Felhő új otthona

Felhő új otthona.

Felhő új otthona

Egy csodaszép bukovinai kiskutya egy szép márciusi nap megszületett 12 testvérével együtt. Az élete maga volt a paradicsom. Ettek, játszottak, önfeledten szaladgáltak egész nap. Egyik nap azonban arra ébredt, hogy nagyon sok testvére csak fáradtan fekszik. Nagyon izgult, mert az anyukája azt mondta, hogy a testvérei betegek lettek. Másnap mikor felkelt három testvérét találta, a többiek eltűntek. Az anyukája odament és elmesélte neki, hogy a többi testvére elment a kutya paradicsomba, de ne izguljon nagyon jól érzik magukat. A kis bukovinai ezt elhitte és boldogan vette tudomásul, hogy a testvérei jó helyen vannak. A napjai ismét önfeledt játékkal és szórakozással teltek.

Egy napon két ember jött a tanyára és a kiskutyának nagyon tetszettek ezek az idegenek. Többször odament hozzájuk és megsimogatták. Egy idő után betették egy kocsiba és elindultak vele egy hosszú útra. A kicsi kutya nagyon meg volt rémülve, mert elmenni nem akart az idegen emberekkel, ő otthon akart maradni a családjával. Remegett félelmében, de akkor megérezte, hogy egy kéz finoman simogatja és becézgeti. Nagyon jól esett neki, olyannyira, hogy az idegen nő ölébe feküdt és csendesen elaludt.

Amikor felkelt egy idegen udvaron találta magát teljesen egyedül a két idegen emberrel. Rendes emberek lehettek, mert megetették és megitatták, de ő nem érezte magát idevalónak. Este bementek a házba és a nagy út miatt úgy kimerült, hogy azonnal elaludt a nappaliban. Hajnalban mikor felkelt nem tudta hol lehet, egy kicsit bolyongott majd újra lefeküdt. Hiányoztak neki a testvérei és a mamája. Egy kicsi dinó feküdt mellette és mivel ő is egyedül volt, a kiskutya odahúzta magához, átölelte és elszenderedett.

Alvás közben egyszer érezte, hogy egy meleg kéz megsimogatja, kicsit becézgeti. Nagyon jól esett neki, kicsit meg is nyugodott és mély álomba szenderült. Reggel nagyon finom ennivalót kapott, amit azonnal meg is evett és jóllakottan újra elaludt. Amikor felkelt játszottak vele, kergetőztek és labdáztak. Nagyon jól érezte magát, kezdett tetszeni neki az új helye.

Pár nap elteltével a kiskutyának feltűnt, hogy egy szót rendszeresen és sűrűn ismételnek neki. Elkezdett figyelni és arra gondolt, hogy lehet ezzel hívják az új gazdái. Elhatározta, ha legközelebb meghalja ezt a szót odaszalad hozzájuk. Így is történt. Amint meghallotta a „Felhő” szót azonnal odaszaladt hozzájuk. A gazdái nagyon örültek neki, simogatták és ölelgették, hogy milyen ügyes. Felhő boldogan szaladgált az udvaron és ujjongott, hogy végre van neve és őt mostantól Felhőnek hívják. Nagyon büszke volt a nevére, amint meghallotta azonnal szaladt.

Nem kellett sok idő, hogy megszokja az új otthonát. Szerette a házat ahol élt, szerette az új udvart. Nagyon jó gödröket lehetett ásni, aminek ugyan a gazdái nem örültek, de mivel sokat volt egyedül, így az ásást mindig akkor végezte. Sok növény is állt ki a földből, amiket nagyon jó játék volt kikaparni. Így sokkal gyorsabban ment az idő amikor egyedül kellett otthon maradnia. Szerette a szomszédjait is, hiszen mindig finom falatokkal etették és sokat simogatták. Imádta, ha simogatták.

Az élete csupa öröm és boldogság volt. Sokat játszott a gazdáival, nagyokat sétáltak, lettek új kutya barátai, akikkel a kutya játszótéren nagyon jókat játszott. Felhő imádta az új otthonát, az új családját és elhatározta, hogy az új életére és az új családjára nagyon fog vigyázni.