Új egér a háznál

Új egér a háznál.

           Odakint olyan erős szélvihar csavargatta a fákat, hogy Egér Elek attól félt, a nagy gesztenyefa, amire éppen kilátott az ablakból, ki fog dőlni. Bent, a jó meleg lakásban a gyerekek reggelijének finom illata töltötte be a konyhát, és Elek szájában összefutott a nyál. Ott is hagyta rögtön az ablakot, és szaladt, hogy Csabikát reggelizni hívja. A kisfiú anyukája terített, az apukája induláshoz készülődött, de most, hogy csak ketten voltak a konyhában, halkan megkérdezte:

– Akkor megvegyem az új egeret Csabinak?

Egér Eleknek csaknem földbe gyökerezett a lába.

– Micsoda? Új egér? – dobbant nagyot a kis szíve.

– Ezt biztosan nem jól hallottad! – súgta saját magának, a könnyeit nyelve.

Elek mint egy igazán rendes kis egér, sosem szokott hallgatózni. Most is teljesen véletlenül hallotta meg, amit nem kellett volna. Úgy összefacsarodott a szíve, hogy arról is megfeledkezett, miért indult a szobába. Bebújt a kis ágyába, fejére húzta a takaróját, és csöndesen sírdogált.

– Szóval én már nem vagyok jó Csabikának… Új egér kell neki! Engem meg biztos kidobnak, vagy kivisznek majd a kis házba, ahol soha nem játszik velem senki.

Annyira elszomorodott, hogy még arra sem tudott visszaemlékezni, mi rosszat tett. Miért akarják lecserélni egy másik egérre? Talán túl nagy darab sajtot csent el legutóbb, és észrevették? Nem, inkább azért, mert leverte a múltkor a vázát!

Idáig jutott a töprengésben, amikor Fehérke bekukucskált a takarója alá.

– Hahó! Ébresztő! Elek, lekésed a reggelit!

– Nem kell már nekem reggeli sem! – szipogta a kis egér.

– Hogy-hogy? Nem vagy éhes? – csodálkozott Fehérke, aki mindent hamarabb el tudott volna képzelni, mint azt, hogy a testvérkéje nem éhes.

– De, éhes vagyok! De nekem ebben a házban már nem jut reggeli….

Fehérke a csodálkozástól a szebbik felére huppant, a farkincája kérdőn meredt Elekre. Ő azonban nem törődött vele, hanem kimászott az ágyból, nyakába kanyarította a sálját, és már indult is. Ám épp ekkor ért oda Fürgi.

– Hova sietsz ennyire, Elek? – kérdezte gyanútlanul.

– Világgá!

– Világgá? Hát én ezt nem értem! Valaki elmagyarázná?

– Én sem értek semmit, csak azt vettem észre az előbb, hogy még az ágyban van – mondta Fehérke, miközben belecsimpaszkodott Elekbe.

– Várj már egy kicsit! Legalább mondd el, miért mész világgá!

Elek nagy sóhajjal megadta magát, és elmondta, hogy estére már más fog az ágyacskájában aludni, mert új egeret hoz a házhoz Csabika apukája. Fürgi hitetlenkedve rázta a fejét.

– Honnan veszed ezt a badarságot?

– Saját két fülemmel hallottam, ha tudni akarod!

– Nem jól hallottad!

– Tudom, hogy mit hallottam! – törölgette a szemét Elek.

– Vigyázzatok magatokra! És Barnusra! És üdvözlöm Kriszéket is… - azzal megölelte Fürgit, megpuszilta Fehérkét, és indulni akart. De hirtelen eszébe jutott valami. Visszafordult.

– Csabikának ne mondjátok meg, hogy elmentem! Az új egérrel fog játszani, biztos észre sem fogja venni. Ne rontsátok el az örömét!

Fehérke a könnyeit törölgetve cincogta olyan halkan, hogy alig lehetett hallani:

– De attól még téged is szeretni fog! Ne menj el!

Fürgi olyan fürgén tűnt el, hogy kétség sem fért ahhoz, rászolgált a nevére. Barnusért, Krisztináért és Krisztiánért szaladt el, hogy ők is elköszönhessenek Elektől. Már jöttek is! A viharosra sikerült bevonulásra Csabika anyukája is felfigyelt.

– Mi ez, valami családi találkozó?

– Éppen búcsúzunk Elektől, világgá akar menni!

– Na, még ilyet! Mi történt, hogy itt akarsz hagyni bennünket?

Elek szeme megtelt könnyel. Nem akart magyarázkodni, úgy sem értenék meg. Csak búcsút intett, és elindult az ajtó felé. Csabika anyukájának mentő ötlete támadt:

– Útravaló nélkül csak nem engedhetlek el ilyen cudar időben! Készítek gyorsan egy kis elemózsiát, hiszen nem is reggeliztél.

Eleknek ettől a figyelmességtől összeszorult a szíve. Megállt, mert valóban kopogott a szeme az éhségtől. De ha most visszamegy, talán itt sem tudja hagyni a testvérkéit. És főleg Csabikát! Így csak lehajtott fejjel ácsorgott az ajtó előtt.

– Ti sem tudjátok, miért akar elmenni Elek? – kérdezte az anyuka.

Fürgi és Fehérke egymásra néztek. Csak ők tudták, hogy az egész az új egér miatt van. De ha Elek nem akarja elmondani, ők elárulhatják?

– Azt mondta, hogy neki itt már nem jut reggeli! – szipogta Fehérke.

Fürginek gyorsan váltott az esze:

– Meg azt, hogy estére már más fog az ágyában aludni!

– Ugyan ki férne el egy akkora ágyban? – nevetett az anyuka. - Elek, te egy okos kis egér vagy, hogy-hogy erre nem gondoltál?

– De, egy másik egér pontosan belefér! – mormogta a bajsza alatt Elek, mert nem tudta, hogy az anyukáknak radarfülük van. Csabika anyukája is nagyon jól hallotta, de még mindig nem értette a dolgot.

– Miféle másik egér?

Most már nem lehetett visszatáncolni, el kellett mondani mindent.

– Én igazán nem hallgatóztam – kezdte Elek, mert nagyon szégyellte volna, ha ezt gondolják róla. – De véletlenül meghallottam az új egeret…

Csabika anyukája kis híján felkacagott, de még idejében észbekapott. Nem akarta, hogy a kis egér azt higgye, őt neveti ki. Ehelyett csak leejtette a sajtot meg a kést az asztalra.

– Óóó, te kis buta! Na, gyere ide gyorsan, mielőtt én megyek oda érted!

Elek semmit nem értett. Tanácstalanul nézett körül, de Fürgi, Barnus, Fehérke is csak széttárták a kezüket. Így hát óvatosan beljebb somfordált. Csabika anyukája közben besietett a szobába, majd kijött, és letett a padlóra valamit. Olyan volt, mint egy óriási, fekete bogár.

– Tudjátok, mi ez?

Körül állták, aztán óvatosan közelebb merészkedtek. Hogy nem történt semmi, Krisztián még izgatottan meg is szimatolta.

– Nem ennivaló, az már biztos! – állapította meg bölcsen.

– Ez egy egér – mondta Csabika anyukája.

– De hát nem is mozog! Nincs is füle meg farka! Hol az orra? Meg a bajuszkája? – záporoztak a kérdések.

– Elromlott…

– Á, akkor azért nem mozog!

– … és enélkül nem működik a számítógép. Ezért újat kell venni – fejezte be az anyuka, és mosolyogva várta a hatást.

Elek kezdte érteni a dolgot. Szóval nem igazi egeret kap Csabika, hanem csak egy ilyen játékot!

Szégyenlősen mosolygott, hogy zavarát elrejtse. Ekkora félreértést!

– Ez olyan kövér, hogy nem is férne be az ágyamba! – állapította meg jóleső érzéssel.

Egér Elek lassan levette a sálját, szépen összehajtogatta, és visszavitte a helyére, az ágya mellé.

– Azért azt a kis útravaló elemózsiát megkaphatom? – sündörgött vissza a konyhába.

A finom falatokat aztán nagy egyetértésben, jó étvággyal fogyasztották el a testvérek.