Erdei vendéglő, vagy valami más

Erdei vendéglő, vagy valami más.

Panni ma is korán ébredt. A hajnali harmat még meg sem száradt a karcsú fűszálakon. Mióta nem szabad óvodába mennie, valahogy reggelente nem akarózik neki a még "öt percet" szunyókálás. Az óvodás társai ugyan hiányoznak egy kicsit, de egészen jó el van mamáéknál az erdészházban, ahová anyuval rögtön az óvoda bezárása után jöttek, és most anyu sem jár dolgozni. Azt mondja, "homoficban van".

A felnőttek mindig olyan elfoglaltak, hiába vannak otthon soha nem ér rá egyikük sem, pedig csak papa megy minden nap dolgozni. Az erdőt járja. Máskor magával vitte őt  is, de most azt mondja, hogy nem lehet.

Marad hát a kert, az udvar, a ház körül, kerítésen belül. Szerencsére így is akad elég érdekesség, ami rabul ejti a kislányt, lefoglalja, hogy ne unatkozzon. Hol egy őzike kukkant be a kerítés résein, hol egy róka oson át a bokrok alján. Pillangók kergetőznek, és mindenféle madár dalol, csiripel és surrog, röppen, vagy kopácsol, mint a legújabb kis erdei barátja, Kopika, a fakopáncs. Ott ugrál, kopogtat most is a kerítéstől nem messze. Egészen jól rá lehet látni. Hatalmas odút talált egy kidőlt fa oldalán. Kíváncsian vizsgálódik, bedugja fejét a lyukba, körbeugrálja, bebújik, kibújik, és nagy boldogan teszi közhírré, hogy itt bizony terített asztal várja a madárnépet. Hamarosan kisebb fajta vendégsereg érkezik a fához. Kopika főséffel együtt egy meggyvágó és egy zöldike is érdeklődve nézelődik odún belül és odún kívül. Közben persze jól megtömik a bögyüket is hangyával, kukaccal, mindenféle madárnak valóval.

Panni elvarázsolva lesi az eseményeket. Megtanulta már, hogy ha csendben marad, és lehetőleg nem mozog, egészen sokáig és nyugodtan tudja megfigyelni az állatok életét. Közben mindig meséket is kitalál a látottakhoz, tapasztaltakhoz. Most is készen van a "valódi" történet. Szerinte Kopika már nagyszabású terveket szövöget egy Odú-kajáldáról. Ötletét meg is beszéli meggyvágó komával. Persze Zöldikének is van véleménye, hogy s mint lehetne a legjobban fenntartani az odvas fában az éttermet. Ám ekkor egy kisegér jelenik meg a fatörzsön. Panni az ő gondolatait is hallani véli. Látja ahogy az egérke belebújik a lyukba, s rögtön azt is kitalálja, miért lesz olyan izgatott. A kislány elképzeli, hogy az egér éppen új otthont keres magának. Már látja is, ahogy lelkendezve újságolja a madaraknak, rátalált végre a legjobb helyre az új otthonához. A régit ugyanis néhány nappal ez előtt elöntötte az eső. Teljesen lakhatatlan lett. A harkálynak nem nagyon tetszik az ötlet, ő még mindig madár-éttermet szeretne itt, mire a kisegér csodálkozva kérdezi, hogy mégis honnan hozzák majd a sok-sok ételt a vendégeknek. Kopika csak ekkor veszi észre, hogy társaival bizony teljesen kitakarították az odút. Nem maradt ott más, csak a simára kopogtatott falak. Így aztán a madarak, élükön harkály-séffel, nevetve egyeztek bele, hogy egér tanya legyen a madár-étterem helyett.

Ezen a fordulaton Panni jól elszórakozott, és nagyon vigyázva, hogy a gyanútlan állatok továbbra se vegyék észre megfigyelőjüket, új élmények keresésére indult a kerítés mentén.