Farkas apa ellensége

Farkas apa ellensége.

            Mikor elolvadt a hó és zöldülni kezdtek a fák, a farkas odúban hét kis farkaskölyök született. A falkában gyorsan elterjedt a híre, hogy bővült a család három lány és négy fiú farkassal.

            A falka tagjai összegyűltek az otthonuk előtt, és egy hatalmas farkasüvöltéssel fejezték ki örömüket. A szülők büszkén álltak, mindketten nagyon várták kicsinyeiket.  Mikor egy évvel ezelőtt megismerkedtek, már akkor érezték, hogy ők egyszer családot alapítanak. Az apát vezérként tisztelték társai, elfogadták döntéseit és fejet hajtottak előtte. Miután a hosszú téli vándorlást követően végre letelepedtek, az anya nagy gondot fordított otthonuk kialakítására. Az odút úgy ásta be a földbe, hogy ha sok eső esik, akkor se árassza el a lakást. Először lefelé, majd felfelé kapart, így az előszobában összegyűlhetett a víz, ha nagy vihar pusztított a környéken. Egyelőre azonban sütött a nap és sugarai jótékonyan erősítették a kicsit fáradt anyafarkast. Ahogy ránézett hét kicsinyére, melegség töltötte el a szívét.

– Erősen megfogyatkozott a népünk – szólt a vezérfarkas a többiekhez.

– Kérlek benneteket, hogy nagyon vigyázzatok magatokra és a kis jövevényekre! Tudjátok jól, hogy a mi ellenségünk a puskás ember. Őszi és téli vándorlásaink során tapasztaltuk, hogy jobb vigyázni, ha ők feltűnnek. Őseinktől tudjuk, hogy nemzetségünkből sokakat elpusztítottak a bundájukért, végül megtiltották nekik a vadászásunkat. Ennek ellenére vannak olyanok, akik nem tisztelik a törvényt. Így hát barátaim, csak óvatosan, körültekintően keressetek táplálékot! Mostantól együtt neveljük családunk hét új tagját, mindenki érezze felelősnek magát a kicsikért! – azzal jelt adott egy közös üdvrivalgásra.

Miután véget ért a gyűlés, mindenki mehetett a dolgára.

A kicsik szépen fejlődtek, már nem csak tejet kaptak az anyukájuktól, hanem egy kevés szilárd táplálékot is. Ezt a falka tagjai szerezték be, körültekintő vadászatok alkalmával. Elhelyezték az odú előtt, és beszámoltak arról, mit láttak a területükön és annak környékén. Néhány hétig nyugodtan élhettek. Egy napon azonban korán reggel puskalövésekre lettek figyelmesek. Beleszagoltak a levegőbe, és mindannyian érezték, hogy egy nagy csapat ember közeledik feléjük.

– Maradjatok veszteg – szólt a Farkas apa, a vezérfarkas.

– Én majd elintézem a dolgot! Ne aggódj! – fordult az Anyafarkashoz.

 –  Hamarosan itt leszek! – ígérte.

Azzal elviharzott. Puskalövéseket már nem lehetett hallani, de mikor kicsit távolabb megállt, beleszimatolt a levegőbe, érezte, hogy még itt vannak a közelben a vadászok. Remélte, hogy nem erre tartanak, de biztos szeretett volna benne lenni. Nem mehettek az odú közelébe, mert hét kis farkaskölyökkel az Anyafarkas nem tud elmenekülni. Ezért készen állt a terv. Ha megközelítik a területüket, ő majd elcsalja őket az ellenkező irányba. A csoport csak jött, jött előre. Mindenkinek volt egy fegyver a kezében. Mikor már majdnem lőtávolságon belül voltak, a Vezérfarkas úgy, hogy meglássák őt, nekiiramodott az ellenkező irányba.

– Nézd, egy kutya! – mondta az egyik vadász.

– Kapjuk el! – így szólt a másik.

Elkezdtek futni utána. Igen ám, de ő sokkal gyorsabb volt. Lövöldöztek is, de nem törődött vele. A családját védte. Aztán az emberek egy terepjárókocsiba ültek, azzal kergették. Ismert egy sziklás hegyet a környéken, arra csalta őket, majd meghúzta magát a barlangban, amelynek bejáratát csak ő ismerte. Egy darabig keresték, majd hallotta, amint a kocsi eltávolodik a sziklától. Várt egy darabig, majd mikor már nem érezte a szagukat, előmerészkedett. Felmászott a szikla tetejére, onnan látta, hogy a terepjáró már nagyon messze jár. Nagyon megkönnyebbült. Sietett haza.

Otthon a falka már aggódott érte. Mikor megjelent a területük határában, mind elé siettek.

– Ó, nagyon vártalak! – mondta Anyafarkas.

– Megígértem, hogy hamarosan itt leszek! – válaszolta Apafarkas.

Elmesélte a családnak, hogy mi történt vele, majd mindannyian behúzódtak az otthonaikba.

Apafarkas megcirógatta a hét kicsi farkaskölyköt.

– Hogy lehet engem összetéveszteni egy kutyával? – gondolta.

–  Ezek az emberek igazán nem sokat tudnak rólunk! – elmélkedett.

– Gyere, menjünk aludni! – hívta Anyafarkas.

            Mikor már besötétedett és a többiek mélyen aludtak, Apafarkas arra gondolt, milyen jó, hogy meg tudta védeni a családját, a rokonait. Ha megnőnek a fiai, meg fogja őket tanítani arra, hogyan legyenek óvatosak, és ha kell, hogyan hárítsák el a leselkedő veszélyeket.