Egér Elek füstölög


https://webshop.meskete.hu

             Kora reggel hatalmas pelyhekben kezdett hullongálni a hó. Hamarosan átváltott apró, sűrű pihékre, amikkel a szél kedve szerint szórakozott. Ha akarta, föl-alá táncoltak, máskor meg úgy fújta őket, hogy vízszintesen kavarogtak. Mire Egér Elek ki...

Kép forrása: saját kép

             Kora reggel hatalmas pelyhekben kezdett hullongálni a hó. Hamarosan átváltott apró, sűrű pihékre, amikkel a szél kedve szerint szórakozott. Ha akarta, föl-alá táncoltak, máskor meg úgy fújta őket, hogy vízszintesen kavarogtak. Mire Egér Elek kinyitotta a szemét, fehér hóbundába öltöztek a háztetők, hópaplant kaptak a kertben a virágok. Elek nem hitt a szemének.

– Mi ez a fehérség? Hó? Ez nem lehet igaz!

Fehérke, aki eddigre már csinosan felöltözött és épp a reggelijét készült elfogyasztani, csak úgy félvállról jegyezte meg:

– Miért ne lenne igaz?

– Március 23. van! Tavasz! Ilyenkor már nem szokott hó esni!

– Hát, most esik – állapította meg Fehérke, akit meg az bosszantott fel, hogy a testvérkéi olyan sokáig lustálkodnak. Elek azon módon, ahogy kibújt az ágyból, az ablakhoz szaladt. A látványtól még a szőr is felállt a hátán.

– A gyönyörű nárciszok! Mind egy szálig megfagynak!

A hangos jajveszékelésre Barnus is felébredt.

– Mi történt, ég a ház?

– Esett a hó! Te nem látsz a szemedtől? – förmedt rá Elek.

Barnusnak ilyen korán reggel még nem fogott elég gyorsan az agya, most is kicsit bambán bámult maga elé.

– Hát az a dolga, nem? Létrán csak nem tud lejönni!

Ekkora bölcsességtől Elek végképp felpaprikázódott.

– Te jószagú szalonnabőr! Létezik ilyen ostoba egér a világon?

– Ki az ostoba? – dugta be az orrát az ajtón Fürgi, aki nevéhez méltón, már felderítette odakint a terepet.

– Hű, de hideg van odakint! – rázogatta lábacskáiról a havat.

– Fürgi, legalább annyi eszed lehetne, hogy nem hozod be a havat! – kiáltott rá Elek, aki már a hó látványától is épp elég dühös volt.

– Sándor, József, Benedek! Ezért még meglakoltok! Nektek meleget kell hozni! – A kisegér izgalmában reszkető bajusszal, haragos fújtatással rohangászott fel-alá a szobában. Testvérei most már aggódva néztek rá.

– Majd adok én nektek! Tegnap még 20 fok, ragyogó napsütés, ma meg hóesés? Na, várjatok csak!

– Elek, gyere inkább reggelizni! – próbálta Fehérke elterelni a figyelmét. De Elek vészjósló hangon morgott tovább.

– Itt volt! Ide tettem! Hova lett?

– Mit keresel? – kérdezte Fürgi, de a testvére nem is hallotta. Kétségbeesett dühvel kereste a naptárat. Amikor végre meglelte, rávetette magát, és elkezdte kirágni belőle a három bűnös, Sándor, József és Benedek nevét.

– Majd én megmutatom ezeknek a senkiházi jómadaraknak, hogy mi jár annak, aki nem teljesíti az ígéretét!

– Itt a friss töpörtyű! Ne füstölögj már!

Ekkor ébredt fel a legkisebb testvérük, Cini. Ijedten pattant ki az ágyból.

– Hol van tűz? Mi füstölög?

– Elek füstölög, reggel óta – válaszolta Fehérke, és még egy tányért tett az asztalra, hogy a legkisebbnek is megterítsen. Ezalatt Cini, átérezve a helyzet súlyosságát, felkapta az ágya mellett álló vizes poharat, és a tartalmát rázúdította Elekre. A kisegér annyira el volt foglalva a naptárlapok szétrágásával, hogy észre sem vette, mi történik körülötte. Derült égből villámcsapásként érte, hogy hirtelen, honnan, honnan nem, a nyakába zúdult egy nagy adag hideg víz.

– Jaj, jaj, jaj! Mi volt ez? – visította kétségbeesve.

Mindenki ijedten fordult a nagy zenebona irányába. Nem mindennapi látvány tárult a szemük elé. Elek egy nagy tócsa kellős közepén tüsszög, a bundája csupa csatak, a füléről, a bajuszáról még mindig csöpög a víz. Körülötte az apró fecnikké rágott naptárlapok.

Meglepetésük csak egy pillanatig tartott. Aztán egyszerre tört ki belőlük a nevetés. Cini, aki legalább annyira nem értette, hogy mit nevetnek, mint Elek, bátortalanul mentegetőzött:

– Azt mondtátok, hogy füstöl!

Ekkor Elek is megértette a történteket. Azonnal elpárolgott a mérge, és ő is nevetni kezdett. Úgy, ahogy volt, csurom vizesen ölelte magához kistestvérét, aki hősiesen meg akarta őt menteni.

Molnár Kis Ilona, amatőr meseíró

Nagymamaként kezdtem meséket írni. Egér Elek, első unokám plüss kedvence épp alkalmas főszereplőnek bizonyult. A kistestvérek érkezésekor, igazságosan, ő is testvérkéket kapott. Mulatságos, izgalmas, máskor tanulságos kalandjaikkal az egerek a család mindennapi életének részeseivé váltak.


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Zsoka Weber

2023-03-14 10:44

szavazok a mesére