Élet az öreg vízimalomban 4. rész

Élet az öreg vízimalomban 4. rész.

Katica minden reggel vidáman ébredt. Dúdolva látott neki a teendőinek. Mikor meglátta a kosarat, amit Talabértól kapott, úgy döntött, hogy gombát szed bele az erdőben. Loncsos is Katicával tartott. Az őzikét már napok óta nem látták, ezért Katica bízott benne, hogy vele is találkoznak majd. A kis patak csobogva követte őket útjukon. Loncsos különösen élvezte, hogy nem egyedül kell felfedező útra mennie, hanem vele tart vidám gazdasszonya is. Az erdei madarak nagyon örültek a látogatóknak, ezért ma külön nekik szólt a trillázó hangversenyük.  Közben valahonnan melléjük szegődött az őzike is, s mivel hangtalanul járt, csak később vették észre. Katica megsimogatta, Loncsos pedig ugrándozva hívta játszani régi barátját. Az őzsuta most megfontoltabb volt, igaz nem ugrándozott, de követte Loncsost.

- De hiszen neked kicsinyed fog születni! - állapította meg csodálkozva Katica. - Vigyázz rá Loncsos! Nehogy megsérüljön! - intette óvatosságra Loncsost. Aztán szemével keresni kezdte a gombákat. A mező és az erdő találkozásánál talált szegfűgombát, aztán az erdőben rókagombát, galambgombát, és őzlábgombát.

- Látod, Loncsos? Milyen finom lesz ez levesnek, vagy reggelinek tojással. Regő örülni fog neki! - mondta vidáman Katica. Loncsos megszagolta a gombával teli kosarat, de egyáltalán nem értette, hogy hogyan lehet ez finom.

- Azért előtte még Ilka mama is leellenőrzi, hogy biztosan ehetőek legyenek! Ő ismer minden füvet és fát az erdőben. Oda nézz! Ennek a fának füle van! - mondta nevetve Katica.

- Nem baj ha néhányat elviszünk? - kérdezte kedvesen a fát, és levett néhány fafülgombát a törzséről. - Marad még néhány neked is, hogy hallgatni tudd a madárcsicsergést. - tette még hozzá. Ahogy Katica elrendezte a kosárban a gombákat, Loncsos észrevett valamit a levelek között. Erősen szaglászta, majd nyüszítve nézett Katicára.

- Mit találtál? Mi az? - kereste szemével ő is a levelek között, amit a kutyus szaglászott. Aztán végre észrevette. Egy parányi bébi mókuska volt, nem nagyobb mint Loncsos orra. Még bundája sem volt, és a szeme sem nyílt ki. Így kopaszon, és vakon didergett a levelek között. Katica lehajolt, és óvatosan felvette a kis ártatlanságot.

- Na te szegény! Kiestél a fészekből? - és kezében melengetve, kosárral a karján, indultak vissza a malomhoz. Loncsos persze ott pattogott, hogy lássa a kis jövevényt.

- Nem adom oda, még nem tud játszani! Majd ha nagyobb lesz, ne félj, akkor majd nem éred utol! - mondta nevetve a kutyusnak Katica. - Addig is ki kell találnunk, hogy hogyan fogjuk felnevelni! - magyarázta, a kíváncsi ebnek. Otthon aztán Ilka mamának megmutatták a gombákat, és a kopasz mókus bébit. Ilka mama a gombákat ehetőnek titulálta, és nagyon örült nekik. Viszont a kiesett mókuskát nagyon sajnálta, és sokáig gondolkodott, hogy hogyan is lehetne megmenteni a picúrkát.

- Na gyere Loncsos! Igaz, hogy ebben nem igazán tudsz segíteni, de legalább nem leszek egyedül. Most Ilka mama olyan vékony fűszálat keresett, aminek a közepe üreges volt. Lehetőleg a legvékonyabbra kellene rálelni. Végül talált egy elszáradt üreges szalmaszárat, ami olyan volt mint egy szívószál.

- Na ez jó lesz! - nézett Loncsosra. - Most pedig fejünk egy kis kecsketejet. Mikor ez meglett, felszívott néhány csepp tejet az üreges fűszállal, majd a kis mókus szájához illesztette. Katica, Regő, és Loncsos lélegzet visszafojtva figyelt.

- Ezen múlik, hogy életben marad e az apróság. Ha valahogyan tud kortyolni a fűszálból tejet, akkor van rá esély - mondta Ilka mama csendben. A mókus bébi mintha megérezte volna a tej szagát, mocorogni kezdett, aztán vaksin keresgélni kezdte az éltető nedű forrását. Végül sikerült nyelnie pár kortyocskát.

- Na gyerekek! - mondta Ilka mama. Ezt most sűrűn kell megismételnünk. Ha rendszeresen tud enni, akkor nem lesz semmi baj! Majd vigyázok rá, etetem, és kellene valami puha fészket készíteni neki. Katicának eszébe jutott, hogy a tyúkok szoktak elszórni a tollukból. Végig pásztázta az egész udvart, és talált is egy maroknyi toll pihét. Regő régi rongyokból kialakított egy kis fészek formát, belekerültek a tollak, és a puha, meleg fészek közepébe a bébi mókus.

- Ha két napot kibír a kis pára, akkor biztosan életben marad. - mondta Ilka mama.

- Hallod, Loncsos? Majd mindig meglátogatjuk! Jó? - vigasztalta Katica a kutyust. Eközben befordult egy szekér az udvarra.

Folyt. köv.