Érem az érdemért

Érem az érdemért.

Az iskolából jövet,
Otthagytam a jegyem,
Az ötöst, mit kaptam,
A padomba raktam.

Hazaérve Apám,
Ekképp szólít:- Tamás!
Ma kaptál jegyet?
Ellenőrzőt! Ide vele!

Fejemet leemelem,
A konyha köve néz rám,
Számolgatom a kockát,
Hátha választ is ád.

De nem. Apám hangja
csak egyre hangosabb lett,
Szívem meg csak zakatolt,
Össze-vissza vert!

Megszólaltam végre,
Hangot formált torkom,
De mire mondtam volna a szót,
Apám mellettem forgott.

A hangom elcsuklott,
Már dadogni se bírtam,
Csak annyit mondott ajkam,

Hozom majd holnap!
- Hogy-hogy holnap, te csibész!
- Hát ma hova mész?
Nem onnan jössz?

Honnan hordod az ötöst?
- De onnan. -feleltem.
- Csak.. Csak ma.. ma ott felejtettem.
De ígérem Édesapám, Holnap beleteszem!

Be a táskámba,
Fel a hátamra,
A cipzárt is ráhúzom,
Mindkét szájára.

- Na akkor jól van! Tudtam én! 
Nem is vagy te oly nagy csibész! 
Legjobb tanulója vagy Édesapádnak!

2021.03.17.
Én írtam: Szabó Márta