A Kilenclyukú híd (szájhagyomány útján terjedő ballada)

Vót egy híd, mi likas vala,
Acélszerkezete laza.
Ki is folyt tőle a Tisza.
Tiszta Tiszás lett a határ,
Határtalan, mint az Európa unió.
Nem volt ott kellemes, habár
Úszkálódni csudijó.

Gondolták ott az ott élők,
Befódják, hogy ne engedjen.
Jó nagy hülyék laktak arra,
Gondolom, ez látszik ebből.

Elmentek oszt a fótoshoz,
Megbeszélték mit, meg hogyan.
Mondták, neki megfizetik,
De szabadkozott: - Ugyan-ugyan!

Az se volt egy üzletember,
Szítta is a felesége,
- De nagy marha kend, kegyelmed!
Mőg én is, hogy hozzámentem.

No, persze, hogy hozzája ment,
Mert egyedül neki kellett.
Különben is kapatos volt,
Mögkapatták, jött a gyerek.

Cseperedett, cseperedett,
Láza vót, oszt emelkedett.
Meggyógyult, de látszott rajta,
Kiüt rajta majd a ragya.

Ez is lett a neve végre,
Ragya Pali,
Mindenki csak így becézte.

Csinált magának egy csúzlit.
Lövöldözött, mint a Bruce Lee.
De ebbe nem vagyok biztos,
Inkább ne is menjünk bele.

Hanem egyszer kitalálta,
Célba veszi ő a hidat.

Kutyaütő inas lévén
Ő csinálta rá a likat.

Ugye ki is találtátok,
Mér fótozta nonprofitba
Be az apja?

Itten talán véget érhet
A híres híd története,
Így mesélték az öregek
Nékem el, az elfekvőbe.

Mikor este körbegyűlnek,
Mindenki mond egy jó sztorit.
Körbeadnak egy protézist,
Úgy esznek meg ők egy csokit.

Közösségi szellemüket
Ez erősíti, meg az, hogy
Mindnek az a véleménye,
Nővérkének bő a vére.

Ettül aztán egyikük se
Tud alunni álmába.
Nem mennek ki a WC-re,
Oszt rájuk jön iccaka.

Ettül aztán egy csepp, két csepp,
Csepereg, a párna issza.
Kilenclyukú híd sztorija,
Ide vezethető vissza.