Dezső a minisárkány

Dezső a minisárkány.

Tegnap kérem korán reggel

erdő szélén sétáltam,

tegnap esti olvasmányon

eltűnődve méláztam.

Sárkányokról szólt a mese

néha tüzet okádtak,

ám amikor hős herceg jött

rendszerint ők ráfáztak.

A hős vitéz gonosz sárkányt

gyilkolászta halomra,

kapott is ezért jutalmat

jobbra fordult a sorsa.

Eddig jutottam én reggel

az álmodozás során.

Ránézek egy dús bokorra.

Mit látok reggel korán?

Hihetetlen! Apró sárkány

mászott ott egy levélen

Farka hossza volt két centi

tudom, mert ezt lemértem.

Villás nyelve tekergődzik

belenéz a szemembe.

Hogyha kissé nagyobb volna

félelmetes lehetne.

Meglepődtem, mert megszólalt

leesett a kalapom.

 –Jó reggelt! Nem vagyok sárkány,

ilyen az én alkatom.

 – Tudom, mindenki azt hiszi

néha tüzet okádok.

 – Bár csak külcsínemben vannak

kis sárkányos vonások.

 – Ha már egyszer találkoztunk

megmondom a nevemet:

 – Dezsőnek hívnak mióta

tudom én az eszemet.

Ez most sok volt. Mi van velem?

Vakarom a fejemet.

Valószínű, hogy az éjjel

nem aludtam eleget.

Ott is hagytam minisárkányt

közben fejem csóváltam.

Valószínű lázas vagyok.

Lehet, hogy most megfáztam?

Az állatok nem beszélnek

ez lehetetlen dolog.

Főleg egy sárkányutánzat

az biztos, hogy nem csacsog.

Hazafelé egy csalogány,

más néven fülemüle.

Belecserreg a fülembe:

– Kérdezd meg, hogy repül-e?

 – Ennyi elég. Mi vagyok én,

 állatokkal suttogó?

– Ez olyan lehetetlen, mint

sivatagban hógolyó.

Hazaérve lefeküdtem,

fontos ám a pihenés.

Jobb lesz, mint az erdő szélén

állatokkal csevegés.

Felébredve úgy éreztem

rendbe jöttem teljesen.

Ám mit látok az asztalon:

Dezső néz rám kedvesen.

 – Szia pajtás úgy döntöttem,

hogy ma hozzád költözöm,

 – Látom jól megértjük egymást,

ha elviselsz, köszönöm!

Már nem hiszek a csodákban,

megtanultam, hogy vannak.

Az állatok beszélhetnek,

hogyha nagyon akarnak.