Munkahelyteremtés

Munkahelyteremtés.

Télen történt, mert nem nyáron, hogy leesett a hó,
Fútt a szél, hideg vó`t, szegény ember majd` meghótt.
Hanem azért aztán nem mindenki fázott,
Mert a gazdag gazda tűz mellett teázott.
Piroslott az arca a fél lityi bortól,
Mit az ebéd után apránként elkortyol.
Szegény szegénylegény az udvarról leste,
Hogy lesz a kéménytől füstös ez az este.
- Hű. Milyen jó lehet nagy meleg szobában
Finom falatokkal birkózni a szájban.
Óbortól mámoros testtel, no meg aggyal
Hallgatni a csendet, mit dúdol egy angyal.
E képen álmodott jóról, no meg kéjről,
Közben teste kékült a jéghideg éjtől.
Észre sem vette, hogy teljesen átfagyott,
Félig élő volt még, de félig már halott.
Gondolt egy merészet: felmászik a házra,
Kémény melegétől enyhülhet a nátha.
Hogyha magam oda épen felverekszem,
A kéménynek dőlve talán megmelegszem.
Nem gondolt rá többet, hanem cselekedett,
Egymás után mászta meg a cserepeket.
Egy-kettőre felért ő a kémény mellé,
Meleget a háta azonnal meglelé.
Nekitámasztotta jól átfagyott hátát,
Elrebegett közben jó egynéhány hálát.
Hanem múlt az idő, megszokta az extrát.
Hidegséget érzett, hasmánt, no meg melltájt.
Mivel a kémény csak egyfelől melegít,
Reszkető embert az biz` ki nem elégít.
Gondolta, hogy rááll a kémény tetejére,
Körbejárja a füst azon melegébe`.
Ismét cselekedett, nem gondolta többet,
S ahogy felmászott, azon nyomban jobb lett.
No de ismerhetjük a magyar minőséget,
Mi ellen a kémény nem visel készséget.
Beszakadt a kémény, ő meg belepottyant,
Odalenn a hallban a kandallóba toppant.
Megugrott ő rögvest, mert túlhevült ülepe,
Ilyen melegséget nem kívánt biz` sose.
Hanem gazdag gazda eltátotta száját,
Sohase látta még így égni a kályhát.

- Jót tett a kályhának, hogy megmásztad a kormot!
Örvendett a gazda, míg a legény morgott.
- Idehallgass komám, gyere el havonta,
vár téged a kémény, mint meredek csúszda.
- Minden kormolásér` bizony megfizetlek!
Biztatta a gazda, mert örült a melegnek.
A szegénylegénynek felcsillant a szeme,
Hanem ezután már biztos a kenyere.
Láthatjuk, mily csodásan teremt a teremtő,
Mert így született meg az első kéményseprő.