Nem fogok aludni

Nem fogok aludni.

Egy napfényes délután Mici vidáman hancúrozott a barátaival. Bújócskáztak, amit Mici nagyon szeretett, mert olyan jól el tudott bújni, hogy mindig őt találták meg utoljára. Dicsérték is a barátai, mennyire ügyes.

            Ez a délután különleges volt, ugyanis Micihez eljöttek a kis barátai, és Mici anyukája megengedte, hogy ott is aludjanak.

-Reggel pedig sütök nektek gofrit – mondta Mici anyukája, aminek minden gyerek nagyon örült, hisz tudjuk, a gyerekek nagyon szeretik a gofrit. Sőt, még a felnőttek is szeretik, csak néha nem merik bevallani, nehogy gyerekesnek nézzék őket.

            Tehát Mici és a barátai kint bújócskáztak, amikor eleredt az eső. Szomorkodva, de bementek a házba.

-Támadt egy ötletem! – kiáltott fel Dani. –Építsünk bunkert!

Mindenkinek tetszett az ötlet, hamarosan neki is láttak az építkezésnek. Székeket állítottak kör alakba, és nagy lepedőkkel leterítették, így úgy nézett ki a bunker, mint egy jurta. Micinek is nagyon tetszett, és mivel az ő házukban voltak, Mici lett a parancsnok. Be is vezényelte apró seregét a bunkerba.

-De most mit fogunk itt csinálni? – kérdezte Kriszti.

-Megbeszéljük a haditervet, és megtámadjuk az ellenséget! – válaszolta azonnal Dani.

-Az nem lesz jó – mondta bölcsen Mici – itt nincs ellenség.

Dani elgondolkodott, majd így szólt:

-De a cica is lehet ellenség…

-Nem, a cica nem – mondta rögtön Kriszti. – Mici cicája nagyon kedves, nem olyan, mint egy ellenség.

-Akkor beszélgessünk – szólt közbe Gabi. –Titkokról.

-Milyen titkokról? – kérdezte Dani.

-Mindenkinek vannak titkai – mondta erre Gabi – és ezeket néha jó valakivel megbeszélni.

-De ha többen is tudjuk, az már nem is titok! – csattant föl Kriszti.

-Akkor beszéljünk a terveinkről – mondta Feri. Ferinek volt egy nagy testvére, aki már gimnáziumba járt, ezért Feri tudta, fontos, hogy legyenek terveink a jövőre – legalább is Feri szülei ezt szokták mondani Feri bátyjának.

Mindenki izgatott lett, hiszen terveket szőni már igazán felnőttes dolog. Egy baj volt csak: a legnagyobb tervük az volt, hogy reggel megeszik az összes gofrit. De hamarosan Mici anyukája bekapcsolta az esti mesét, így a gyerekek megfeledkeztek a tervezgetésről. Mindenki, kivéve Micit.

            Mici már régóta tervezett valamit. Mégpedig azt, hogy ha felnő, soha nem fog éjszaka aludni. Hiszen annyi érdekes dolog van a világon, minek is alvásra pazarolni a drága időnket! Mikor már mindenki az esti mesét nézte, Mici halkan odaszólt Krisztinek:

-Gyere ki a másik szobába, mondani akarok valamit.

Kriszti nem szívesen hagyta ott a mesét, de Mici volt a legjobb barátja, így vele ment.

-Mi az? – kérdezte.

-Nekem igenis van egy tervem. – mondta Mici nagyon komolyan. Kriszti megfeledkezett a meséről, annyira érdekelte Mici terve.

-Az a tervem, hogy nem fogok aludni éjszaka.

-De aludni kell – mondta meglepetten Kriszti.

-Anyukám is mindig ezt mondja. De amikor engem lefektetnek aludni, ők még ébren vannak, és amikor felkelek, ők már rég ébren vannak. Szerintem nem is kell annyit aludni, mint a felnőttek mondják.

-De mért nem akarsz aludni? – kérdezte Kriszti érdeklődve, mert neki is kezdett gyanús lenni, hogy az ő szülei is mindig később fekszenek le, mint ő, és korábban kelnek.

-Tudod, - mondta nagyon komolyan Mici – rengeteg dolog van, amire nincs időm, mert aludni kell. És ha az anyukám kibírja, hogy kevesebbet alszik, egyszer én is biztosan kibírom, hogy semmit sem alszok. És akkor egész éjszaka játszhatok.

-Miket? – kérdezte most már egyre izgatottabban Kriszti.

-Mindenfélét. Tudod, este sosem tudok azonnal elaludni. Anyukám azt mondta, gondoljak ilyenkor mindenfélére, és akkor el fogok aludni. Nekem ilyenkor jutnak eszembe a legjobb játékok, de reggelre mindig elfelejtem őket, mert közben aludni kellett.

-De mért pont most akarsz ébren maradni?

-Amikor mondta Feri, hogy beszéljünk a terveinkről, eszembe jutott, hogy a terveikre a felnőttek szoktak gondolni. Senkinek nem volt semmi terve, csak nekem, de nem akartam elmondani, nehogy mindenki utánozzon. De ha a felnőttek terveznek, és nekem is van tervem, de a többieknek nincs, akkor én már felnőttebb vagyok, mint ti, és a felnőtteknek nem kell aludniuk, csak ha ők akarnak.

            Krisztinek tetszett, amit Mici mondott. Nagyon felnőttesen hangzott. Elhatározták, hogy ma éjjel nem fognak aludni. Megvárják, míg a többiek elalszanak, és utána felkelnek játszani. Igaz, ha felkapcsolják a villanyt, Mici anyukája biztosan észreveszi, és aludni küldi őket, így nem kapcsolhatnak lámpát. Nem baj, beszélgetni így is lehet, és annyi fontos megbeszélnivalója van két ötévesnek!

            Mikor lefekvésre került a sor, ők is jó éjt kívántak a barátaiknak, de alig várták, hogy elaludjanak. Még Kriszti is elaludt, de mikor már csak Mici volt ébren, felköltötte Krisztit, hogy most beszélgethetnek kedvükre.

            Igen ám, csak Kriszti annyira fáradt volt, hogy újra elaludt, és Mici már nem bírta felébreszteni. Meg is sértődött, de rájött, nem Kriszti hibája, hiszen ő már régóta készül erre, Kriszti pedig csak lefekvés előtt határozta el, hogy vele tart, nem volt ideje felkészülni.

            De egyedül nagyon unalmas volt, csak a zseblámpával világíthatott a sarokba, mert ha a többieket felébreszti, akkor biztosan hangoskodnak majd, és így az anyukája meghallja őket. Feküdt hát csendben, és mérges volt, hogy pont most kell mindenkinek itt aludnia. De hamar megnyugodott, hiszen anya reggel gofrit süt, amit nagyon szeret.

            Elkezdett a gofrin gondolkozni. Hogy mennyit fog megenni, lekvárral vagy mogyorókrémmel kérje-e, jut-e neki elég, ha a barátai is itt lesznek, vajon nekik is úgy ízlik-e majd, mint neki. Mire ezeket végiggondolta, elkezdett kivilágosodni.

-Ez azt jelenti, hogy hajnal van! – gondolta boldogan. Tehát mindjárt reggel lesz, és ő egész éjjel fent maradt, nem aludt, neki volt igaza, nem is kell neki aludni!

Ekkor meghallotta a pacsirta énekét, és az olyan szép volt! Meg is feledkezett minden másról, csak hallgatta a madárdalt, közben egyre nagyobbakat és gyakrabban pislogott, és tíz perccel azelőtt, hogy az anyukája fel akarta kelteni őket, elnyomta az álom.

-Nem értem, Mici nem bír felkelni – mondta az anyukája – pedig máskor az első szóra kipattan az ágyból. Biztosan megbetegedett.

-Nem hiszem, hogy beteg lenne – mondta Kriszti álmosan, és elmondta, mit tervezett Mici.

Az anyukája előbb mérges lett, mert nagy butaságot csinált Mici, de aztán csak nevetett egyet.

-Ha nem bír felkelni, nem kel fel. Aludjon csak, majd később megbeszélem ezt vele. Ti pedig gyertek, kész a gofri! Így több jut nektek!

Ez már mindenkinek tetszett. Meg is ették az utolsó falatig az összeset, amíg Mici az igazak álmát aludta.