Egy majom a fáról

Egy majom a fáról.

 Barátaim!

Most hozzátok szól a makogásom,
mert ma még négy kézzel történik a fafogásom,
de szemem lemered a lentre, ki kéne próbálni, nemde?
Emberkedjünk, ha ahhoz lenne kedvünk,
járjunk két lábon egyenes derékkal,
barlangban legyen a derékalj,
s ha feltaláljuk a tüzet,
banánt sütni rajta kérhetünk egy szüzet.
De nem hazudok néktek,
bár tudom, az érdek azt diktálja,
szépítsem meg, hogy emberré válva
az élet fenekünkig tejfel,
de az igazság az, hogy nem, mer`
nemcsak kacagás meg móka
vár ránk, hanem a hetfű, meg a munka!
Ha két lábra állunk,
csak úgy nem kopik állunk,
ha dolgozókká válunk.
Persze, kell majd vezető is, ez tipikus,
talán én leszek az első politikus,
és átveszem tőletek a gondolkodás terhét,
feláldozom magam, s megteszem, mit kell még!

Barátaim!

Itt kell még a fán csüngenünk,
de nem csüggedünk,
szavazzuk meg eztet,
szavazzatok rám,
s megmutatom nektek,
elhagyom a fám...

(s mondta volna még ez a majom
a kortesbeszédet,
de elszaladt az idő, s hirtelen ebéd lett.
Ételt-italt hoztak nekik a gondozók,
kik rendben tartották itten ezt a ZOO-t.
Szegény főszónoknak szava nem volt ma mán,
mert elállta az útját az ingyen kapott banán.
S hogy nem váltak emberré,
egyszerű az ok:
Ha ketrecbe vagy zárva,
már ne akarj rácsot...)