Falevél hajó a patakban

Falevél hajó a patakban.

            A nyári erdő hívogatóan terült el a kiránduló gyerekek elé, szép zöld volt az összes fa lombkoronája, a réteken a fű is friss zöld színben pompázott, sok-sok kicsi virág nyílt, a gombák itt-ott elszórtan jelezték, hogy rengeteg eső esett az elmúlt hetekben. A falevelek vidáman napfürdőztek, némelyik jól kinyújtózott az ég felé hogy a nap sugarai minél jobban cirógassák őt.

            Apa, Anya, Zsuzsi és Zoli boldogan sétáltak a turistaúton, egy forrás felé haladtak. Alaposan megfigyelték az útjukba akadó összes kis bogarat, virágot. Nagyon jól érezték magukat a friss levegőn.

Egyszer csak feltámadt a szél, és néhány levelet leszakított a fáról. Ezek hosszasan keringtek a levegőben, útjuk kiszámíthatatlan volt. Zolika azt gondolta magában, jó lenne tudni, merre tartanak.

A család megállt néhány percre, hogy egy kis vizet igyanak a hátizsákba tett palackokból. Ez alatt az egyik hatalmas, zöld falevél addig-addig szállt, szállt a magasban, míg éppen egy patak fölé érkezett, amikor a szél elállt. Méltóságteljesen hullott a mélybe, és a víz felszínén megpihent. A patak lassan csörgedezett, így ő is úszott vele együtt. Olyan volt, mint egy kicsi hajó. Arra szállt a sárga pillangó, és megkérdezte:

– Falevél, elvinnél engem egy darabon? Olyan jó lenne rajtad utazni!

– Hát persze, gyere csak, örömmel várlak! – felelt a falevél.

A vízben keservesen sírdogált egy katicabogár.

– Jaj, jaj, beleestem a patakba, és nem bírok kikászálódni belőle, mert átázott a szárnyam, ki segít rajtam?

– Itt vagyok, itt úszom melletted, kapaszkodj fel! – szólt a falevél a katicabogárnak.

A kis piros szárnyú, fekete pettyes katicabogár nagy nehezen felmászott a falevélre és kényelmesen elhelyezkedett rajta. Végre biztonságban érezte magát!

A patak partján egy hőscincér és egy szarvasbogár figyelte a vízen úszó falevelet.

– Pillangó, katica, evezettek ide, mi is fel szeretnénk szállni! – kiabáltak.

– Nincs evezőnk! – szólt vissza a sárga pillangó.

– Majd én viszek! – kiáltott egy arra járó szöcske, és két hatalmas fűszállal a szájában óriásit ugrott a partról, éppen a levélre. A fűszálakkal azonnal elkezdte irányítani a falevelet, és hogy könnyebb legyen a dolga, a piros szárnyú fekete pettyes katicabogár és a sárga pillangó felröppentek az alkalmi hajóról és köröztek fölötte, amíg az a partra nem ért. Ezután újra kényelmesen elhelyezkedtek rajta.

A sárga pillangó, a katicabogár és a szöcske mellé bemászott a falevélre a hőscincér és a szarvasbogár is. Vittek magukkal még erős fűszálakat is a partról, evezőnek. A patak közepére úszott a kis hajó, és haladt tovább az útján.

Ekkor érkezett meg Zsuzsi és Zoli a szüleikkel a vízhez.

– Nézzétek, ott úszik egy falevél, pillangó, katicabogár, szöcske, hőscincér és szarvasbogár utazik rajta! – kiáltotta Zsuzsi. Zoli rögtön odafordult és látta, amint halad előre a furcsa csapat. A gyerekek szaladtak a parton, sokáig követték a levél és utasai útját. Hirtelen meglátták, hogy egy nagy farönk dőlt keresztbe a patakon.

– Akadály, akadály! – kiáltották. Gyorsan felvettek egy hosszú, letört faágat, azzal átnyúltak a hajóhoz, de éppen nem érték el azt. Az utasok evezni kezdtek a faág felé, amíg a gyerekek végre elérték őket.  A hajó alá nyúltak az ággal és átemelték azt a farönkön. Igy aztán nyugodtan folytathatták tovább az útjukat.

– Gyertek gyerekek, együk meg az uzsonnát! – szólt Anya. A hátizsákból elővették a szendvicseket és evés közben megbeszélték a történteket. Ilyesmit nem minden nap lát az ember. Jó érzés volt, hogy a gyerekek ilyen ügyesen megmentették a falevél hajó utasait a vízbe borulástól. Apa nagyon büszke volt Zsuzsira és Zolira.

A falevél pedig úszott, úszott tovább akadálytalanul a csörgedező patakban, az utasokkal a fedélzetén.

Lassan elfáradtak a napsugarak is, és nyugovóra tértek. A sárga lepke, piros szárnyú fekete pettyes katicabogár, a szöcske, a hőscincér és a szarvasbogár álomra hajtotta a fejét. Zsuzsi és Zoli a szüleikkel hazaindultak, otthon megvacsoráztak, megfürödtek, majd a nagy kirándulás és sok izgalom után hamarosan mélyen aludtak az ágyukban. A hold bepillantott a szobába és lágyan elmosolyodott.

 – Pihenjetek nyugodtan, úgy, mint a patak vizén ringatózó falevél és rajta a megmentett utasok – suttogta.