Ecsettánc.
Vidám legény az ecset,
táncot ropni de szeret!
Az elsőt a kékkel járja,
majd a zöldet csalja táncba,
Szende drappal nagyot trappol,
nem is egyszer, hanem hatszor.
A barnát derékon kapja,
a sárgát is megforgatja:
akár citrom, akár okker,
kérlelgetni nem sokat kell.
Szaporázza a pirossal,
alig győzi papirossal.
Jár lilával kopogósat,
zord bordóval csoszogósat
rózsaszínnel csusszanósat,
narancsszínnel huppanósat.
Nem kérdezi nevet-e
vagy sír épp a fekete,
húzza-húzza be a körbe,
vele bokáz’ fehér, szürke.
Így figuráz’, úgy cifrázza,
Járja körbe-karikába.
Nyurga ecset, ha elfárad,
véget vet a pergő táncnak.
Mi marad a tánc után?
Tarkabarka kép csupán:
Kormos mozdony pöfög füstöt,
hol fehéret, hol ezüstöt.
Bársonyszirmú szép virágok
pipiskednek, mint a lányok.
Barna ág és barna fa
levéltenger otthona.
Tarka rétre hajló égbolt…
Ecset orrán csupaszín folt.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sarkadi Emília (Limy) amatőr költő, író és meseíró
Sarkadi Emília vagyok. Barátaim még a középiskolában Limynek neveztek el. Ebből a becenévből született Facebook oldalam elnevezése, a Limytáltkiadas. Bölcsész vagyok diplomám és életszemléletem tekintetében egyaránt. Hazaköltözésem óta szülőfalum, Sárrétudvari iskolájában tanítok magyart, történelmet. drámát és angolt. Amennyire időm engedi, verseket, meséket, novellákat alkotok, de írtam már szövegkönyvet is...