Felhő és a kicsi uszkárok

Felhő és a kicsi uszkárok.

Felhő és a kicsi uszkárok

Felhő egy szép nyári napon szokásos helyén a kerítés tövében heverészett és nézte mivel foglalkoznak a gazdái. Melege volt, úgyhogy most nem ment oda hozzájuk segíteni gyomlálni, de feszülten figyelt, hogy tudja legközelebb mit kell majd neki is kiszedni. Egyszer felkapta a fejét mert idegen hangokra lett figyelmes. Érezte, hogy egy gyalogos közeledik a ház felé és már épp felvette az őrző védő pozíciót amikor meglátta, hogy az egyik gazdi barátja közeledik. Azonban az érdeklődése nem lankadt le, mert észrevette, hogy van nála egy póráz, amin egy kis fekete gombóc van. Felhő nem bírta ki, azonnal oda kellett neki menni a kapuhoz és ő fogadta őket elsőnek. Érezte, hogy megsimogatták, ami jól esett neki, de Felhőt most jobban érdekelte ez a kis fekete kutyuli. Azonnal az árnyéka lett ahogy elengedték az udvarban.

Kicsit kergetőztek és Felhő csodálkozott is, hogy amilyen kicsi olyan gyors ez a kutya. Próbált vele játszani, ami csak egy ideig működött, mert amint ő belemelegedett a játékba és tudta volna folytatni órákon át, a kis fekete uszkár lemorogta. Felhő okos volt, megértette, hogy most meg kell állnia. Érezte, hogy ez a fiú kutya tőle idősebb és ő ezt tiszteletbe tartotta, de otthagyni nem tudta. Barátok lettek és ő megengedte neki, hogy játsszon a játékaival, elássa a csontocskáját. Azért ilyenkor figyelt és eldöntötte, hogyha ismét egyedül lesz kiássa és keres neki egy új rejtekhelyet vagy megeszi.

Ez a különös barátság megmaradt közöttük, mikor találkoztak örültek egymásnak, futottak egy pár kört majd szimatolgattak. Felhő mindig próbálta ösztönözni Zserbót több játékra, - időközben megtudta barátja nevét - de ő valamiért nem jött játszani.

Egy újabb napon amikor Felhő épp arra gondolt, hogy milyen jó lenne most valakivel játszani, lépésekre lett figyelmes. Az utcán jön valaki és ha jól hallotta két kutya is van az idegennel. Kíváncsi lett kik lehetnek, amikor ismerős szag csapta meg az orrát. Tudta, hogy Zserbó barátja közeledik, akinek nagyon örült, de lelombozva vette tudomásul, hogy nagy játékban nem lesz része. Viszont érzett valami új szagot is, ami velük együtt közeledett. Kinézett a kerítésen és akkor látta meg, hogy még egy fekete kis golyó van velük, ami kisebb, mint Zserbó. Nagyon örült neki Felhő, tolakodott is a kapuhoz, hogy minél hamarabb találkozzanak. Először azonban régi barátját köszöntötte, mivel ő volt a rangidős. Utána kíváncsian szaglászták egymást az új kutyussal. Hamar megállapította, hogy egy kislány érkezett, aki sokkal fiatalabb tőle is. Örült, hogy nem ő van a falka végén, de mivel nagyon pici volt ez az uszkár, tudta, hogy nagyon kell rá vigyáznia. Vele is nagyon könnyen összebarátkozott, végre tudott kivel futkározni, játszani, ugrándozni.

Nagyon jól érezték magukat egymással mindaddig amíg Zserbó közéjük nem ugrott és le nem morogta Felhő új barátnőjét. Felhőnek ez nagyon nem tetszett, mert sajnálta új barátját, de mivel ők egy falka voltak, így Felhő nem szólt bele a vitájukba. Ilyenkor távolabb lefeküdt és várta, hogy vége legyen a fegyelmezésnek.

Megállapította, hogy ez az új kiskutya sokkal másabb, mint Zserbó. Vele többet lehet játszani és mókázni és ő nem morogta le Felhőt. Felhő azon gondolkodott, hogy Zserbó lehet elromlott és azért nem tud sokáig játszani. El is határozta, hogy egyszer majd megjavítja, de most a kis barátját kellett kiszabadítania, mert még játszani szeretett volna vele. Felkapott egy pólót az udvarban a szájával és azzal szaladt ide oda. Csodák csodájára mind a két kiskutya rohant utána és így rótták a köröket perceken át. Felhő nagyon büszke volt magára, mert biztos volt benne, hogy Zserbót megjavította, ugyanis ő is futott utánuk lobogó fülekkel.

Hamar eltelt a délután ilyen önfeledt játékba és Felhő nagyon örült, hogy mind a hárman együtt tudtak játszani. Biztos volt benne, hogy két kis fekete barátjával fog még találkozni. Ebbe a boldog tudatba és a játék által okozott kellemes fáradságban lassan elaludt és álmában folytatta a boldog szaladgálást és ugrándozást.