Évszakok

Évszakok.

Évszakok

        Az idők végtelen terén túl, a Windows operációs rendszerén is túl, élt négy testvér. A legidősebb volt a tél, utána következett az ősz, őt követte a nyár, és a legkisebb volt a tavasz. Tél Ali, mint a legidősebb báty irányítani szerette volna a kisebb testvéreit, és bizony sokszor erőszakkal rájuk telepedett. Volt, hogy már októberben erejét fitogtatva utat tört magának, és fagyos hideggel űzte el húgát, Ősz Babát. Novemberben még megpróbált erőre kapni az ősz, de lelkesedését hóval törte le Ali. Erősen fagyott, és mindent hó borított.

         Ősz Baba visszavonult otthonukba, és sírva panaszolta el testvéreinek, hogy már megint megrövidítette őt a bátyjuk. Évről évre egyre erőszakosabb, és magának akarja az idő nagyobb részét. Az időt, ami mindenkinek egyformán jár, mert csak így van rend a világban. Ha ez így megy tovább, akkor előbb vagy utóbb találkozni fog Nyár Danival, és az egészen biztosan katasztrófához vezet. Egy felborult összevissza naptárnál az emberek nem fognak tudni előre tervezni. Hamarabb el fog fogyni a tüzelőjük, ha hamarabb kell elkezdeni fűteni. A favágóknak többet kell dolgozniuk, amennyiben tovább tart a tél, és másokat is megzavar, ha a fagy miatt nem tudják ősszel elvégezni, amit akkor szoktak.

         – Igazad van testvérem! ‒ Szólalt meg Tavasz Bébi. ‒ Ez így nem mehet tovább! Az én időmből is mindig ellop. Hiába tudom, hogy elérkezett az én időm, amikor ő még befagyasztja a házunk ajtaját, és nem tudok útra kelni. Valamit tennünk kell!

         Álmosan dörzsölte meg szemét a nyár. ‒ Mit morgolódtok itt? Hiszen ti is húztok-vontok engem. Kedves húgom, Bébi, te is húzod az orrod mindig érkezésemkor, és maradni szeretnél, még akkor is, amikor a strandolók már énrám vágynak.

         ‒ Ősz Baba sem nézi a naptárt, csak rohan a nyakamra, nem törődve azzal, hogy beérett-e minden ‒ állapította meg Nyár Dani.

         Tavasz Bébi sértődötten húzódott ágyába, és csak onnan szólt vissza: ‒ Ali miatt van minden, mert ha nem hagyja, hogy időben színre lépjek, nem tudom, mikor kell visszavonulni.

         – Bizony engem is ő zavar össze, amikor túl korán érkezik, és kénytelen vagyok miatta nyugovóra térni ‒ érvelt Ősz Baba.

         Nyár Dani ingatta a fejét és elgondolkodott. ‒ Igazatok van, ez így nem mehet tovább, mert ebből nagy baj lesz! Valamit tennünk kell. Javasolom, kérjünk tanácsot Hold Apótól.

         Baba és Bébi sűrűn bólogatott.

         – Tudom, álmosak vagytok, de most mind a hárman ébren vagyunk, és cselekedni tudunk. Rögtön keljünk útra, és keressük fel Hold Apót. Ő mindent lát és hall, ami a földön történik. Egészen biztosan fog tudni tanácsot adni. Minél hamarabb indulunk, annál hamarabb végzünk, és én is le tudok végre pihenni ‒ mondta Ősz Baba.

         – Hát én is vissza szeretnék még aludni, hiszen sokára jön még az én időm ‒helyeselt Bébi.

         ‒ Rendben, induljunk most rögtön! ‒ Adott igazat a nővéreinek Dani.

         Útnak is indultak nyomban. Hold Apó már messziről látta a három testvért, és igencsak csodálkozott, hogy egyikük sem alszik. Ősz Baba (mint hármuk közül a legidősebb) vállalta magára a szószóló szerepét. Elsorolta Hold Apónak, hogy milyen feszültség keletkezett köztük, és nem tudják, mitévők legyenek, hogy harag se legyen, és a föld ritmusát se borítsák fel. Bébi és Dani megerősítette a problémájukat. Hold Apó figyelmesen meghallgatta őket, majd így szólt: ‒ Sajnos én nem láttam, ami veletek történt, mert én nappal pihenek, és éjjel a magányos utazókat segítem. Így csak a ti elmondásotokra tudok hagyatkozni, az pedig igazságtalan lenne Tél Alival szemben. Azt tanácsolom nektek, keressétek fel Nap Anyót, és tőle kérjetek tanácsot! Ő aztán tényleg mindent lát és hall.

         Tisztelettel megköszönték a tanácsot, és azonnal útnak eredtek. Mire reggel lett, és Nap Anyó felkelt, oda is értek. Illendően köszöntek, és elpanaszolva gondjukat, tanácsot kértek.

         – Jó testvérek vagytok, ti, hárman, én ezt eddig is így láttam, ám a bátyátok önhitt és önző lett. Bizony nagy hiba ez! Elbizakodottságában sok bajt tud okozni, ha erőszakkal elvesz a ti időtökből. Rendben kell lennie az évszakoknak, különben a föld és a rajta élők mind veszélybe kerülnek. Nagyon jól tettétek, hogy hozzám fordultatok. Menjetek nyugodtan haza, és térjetek nyugovóra, amíg el nem jön a ti időtök! Majd én figyelmeztetem hibájára Tél Alit.

         Úgy is lett. A három testvér hazatért, és lepihent a fárasztó út után. Nap Anyó közelebb húzódott Tél Alihoz, és megolvasztotta itt-ott a remekművét. Ali csodálkozott, mi történik, hiszen nincs még itt a kis húga, és nem is jött el az ő ideje. Kétségbeesetten hívta a szelet, hogy segítsen lehűteni a levegőt, de az, mivel hallotta, mi történt, így inkább a háttérből figyelte az eseményeket.

         ‒ Karácsony lesz nemsokára, és csúfra nem lesz hó. Jaj-jaj, most mit tegyek? Ki tud nekem tanácsot adni? ‒ Sóhajtozott magában Ali.

         Erre megszólalt Nap Anyó: ‒ Ali fiam, figyelj jól rám! Elbizakodott lettél, és uralkodni akartál a testvéreiden. Nem gondoltál rá, milyen nagy bajt okozhatsz ezzel. Mindannyiótoknak ugyanannyi idő jár! Ezt jól jegyezd meg! Amikor eljön a tavasz ideje, ne mesterkedj azon, hogy maradhass még kicsit, és az ősz végét is várd meg becsülettel! Mindjárt visszább húzódok, és újra hóval lepheted a tájat, mert ez így van rendjén. Megmutattam neked, milyen nagy bajt okozhat az erőfitogtatás, remélem okultál belőle! Ali belátta, mekkorát hibázott, és megígérte, hogy ezentúl oda fog figyelni a természet szabályaira. Nap Anyó egyre távolodott, és útközben még odaszólt a szélnek: ‒ Szél testvér, kérlek, menj, segíts a télnek, hogy újra meglegyen az összhang a testvérek között!