Delfin Dorka és a Csodabarlang

Delfin Dorka és a Csodabarlang.

Vihar dúlt az óceánnak mélyén,

vad örvények közeledtek egyre.

Zengett a vízözön éktelen mérgében,

hullámait zordon szél kergette.

Hamarosan elérte a delfinek raját,

okozva közöttük bajt, nagy galibát.

Elsodorta szüleitől az apró delfint Dorkát,

az úszó vándorok legkisebb sarját.

Az idő másnapra elcsendesedett,

és Dorka ráébredt, hogy elveszett.

E naptól kezdve már csak egy a célja,

hogy elveszett családját megtalálja újra.

Reménye vezette, kitartása hívta,

nem is gondolt arra, hogy talán feladja.

Hallott egy barlangról, ám még sosem látta,

küldetése volt, hogy ezt megtalálja.

Híres volt a barlang, mindenki ismerte,

inkább hallomásból, mintsem, hogy fellelje.

Sziklák rejtették el a nagyvilág elől,

ám Dorka kutatta - kereste erején felül.

A kitartásának megtermett gyümölcse,

a kis delfin a barlangot hamar felfedezte.

Úgy tartották ez a barlang maga a csoda,

 teljesíti minden vágyad, ha szíved tiszta.

Várta már a Csodabarlang az aprócska delfint,

 s látta, hogy a bejáratnál izgatottan kering.

Így szólt hozzá halkan: „Vár rád három próba,

a türelem, bátorság, önzetlenség módja.

Minden megtett próba egy igazi gyöngyszem,

 családodnak helyét megleled a gyöngyben.”

A kis delfin elszántan indult el az útra,

tiszta szívvel, hogy családját megtalálja újra.

Az első gyöngyöt egy hasadék rejtette,

ám az apró delfint a szikla megsebezte.

Rájött, hogy most lassan kell úsznia,

óvatosan kell a hasadékon átjutnia.

A gyöngy, amihez jutott, fényesen ragyogott,

 megértette, mit a türelem mutatott.

Fogta hát a gyöngyöt uszonyába rejtve,

útra kelt, hogy második próbáját megejtse.

Vad örvények forgó közepébe

volt a második gyöngy mélyen elrejtve.

Ám az apró delfin bátorságát vette,

s testét a hullámok közé vetette.

Az örvény mérgében hiába tombolt,

Dorka merészsége tágas utat bontott.

A gyöngy, amit elért, bátorságot rejtett,

a félelem felett győzelmet zengett.

A harmadik próbán egy rák félt és remegett,

háta mögött egy gyöngyöt rejtegetett.

Úgy gondolta, míg a birtokában tartja,

nem bánthatja őt az éhes halgarmada.

Dorka segítségre sietett, 

biztos helyre vitte, s a rák hálásan nevetett.

A gyöngyöt így az önzetlenség adta,

és a három gyöngyöt egymás mellé rakta.

A próba így már sikeresnek bizonyult,

a három gyöngy ragyogott, majd összebújt.

Amikor a gyöngyök egymásba olvadtak,

hangját hallatták egy csodálatos dalnak.

Felcsendült a barlangban a delfinek dala,

s meghallotta a delfinek elveszett raja.

Dorka is elindult, a dallam vezette,

családját csakhamar sikerrel meglelte.

Nagy volt az öröm, hatalmas boldogság,

újra együtt úszott az egész delfin család!

Az óceán csendesen mosolygott,

s hálásan ölelte körül a Csodabarlangot.

Ha körülölelte, jól el is rejtette,

tekintetét a világ nehogy rávehesse.

Maradjon hát titok, hely a tiszta vágynak,

az őszinte szívnek, az igaz csodának.