Egyszarvú szeretnék lenni

Egyszarvú szeretnék lenni.

Volt egyszer egy hatalmas farm. Ezen a farmon egy boldog család élt az állataival: tehenekkel, kecskékkel, malacokkal, és természetesen lovakkal. A családfő a lovaira volt a legbüszkébb, Csillámra, Táltosra, Bajnokra és Krampuszra. Mind versenyló, és az ő lovai voltak a leggyorsabbak és a legszebbek. Csillám aranybarna, homlokán egy fehér csillag, Táltos egy hatalmas sötétbarna, erős ló, Bajnok halványbarna, a leggyorsabb a lovak közül, és Krampusz fekete, hosszú sörénnyel.

            A lovak mellett tartott egy kis pónit is: a gyerekeinek, hogy ők is lovagolhassanak. A versenylovak melletti karámban lakott, közvetlen Csillám mellett. A neve Csöpi, és nagyon jó barátja a gyerekeknek.

            Amíg a lovak versenyeznek, addig Csöpi a gyerekekkel hancúrozik. A kedvenc játéka az, amikor pajtásai úgy tesznek, mintha ő is versenyló lenne, a kecskék a többi ló, és versenyt rendeznek nekik, amit mindig Csöpi nyer. Ekkor ünneplik, virágfüzért fonnak neki, amit a nyakába akasztanak, és boldogan ugrálnak körülötte. Ilyenkor mindig igazi győztesnek érzi magát.

            Egyik nap a legkisebb lány, Panni egy könyvvel a kezében lép az istállóba, és nézegetni kezdi a képeket. Csöpi odaballag mellé, és vele nézegeti a képeket, a kislány pedig mesél neki. Arról mesél, milyenek az egyszarvúak, hogyan élnek, és hogy nincs náluk szebb és gyorsabb lény a világon. A kis póni csodálattal hallgatja a mesét, és igen boldognak érzi magát. Tetszenek neki a képek a hófehér, ezüstsörényű izmos, karcsú lóról, akinek egy szarva van a homloka közepén.

            Mikor este a lovak hazatérnek, lecsutakolják őket, és bevezetik a karámba, ahol abrakot kapnak. A kis póni már bent várja őket. Alig várja, hogy elmesélhesse Csillámnak, mit tanult aznap az egyszarvúakról. A ló érdeklődve hallgatja, és elismerően rázza sörényét.

Mikor már mindent elmesélt, megkérdezte Csöpit:

-Szerinted ez valóság?

-Biztosan az – válaszolta komolyan a póni, - hiszen Panni olvasta egy könyvből.

-Honnan tudod, hogy nem csak kitaláció?

-Nem lehet az! – makacskodott Csöpi. – Én is egyszarvú szeretnék lenni! Akkor én is versenyezhetnék veletek.

-De te csak egy kis póni vagy – mondta szárazon Csillám. – És nem vagy elég szép ahhoz, hogy egyszarvú légy.

Ezzel nagyon megbántotta Csöpit, aki elszomorodott, mert nevetségesnek érezte magát. Mindig is szeretett volna nagy és szebb lenni, hogy a többiek is elismerjék.

            Aznap éjjel egy hullócsillag szelte át az eget. A kis póni látta, és tudta, mit kell tennie. A gyerekek beszéltek róla, hogy amikor hullócsillagot látnak, kívánni kell valamit, amit nem szabad elmondani senkinek, és az teljesül. Lehunyta a szemét, és azt kívánta, hogy egyszarvú legyen. Majd álomra hajtotta a fejét.

            Álmában hófehér egyszarvú volt, ezüstszín sörénnyel és szarvval. Ott versenyzett a többi lóval, de gyorsabb volt mindenkinél. Amikor nyert, mindenki éljenezte, a többi ló pedig azt mondta, hogy még sose láttak nála szebbet. Sosem érezte magát ennél boldogabbnak.

            Reggel izgatottan várta, hogy kiengedjék a karámjából, és mikor kinyitották az ajtaját, kiszaladt, egyenesen az itatóhoz, hogy megnézhesse a tükörképét, tényleg egyszarvú lett-e.

            Csalódnia kellett: ugyan az a szürke kis póni nézett rá vissza, aki mindig is volt. Szomorúan ballagott vissza az istállóba.

-Mi a baj? – kérdezte Csillám.

-Nem vagyok egyszarvú – válaszolta Csöpi, mire Csillám nevetésben tört ki.

-Soha nem leszel egyszarvú!- kiáltotta, majd elügetett.

A kis Csöpi nagyon elszomorodott. Még sosem bántották meg ennyire. Ebben a pillanatban úgy érezte, nincs semmi haszna.

Nemsokára Pannit pillantotta meg, amint felé igyekszik.

-Játsszunk! – kiáltotta boldogan.

-Rendben – válaszolta Pisti, a bátyja, és már nyergelte volna a pónit.

-De most valami újat – mondta Panni. Pisti megállt, és hallgatott. Eddig mindig versenyzőset játszottak, el sem tudta képzelni, mire gondol a húga.

-Mit? – kérdezte érdeklődve.

-Játsszuk azt, hogy Csöpi egyszarvú – mondta széles mosollyal Panni.

Csöpi nem akart hinni a fülének.

-Olyan szép, hogy igazán lehet egyszarvú – folytatta Panni, teljesen komolyan.

A kis póni olyan boldog lett, mint addig soha. A kisgazdája szépnek nevezte, mi több, összehasonlította az egyszarvúval. Alig várta a játékot. Végre az lehet, ami lenni szeretett volna!

-Jó – mosolyodott el a bátyja is.

-Pisti! – mondta hirtelen Panni.

-Tessék!

-Mit csinálnak az egyszarvúak? – kérdezte a kislány.

Pisti komolyan elgondolkodott, majd rávágta:

-Versenyeznek!

Csöpi igazán megörült. Ismét versenyt futott a kecskékkel, és nyert. Hisz egyszarvú volt, szép és gyors, ahogy Panni mondta. Nem is érdekelte, mit mondanak a lovak, amíg a gazdája szereti, mindig egyszarvúnak érzi magát.