondozza.
-Az ablakba rakd, mert nagyon szereti a napfényt és most hozz egy kis vizet.
-Vizet?-kérdezte Csupi meglepődve
-Igen azt. Miért eddig mivel öntözted?
-Azzal amit én is ittam. Szörp, tea.
-Te a forró teát is ráöntötted?
-Nem volt forró, megfujtam.
-Jaj Csupi. A növényeket csak vízzel szabad locsolni. Azt hittem ez tudod, ezért nem is mondtam.
-Nem tudtam. Nem is gondoltam hogy baja lesz, nekem sincs bajom tőle.
-A virágok mások. Sokkal érzékenyebbek.
-Nem akartam bántani-mondta Csupi és elsírta magát
-Tudom, hogy nem. Az én hibám, hogy nem mondtam. Most már tudod ez a lényeg, úgyhogy ne sírj.
-Ígérem, hogy ezentúl oda fogok figyelni arra, hogy mindent jól csináljak-mondta Csupi miután letörölte a könnyeit
-Tudom, hogy így lesz, ha pedig kinövi a cserepet megmutatom, hogy kell átültetni.
-De jó, már alig várom! Köszönöm Tóbiás. Nagyon szeretlek!
-Én is nagyon szeretlek ❤️
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Danka Katalin Meseíró
Sziasztok Az életemben sokszor tervben volt az írás, talán azért mert szeretek olvasni. A megható, tanulságos, motivációs történetek azok amiket szeretek és ilyen meséket próbálok írni. Szeretném ha a meséim egy élményt adnának nem csak a gyerekeknek hanem a szülőknek is. Ami mindenkit elgondolkodtat, meghat és még másnap is a hatása alatt lesz.