Pillangópalota

Pillangópalota.

Színeset rajzoltam százszorszép színnel,

pillangók repkedtek együtt a széllel.

Vidáman szárnyaltak hatalmas rajban,

virágba bújtak a zivatarban.

Hosszú útra mentek a lepkék,

a pillangók  álmát egyre kergették.

Virágos réteken, dombos vidéken,

a Pillangópalotát keresték serényen.

A palota meséjét mindenki ismerte,

aki csak pillangó, e helyet kereste.

Úgy vélték, aki a palotát megleli,

pillangó életét örökké élheti.

Ez volt a titka a csodapalotának,

a lepkék is örökös életre vágynak.

Sebesen csapkodnak a gyönyörű szárnyak,

míg meg nem találják, ők meg nem állnak.

Repültek éjjel, és repültek nappal,

nem törődve hűvös, cseppenő harmattal.

Nem bánva szelet, és csikorgó hideget,

a pillangók szárnya egyre csak verdesett.

Kitartó erejük meghozta gyümölcsét,

pillangó álmukat egy napon meglelték.

Megtalálták végül egy titokzatos réten

az áhított palotát egy bokor rejtekében.

Hogy hol ez a palota? Senki sem tudja,

ma is a pillangók legmélyebb titka.

Míg óvják a titkot, s nem mondják senkinek,

a rejtett palotában örökké élhetnek.